A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-04 / 14. szám
Mk század elején, közvetlenül az első világháború előtt egy csendes tür^^zértiszt álmodozott a Péter-Pá! erőd "falai között. Bújta a hadtörténeti könyveket, s azon tűnődött, ml volt az oka annak, hogy a régi hadjáratokban használt rakéták nem voltak pontosak. A sok töprengésből életcél született: a tökéletes rakétafegyver kutatása. Vlagyimir Andrejevlcs Artyemev később összekerült Nyikolaj Ivanovlcs Tylhomirov hadmérnökkel és vegyésszel, s együtt feltaláltak egy újfajta hatásos üzemanyagot, a plroxllln port. Az 1928. március 3-án végrehajtott kísérlet meglepő eredménnyel járt: a trotll-plroxllin porral töltött rakéta 1300 métert repült 1928-ban Artyemev csoportjában megalakult a Gázdinamikai Laboratórium, melyben tehetséges kutatók a rakétafejlesztés ügyének szentelték munkásságukat. Ordzsonlkldze és Tuhacsevszkij elvtárs állandóan figyelemmel kísérte munkásságukat. B. Sz. Petropavlovszkij vezetésével 1931-ben sikerült 82 és 132 mm kaliberű, 5—6 ezer méter hatótávolságú reaktív lövedéket szerkeszteniük. A tervezésben különösen nagy érdemeket szerzett Georglj Erlhovlcs Langemak mérnök. A rakéták első mintapéldányaival a légierőket akarták felfegyverezni. A prototípustól a katyusáig Petropavlovszkij halála után Ivan Tyerentyevlcs Klejmenov lett a laboratórium vezetője, ö azt javasolta, hogy helyezzék közös alapra a leningrádl ős a moszkvai kutatók Intézményeit. Ordzsonlkldze és Tuhacsevszkij támogatta a gondolatot, Így Jött létre a Reaktív Tudományos Kutató Intézet. Munkásságára Clolkovszki], a „csillagok ostromlója“ Is felfigyelt és sok hasznos tanáccsal segítette a kutatókat. Klejmenov ugyanis arra panaszkodott, hogy a rakéták repülés közben nem stabilak. Végre az az ötletük támadt, hogy — akárcsak a bombáknál — a lövedék arányait meghaladó stabilizátort kell alkalmazniuk. A kísérletek eredményeseknek bizonyultak. — Ez fordulatot jelent a repülés történetében — lelkendezett Bahcslvandzsi, a híres próbarepülő egy rakéta-gyakorlatról hazatérve. Sok-sok kísérlet következett még, tökéletesítették a 82 és 132 mm-es rakétalövedékeket, míg megszületett a döntős: felveszik a szovjet hadsereg fegyverzetébe. 1939. augusztus 20-án alkalom nyílott rá, hogy a szovjet rakéták bebizonyítsák erejüket. A japán hódítók Halhin-Gol-nál bőszen támadtak. ... Felvonult a tüzérség, a páncélosok. Hirtelen öt I 18-os vadászgép röppent fel a levegőbe. Nem akármilyen gépek, szárnyuk alatt nyolc-nyolc rakétát hordoztak. Csajkák és tömpe orrú I 18-osok fedezték az öt gépet. Velük szemben fekete pontok Jelentek meg az égen. Japán repülők. Már csak egy kilométer volt a távolság. Zvonarjov, az első I 16 pilótája megnyomta kilövő berendezés gombját. Robbanások. Az ellenség nem vette fel a harcot, meghátráít. Ez már határozott gyakorlati siker volt. A rakéták és kilövőberendezését tovább tökéletesítették, s 1939-ben elkészült a BM 18 prototípusa. Klejmenov és Langemak ezt már nem élhették meg. 1937-ben mindketten áldozatul estek a személyi kultusznak. Tűzkeresztség 1941. Június 28-án a • szovjet tüzérség főparancsnoka hivatta Ivan Andrejevlcs Fljorov századost, a Dzserzslnszklj Tüzértiszti Akadémia hallgatóját, Kinevezést nyújtott át neki. — Fljorov elvtárs, gratulálok magának. Maga az ország első reaktív tüzőrütegének parancsnoka — mondotta Aborenkov tábornok. — Küldetésük rendkívül titkos. Államérdek, hogy senki se tudjon magukról Ha a harcban kilátástalan helyzetbe kerülnének, inkáób robbantsák fel a lövegeket... Fljorov Moszkvában Ismerte meg leendő bajtársait, mert az üteg még nem létezett, azt neki kellett Moszkvában megszerveznie. Július 3-ra virradó éjjel különös menet vonult ki Moszkvából a Mozsajzsklj úton. Teherautók ponyvával letakart nagy Iá-Fejezetek a szovjet „katyusák" történetéből ★ dákat szállítottak. A moszkvaiak, katonák és tisztek érdeklődve nézték. — Miféle fegyvernem ez? Biztosan pontonosok, mennek a harctérre hidakat építeni — tűnődtek sokan. Pedig Fljorov százados ütege hagyta el Moszkvát, hogy rövidesen átessen a tűzkeresztségen. Az a fegyver, mellyel Fljorovők kivonultak, nem volt más, mint a híres katyusa, azaz a tovább fejlesztett szovjet rakéta, a BM 13, melyet 1941. június 21- től sorozatokban gyártottak. A hitleristák réme Fljorov százados ütegének első bevetésére Orsánál került sor. A hitleristák nagy hadianyagszállítmányokat összpontosítottak az orsal vasúti gócponton, ugyanakkor csapataik át akartak jutni a Dnyeper és az Orslca keleti partjára. 1941. július 14-én elhangzott a vezényszó: Tűz. Az erdei tisztás fölött, ahol az üteg álcázta magát, fekete füst csapott magasba. Tucatnyi rakéta röppent fel és fehér csíkot húzva maga után egyenesen a cél felé szállt. Néhány másodperc múlva óriási robbanások reszkettették meg a levegőt. Perceken belül lángokban állott az orsal pályaudvar, égtek, robbantak a szerelvények. Sok száz tiszt, és katona lelte halálát az orsal gócponton. Három napig égett a pályaudvar. Kevesen menekültek meg, s azok is páni félelemmel Igyekeztek minél távolabb kerülni a katasztrófa színhelyétől. A másik megsemmisítő csapás a Dnyepernél és az Orslcánál érte az átkelő náci csapatokat. Elnémult hősük Fljorov számított rá, hogy az orsal rajtaütéstől kezdve a nácik állandóan vadászni fognak ütegére. A német tüzérség sahasem tudta ártalmatlanná tenni a katyusákat, mert bevetés után rendszerint eltűntek az erdőkben. A náci hadvezetőség magas kitüntetést, pénzjutalmat, magas pozíciót Ígért a nyomravezetőknek, az árulóknak. Hiába. 1941. október 6-án mégis tragikusra fordult az üteg sorsa. Október 3-án elvesztette az összeköttetést a nyugati front 43. hadseregcsoportjával, melyhez tartozott. Az üteg elindult Roszlav város felé, de Szpasz-Gyemenszk irányában Bogatir falu szélén ellenséges csapdába esett. A nácik bekerítették a katyusákat, és vadul közeledtek. Fljorov kiadta a parancsot: — Kilőni a lövedékeket, aztán felrobbantani a lövegeket. Aki tud, fusson az erdőbe... ... Azon az éjszakán magasba csaptak a lángok az ukrajnai égbolton — Fljorov elsőként robbantotta fel a magáét. Nagyon kevesen menekültek meg, többnyire nyomorékon. A fasiszták tajtékoztak a dühtől. A katyusákból tenyér nagyságú darabok maradtak, de egy sem került a kezükbe. Sohasem tudták meg a katyusák titkát. Nagy meglepetés Ilyen volt ax ekű katyusa
