A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-28 / 13. szám
még a farmerkedéx ???????? Amerika az ígéret földjét jelentette, ahová, ha eljuthattak, pénz és gazdagság várja éket. Ám arrél sokszor megfeledkeztek, hogy embertelenül kemény életmód ég munka árán. A kérdés azért érdekes még ma Is, mert ez a hiedelem nemzedékek során apáról fiúra szállt, és hatása még ma is szerepel. Erősen befolyásolja az USA-ról alkotott kép objektivitását. Tagadhatatlan, hogy az objektív kép eltorzulásában jelentős része volt a múlt évtizedek elfogult propagandájának is, mely az eredmények tudomásul nem. vételiével, csak a hiba kát látta az amerikai gazdasági és társadalmi életben. A helyes véleményalkotás érdekében ez a kép kiegészítésre és több oldalról történó megvilágításra vár. Az alábbiakban közöljük Ira Mothnernek a Look című washingtoni lapban megjelenő riportját (a ZZ 100 + 1 nyomán) az amerikai farmerek életkörülményeiről |és munkájáról. s ugyanakkor a 10 000 dollártól magasabb évi összbevétellel rendelkező farmok száma 484 000-ről 794 000-re, azaz 9 százalékról 21,5 százalékra növekedett. Kevesebb farmernek jut ma nagyobb kenyér, összbevételük növekedett, de a tiszta bevétel az 1942-es szintről (az összbevétel 47°/o-ról) 1962-ben 32 százalékra csökkent. Paradoxként hat, de Dlck földjeinek és gazdasági épületeinek értéke 1940 óta 500 százalékkal emelkedett. Ugyanígy van az adósságaival: mintegy 200 százalékkal növekedtek. A magas földárak és drága gépi berendezések nagyfokúan kapitalizált ipart csináltak a farmerkedésből. Optimista fiatal párokra, akik hajlandók lennének néhány acre földön egy lovasfogattal kezdeni a gazdálkodást, sem hely, sem ökonómiai szükség nincsen. A farmerek átlagos életkora ezért ma 50 év. Dick csupán 31 éves, de ő kivétel. Tizenhét éves korában kezdett gazdálkodni, amikor az apja meghalt, négy évvel később pénzt kölcsönzött, hogy a családi birtokból a nővére részét is megvehesse. Képzeljünk el egy keservesen dolgozó hazardért, nyílt fejjel és tudományos módszerekkel — el kell oda jutnia, ahol ma Dick áll. Bár Dick a középiskolát nem fejezte be, eljárt a wisconsini egyetem által felnőtteknek rendezett esti tanfolyamokra, hogy megtanulja a modern mezőgazdaság technikai módszereit. A berendezésre kölcsönöket vett fel, műtrágyákkal és takarmányfélékkel kísérletezett és megtanult időt és pénzt spórolni azáltal, hogy a javításokat egyedül végezte el. 1958-ban a sheboygani főiskola diákszövetségétől megkapta a „Kiváló fiatal farmer“ oklevelét. Dick úgy becsüli, hogy a farmja ma kb. 100 000 dollárt ér, tehát négyszer annyit, mint amennyit az apja fizetett érte. Fejős teheneinek száma megkétszereződött, és a farm összbevétele lépést tartott ezzel a növekedéssel. Am a gazdasági kimutatások tanúsága szerint a 22 500 dollár összjövedelemből, csupán 6500 dollár a tiszta jövedelem, hozzávetőlegesen annyi, mint az apjáé volt. Ha meggondoljuk, hogy mit vehet ezért, rájövünk, hogy Dicknek nem megy olyan jól, mint az apjának ment. A könyvelést Margie csinálja. Számításai szerint évente 2000 dollárt fizetnek ki adósságaik törlesztésére, és még mindég tartoznak 32 600 dollárral a földvételre, az új gazdasági berendezésekre és épületekre felvett kölcsönért. Az üzemi befektetéseken — melybe a műtrágyáért évente kiadott 1300 dollár is tartozik — kívül, a biztosító intézetek 1000 dollárt visznek el, s majdnem ugyanilyen összeg esik az adókra. Dick közelről sincs annyira elkeseredve, mint egyes Wisconsin! tejtermelő farmerek, akik azt állítják, hogy az alacsony jövedelem idővel kiűzi őket a farmjukról. Rámutatnak, hogy állami méretekben az élelmiszerek a legolcsóbbak. A termékek ára alacsony és a farmerek látják, hogy a vásárlók dollárjai egyre vékonyabban csorognak a zsebükbe. Saját bőrükön érzik, hogy 7 cent nagyon kevés abból a 23 centből, amit a wisconsli fogyasztók a tejért fizetnek. Panaszkodnak a javításokra fordított kiadások növekedésére, az önkiszolgáló boltok és üzletek kemény alkudozásaira és a tejüzemek dolgozóinak aránylag magas bérére. „Miért dolgozzak 72 órát, 100 000 dolláros befektetés és kevesebb, mint 7000 dollár évi jövedelem mellett, amikor egy nagykereskedés sofőrje 10 000 dollárt is megkereshet, minden befektetés nélkül? Wimmlerék nem fizetnek házbért, saját tejüket isszák, hússzükségletüket kitenyésztik és zöldséges kertet művelnek. Tyúkokkal és malacokkal bajlódniuk nem fizetődik ki. De a régi falusi szorgalom és takarékosság elve még ma is érvényesül, és a sikeres farmerek abba fektetik pénzüket, amibe érdemes. Mind több pénzt fektetnek lakásuk berendezésébe és modernné tételébe. A Margieéhoz hasonló modern konyha általános jelenség, mert a konyhában megtakarított időt az istállóban és a karómban lehet hasznosítani, ahol a farmerfeleségek rendszeresen segítenek a férjüknek, ha nincs kéznél fizetett kisegítőjük. A gazdasszonyi fogások, a főzés tudománya közkedveltek, bár a konzerválás helyett ma mór fagyasztanak. Margie túlnyomórészt mindent maga süt, be is főz, de legbüszkébb a szabó tehetségére. Ruhákat varr magának, kosztümöket és blúzokat, Dlck és a kis Brian számára sportingeket, sőt pizsamát is. „Akárcsak mások — mondja Dlck — mi is szeretnénk egyre jobban élni. Szeretnénk több szabad időt, többet kirándulni a tő mellé.“ New York, Chlcagó nem vonzza őt. Egyszer, egy nyári „szabadságát“ tanulmányúton töltötte, messze nyugaton, Kolorádóban. Minden mechanizóltsága ellenére a farmerkedés nehéz, sokórás munkaheteket jelent. Dick naponta reggel fél hatkor kel a fejéshez, és ritkán fejezi be a munkáját késő este előtt. Valóban nem tudja, hogyha választhatna, még egyszer a farmerkedést választaná-e? Igaz, számára ez már nem probléma. „Ha egyszer elkezdtem a farmerkedést — mondja — ki kell mellette tartanom!“ A farmerkedés egészen jó az ő számára, gondolja, de nem kell, hogy jó legyen a fia számára. „Ha Brian képes lenne valami jobbra, itt kellene hagynia a farmot és ezt az életet."
