A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-28 / 13. szám

KERESZTREJTVENY Révész VÍZSZINTES: 1. Idézet Darvas józsef „Részeg eső“ című regé­nyéből, folytatva a függőleges 16., 20. és 21. sz. sorban. 16. Verebély szlovák neve. 17. Hí­res csehszlovák labdarúgójáté­kos (kapus) neve, fonetikusan. 18. Női név (Heg.). 19. ÁDT. 20. Közepe — németül. 21. Mű­­rostos textiianyag (i—y). 22. ___ Madrid, világhírű spanyol labdarúgó csapat. 23. Felvágott szlovákul. 24. Betegség ellent védekezési intézkedést tesz. 25. Ottó Tamás. 26. O. J. L. 27. Égési termék. 28. Idegen Ta­más. 29. Több pápa által fel­vett név. 30. Ellentétes kötői szó. 31. Nemes betűi. 32. Női név. 33. Testrész. 34. Ruha­anyag. 35. Római ezeregy. 36. Kicsinyítő képző. 37. A gabona­félék cséplése után visszama­radó szár. 38. Szlovák elöljá­ró. 40. Tészta németül. 41. Mű­vészet franciául. 43. Homogén betűi. 45. Kötőszó. 47. Lel. 49. Megemlékezés. 50. Kevert nyáj. 51. Európai nép. 52. Nem egé­szen ateista. 53. TG. 54. Rossz­indulatú daganat. 55. Radar be­tűi. 56. Lepergett idő (névelő­vel). 57. Távolság. 58. Albert Róbert. 59. Liter betűi. 60. El­hullat. 61. Kávé szlovákul (ók. hiba). 62. Kevert fedél. 63. Az arc része, névelővel. 64. Bif­­lál. 65. Nagy tó, Ohio (USA) ál-B é 1 a Iámtól északra. 67. Horgony — németül. 69. Vissza: .........lexi­kon, több kötetes magyar nagy­lexikon. 71. Lajos Tibor. 72. Cella. 74. Személyes névmás. 75. Latin kötőszó. 77. Bodza ré­sze. 78. Római hat. 80. Vissza: vastag, szőrös gyapjúszövet. 83 Ervin Kisch. 84. Szin­tén. FÜGGŐLEGES: 1. Fásterülete. 2. Tengerparti város Szumatrá­­ban. 3. Nándor Béla. 4. Fordít­va: mutatószó. 5. Időszámítá­sunk előtt rövidítve. 6. Olajos. 7. Eszemmel felfogom. 8........... Károly, híres magyar festőmű­vész. 9. Fejel közepe. 10. T. F. 11. Nyelvjárás (gör.). 12. Visz­­sza: elpárolog. 13. Huzal. 14. Egy Becsben. 15. Ismeretlen adakozó névjele. 16. A vízszin­tes 1. folytatása. 20. A függ. 16. folytatása. 21. A függ. 20. foly­tatása. 23. Jókai: Az aranyember c. regény egyik női főszereplő­je. 24. Könyv angolul. 25. Gó­léra betűi. 27..............föld, Nagy-Budapest-hez tartozik. 28. Sze­mélyes névmás. 29. Talál. 31. Netalán rövidítve (ék. felesi.). 32. Növény. 33. Híres cseh fes­tőművész 1820—1871 (ék. hi­ba). 35. Szerencsétlenség fran­ciául, fonetikusan. 37. Megne­vez. 39. Nagyüzem (névelővel). 42. Tél kezdete és vége. 44. Fel­vett. 44. Indok. 46. YÄK. 48. Nagy tó a Szovjetunióban. 51. Tó Felső-Olaszországban. 52. Amerikában van! 53. Messze. 55. Német névelő. 56. Háziállat — névelővel. 57. Egyesület hoz­zátartozója. 59. Férfinév. 60. Katonai alakulata. 61. Fegyve­rem. 62. Vissza: hiányos díj­szabás. 63. Latin kettős betű. 64. Gumi. 66. Rozs szlovákul (fon.), ék. felesi. 68. Király angolul. 70. Vet-e betűi. 73. Régi római köszöntés. 76. Ide­gen .férfinév. 79. Nem egészen ide. 81. Ékezettel: kötőszó. 82. Lajos Mátyás. (Folytatás a 9. oldalról) veszítette uralkodó szerepét az irodalom­ban, s a próza költőiesedése aligha pó­tolja ezt a kiszorulást. S ebben a háború igen nagy szerepet játszott, majd húsz év múltán éreztetve hatását. A lírát ugyanis felszabadította szinte minden eddigi te­matikai öröksége alól: a jugoszláv hábo­rús lírában mintegy összegeződött addig oly nagy jelentőségű ihlet-köre: a haza­fiasság és a társadalmi indulat, amelyek a nénfelszabadító háború forradalmában eggyéforrva táplálták a lírai költészetet. Az egyik szlovén kritikussal éppen ebben a tényben láthatóik, annak magyarázatát, hogy a modern jugoszláv költészetből ez a két téma hiányzik, s helyettük az egyéni sors relációiba merül a költő, távolodva a hétköznapok politikai társadalmi szükség­letétől, amely a hazafias és társadalmi ih­letésű líra fő forrása volt. Most az ember és világ vonatkozásait kutatja, az általá­nos emberi, humánus és intellektuális je­gyeket helyezve előtérbe. Az ember úiabb költőt! felfedezéséről van szó, a to­tális ember eszménye sejlik fel a költemé­nyekből, először ennyire természetes mó­don a iugoszláv irodalomban. Az egyes iro­dalmakon belül azonban a változatok so­kaságával találkozunk. A szerb költészet, akárcsak a Morvát is. szívesen bocsátkozik kísérletekbe, nem idegenkedve egyetlen olyan lehetőségtől sem. amit a világ mai költészete felkínálhat: a szlovén költé­szet egy fokkal talán konzervatívabb, a formai kísérlet helyett a zárt versképek uralma tart benne ma is míg a macedón irodalom fiatal lírikusaival affirmálódott a jugoszláv irodalom egy magasabb szint­jén is, mint ahogy a fiatal macedón költő Vlado UroseviÉ „Crni bik leta“ (A nyár fekete bikája) című antológiájával pre­zentálta. A mai jugoszláv költészet az elidegenült ember tragikus életérzésétől az abszurdum elleni lázadásig ível etikájában, a lierrae­­tizmus kép-eufóriájától s a szürrealista­szimbolista káplátástól a forma egészen szabad s kötetlen kezeléséig terjed a kife­jezésben. Ugyanakkor megfigyelhető a fia­tal nemzedék uralma a lírában, s alig ta­lálkozunk olyan alkotókkal itt, — mint Oskar Daviéo vagy a szlovén Edvard Koc­­bek — akik a háború előtt indult nemze­dék tagjai. A lírikusok zömét a mai har­mincöt-negyvenévesek alkotják, míg a fia» Iáink most formálódó, új s elkötelezettsé­get valló programjukkal izgalmas költésze­tet ígérnek, jellemző tünete ennek a köl­tészetnek, hogy az ötvenes években oly erőteljesen aflirmálődottak közül többen verset mostanában alig publikáltak: a szerb Vaskó Popa és Miodrag Pavlovié pél­dául, pedig szerepük forradalmi volt tíz évvel ezelőtt, az irodalom más területein kísérleteznek, s a horvát jure Kastelan nevével is alig találkozunk versek alatt. A tragikusan elhunyt Branko Miljkovié, azután Jovan Hristiö, Ivan V. Lalié, Vlado Gotovac, Vesna Parun, Zvonimir Golob, Dane Zajc, Gregor Strnisa, Veno Täufer, Vlado Urosevié nevét emelhetjük ki a köl­tők sokaságából, míg az árzelmesség elkö­telezettjei közül Branko V. Radiéevié és Stevan Raickovié műve érdemel figyelmet. A jugoszláv drámairodalom tartalmazza talán a legkevesebb figyelemre méltót, s krónikus problémákkal küzd, legalábbis ami a színművek hagyományos formáit il­leti. Annál gazdagabb azonban kamara­darabokban, és a modern dráma oly sajá­tos kerületét jelentő rádiódrámában. Az írói érdeklődés előterében mitologikus té­mák uralkodnak, s az elmúlt évek legsi­kerültebb ilyen művei közé a szerb Jovan Hristié „Orestes“-e és a szlovén Dominik Smole „Antigoné“-ja sorolható, s ugyan­csak mitológiai témájúak Radomir Kon­­stantinovié rádiódrámái is. A dráma abszt­rakt műfajjá vált a jrgoszláv szerzők ke­zében, a legabsztraktabb valamennyi mű­faj közül, szinte már csak a dialógus jel­zi, hogy nem filozófiai értekezésről, ha­nem drámáról van szó. Miodrag Pavlovié egyfelvonásosai jellemző példái ennek a törekvésnek. A szerzők eleve lemondtak a közönség szélesebb rétegeiről, amikor ide­genkedve a drámai látványosságtól, a filo­zófia felé sarkították dialógusaikat, amelye­ket névtelen bősök, alig jelzett alakok mondanak, ezzel is jelezve, hogy a szerzők az általános emberi helyzetek kiélezésén inszisztálnak. Mintha a könyvdrámák kor­szaka kezdődött volna a drámairodalom­ban: az író a magános olvasóra számit és nem a színház kollektív élményeket nyújtó színpadára. A kísérletezések időszaka ez — bizonyára s drámának is eljön majd a reneszánsza, miként a regényé bekövetke­zett. S végezetül hadd jelezzük még egyszer, hogy szándékunk nem "Olt más, mint pil­lanatfelvételt adni, teljességre nem töre­kedtünk. Ezek a sorok egy imaginárius olvasónapló rendszerezett feljegyzései csu­pán: az anyag hatalmas, a szerkesztő kí­nálta terjedelmet pedig már így is túllép, tűk. BORI IMRE 15

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents