A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-04 / 14. szám

Mk század elején, közvetlenül az első világháború előtt egy csendes tü­­r^^zértiszt álmodozott a Péter-Pá! erőd "falai között. Bújta a hadtörténeti könyveket, s azon tűnődött, ml volt az oka annak, hogy a régi hadjáratokban használt rakéták nem voltak pontosak. A sok töprengésből életcél született: a tö­kéletes rakétafegyver kutatása. Vlagyimir Andrejevlcs Artyemev később összekerült Nyikolaj Ivanovlcs Tylhomirov hadmér­nökkel és vegyésszel, s együtt feltaláltak egy újfajta hatásos üzemanyagot, a plro­­xllln port. Az 1928. március 3-án végre­hajtott kísérlet meglepő eredménnyel járt: a trotll-plroxllin porral töltött ra­kéta 1300 métert repült 1928-ban Artyemev csoportjában meg­alakult a Gázdinamikai Laboratórium, melyben tehetséges kutatók a rakétafej­lesztés ügyének szentelték munkásságu­kat. Ordzsonlkldze és Tuhacsevszkij elv­társ állandóan figyelemmel kísérte mun­kásságukat. B. Sz. Petropavlovszkij vezetésével 1931-ben sikerült 82 és 132 mm kaliberű, 5—6 ezer méter hatótávolságú reaktív lö­vedéket szerkeszteniük. A tervezésben különösen nagy érdemeket szerzett Geor­­glj Erlhovlcs Langemak mérnök. A raké­ták első mintapéldányaival a légierőket akarták felfegyverezni. A prototípustól a katyusáig Petropavlovszkij halála után Ivan Tye­­rentyevlcs Klejmenov lett a laboratórium vezetője, ö azt javasolta, hogy helyezzék közös alapra a leningrádl ős a moszkvai kutatók Intézményeit. Ordzsonlkldze és Tuhacsevszkij támogatta a gondolatot, Így Jött létre a Reaktív Tudományos Kutató Intézet. Munkásságára Clolkovszki], a „csillagok ostromlója“ Is felfigyelt és sok hasznos tanáccsal segítette a kutatókat. Klejmenov ugyanis arra panaszkodott, hogy a rakéták repülés közben nem sta­bilak. Végre az az ötletük támadt, hogy — akárcsak a bombáknál — a lövedék arányait meghaladó stabilizátort kell al­kalmazniuk. A kísérletek eredményesek­nek bizonyultak. — Ez fordulatot jelent a repülés törté­netében — lelkendezett Bahcslvandzsi, a híres próbarepülő egy rakéta-gyakorlatról hazatérve. Sok-sok kísérlet következett még, töké­letesítették a 82 és 132 mm-es rakétalö­vedékeket, míg megszületett a döntős: fel­veszik a szovjet hadsereg fegyverzetébe. 1939. augusztus 20-án alkalom nyílott rá, hogy a szovjet rakéták bebizonyítsák ere­jüket. A japán hódítók Halhin-Gol-nál bő­szen támadtak. ... Felvonult a tüzérség, a páncélosok. Hirtelen öt I 18-os vadászgép röppent fel a levegőbe. Nem akármilyen gépek, szár­nyuk alatt nyolc-nyolc rakétát hordoztak. Csajkák és tömpe orrú I 18-osok fedezték az öt gépet. Velük szemben fekete pon­tok Jelentek meg az égen. Japán repülők. Már csak egy kilométer volt a távolság. Zvonarjov, az első I 16 pilótája megnyom­ta kilövő berendezés gombját. Robbaná­sok. Az ellenség nem vette fel a harcot, meghátráít. Ez már határozott gyakorlati siker volt. A rakéták és kilövőberendezését tovább tökéletesítették, s 1939-ben elkészült a BM 18 prototípusa. Klejmenov és Lange­mak ezt már nem élhették meg. 1937-ben mindketten áldozatul estek a személyi kultusznak. Tűzkeresztség 1941. Június 28-án a • szovjet tüzérség főparancsnoka hivatta Ivan Andrejevlcs Fljorov századost, a Dzserzslnszklj Tüzér­tiszti Akadémia hallgatóját, Kinevezést nyújtott át neki. — Fljorov elvtárs, gratulálok magának. Maga az ország első reaktív tüzőrütegé­­nek parancsnoka — mondotta Aborenkov tábornok. — Küldetésük rendkívül titkos. Államérdek, hogy senki se tudjon maguk­ról Ha a harcban kilátástalan helyzetbe kerülnének, inkáób robbantsák fel a lö­­vegeket... Fljorov Moszkvában Ismerte meg leendő bajtársait, mert az üteg még nem létezett, azt neki kellett Moszkvában megszervez­nie. Július 3-ra virradó éjjel különös menet vonult ki Moszkvából a Mozsajzsklj úton. Teherautók ponyvával letakart nagy Iá-Fejezetek a szovjet „katyusák" történetéből ★ dákat szállítottak. A moszkvaiak, katonák és tisztek érdeklődve nézték. — Miféle fegyvernem ez? Biztosan pon­­tonosok, mennek a harctérre hidakat épí­teni — tűnődtek sokan. Pedig Fljorov szá­zados ütege hagyta el Moszkvát, hogy rö­videsen átessen a tűzkeresztségen. Az a fegyver, mellyel Fljorovők kivo­nultak, nem volt más, mint a híres ka­­tyusa, azaz a tovább fejlesztett szovjet rakéta, a BM 13, melyet 1941. június 21- től sorozatokban gyártottak. A hitleristák réme Fljorov százados ütegének első beveté­sére Orsánál került sor. A hitleristák nagy hadianyagszállítmányokat összponto­sítottak az orsal vasúti gócponton, ugyan­akkor csapataik át akartak jutni a Dnye­per és az Orslca keleti partjára. 1941. jú­lius 14-én elhangzott a vezényszó: Tűz. Az erdei tisztás fölött, ahol az üteg ál­cázta magát, fekete füst csapott magasba. Tucatnyi rakéta röppent fel és fehér csí­kot húzva maga után egyenesen a cél felé szállt. Néhány másodperc múlva óriási robbanások reszkettették meg a levegőt. Perceken belül lángokban állott az orsal pályaudvar, égtek, robbantak a szerelvé­nyek. Sok száz tiszt, és katona lelte halá­lát az orsal gócponton. Három napig égett a pályaudvar. Kevesen menekültek meg, s azok is páni félelemmel Igyekeztek mi­nél távolabb kerülni a katasztrófa szín­helyétől. A másik megsemmisítő csapás a Dnyepernél és az Orslcánál érte az átkelő náci csapatokat. Elnémult hősük Fljorov számított rá, hogy az orsal raj­taütéstől kezdve a nácik állandóan va­dászni fognak ütegére. A német tüzérség sahasem tudta ártalmatlanná tenni a ka­­tyusákat, mert bevetés után rendszerint eltűntek az erdőkben. A náci hadvezető­­ség magas kitüntetést, pénzjutalmat, ma­gas pozíciót Ígért a nyomravezetőknek, az árulóknak. Hiába. 1941. október 6-án mégis tragikusra fordult az üteg sorsa. Október 3-án el­vesztette az összeköttetést a nyugati front 43. hadseregcsoportjával, melyhez tarto­zott. Az üteg elindult Roszlav város felé, de Szpasz-Gyemenszk irányában Bogatir falu szélén ellenséges csapdába esett. A nácik bekerítették a katyusákat, és va­dul közeledtek. Fljorov kiadta a paran­csot: — Kilőni a lövedékeket, aztán felrob­bantani a lövegeket. Aki tud, fusson az erdőbe... ... Azon az éjszakán magasba csaptak a lángok az ukrajnai égbolton — Fljorov elsőként robbantotta fel a magáét. Nagyon kevesen menekültek meg, többnyire nyo­morékon. A fasiszták tajtékoztak a düh­től. A katyusákból tenyér nagyságú dara­bok maradtak, de egy sem került a ke­zükbe. Sohasem tudták meg a katyusák titkát. Nagy meglepetés Ilyen volt ax ekű katyusa

Next

/
Thumbnails
Contents