A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 2. szám
Laeo Novomeskyt, a kiváló szlovák költőt 60. születésnapja alkalmából a nemzeti művész címmel tüntették ki. LACO NOVOMESKÍ Milyen vagy? Testvére ívéből kllódult csillagnak, hontalan vándorló, jéltucat hazával, lovatlan szekere útnak és ároknak, villámvert juhar és minden, mi reá vall. Ott az a szomorú, tört nyakú vadkörte, sohasem véletlen, s mégsem várt esemény, cinikus Földjáró, honvágytól gy öt Orten, örökös zsidó a bábéit 'víz mentén. Idei gondolat, mely tauflly messze szállt, tört kancsó csűr alatt, melyen már nincs eresz, szent a falun kívül, de belül nem kívánt... te vagy ez,, te vagy ezl 1939 Fo-dította: Fügedl Elek A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KBltúragyezOletének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Cály Iván. Cyerezik József, Lfirincx Gyula, Máos József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. Postafiók CÍM, telefón 533-04 Terjeszti a Posta Hfrlapssolgálata, előflzetóseket elfogad minden postahivatal ás levélkéz besitó. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná ezpedfeia tlafie. Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stürova 4, Előfizetési df) negyed évre 19.50 Kés, fél évre 39.— Kés, egész évre 70.— Kés. Kéziratokat nem őrsünk mag és nem küldünk vissxa. K-13*51308 Fiatalok és Ha valaki a mindennapi élet viszszásságait akarná bírálni, akadna téma bőven. A minap hévéről hazaleié utazva nem éppen dicséretesnek mondható, sajnos csaknem mindennapi esetnek lehettem szemtanúja. A Léváról 14,19-kor Ipolyság felé induló autóbuszt a várakozó ember tömeg szinte rohamszerűen vette birtokába. Mindenki első akart lenni. Persze azok, akik már az autóbuszba az állom ásón bekerültek, nyugodtan terpeszkedtek helyükön — köztük vagy tfz fiatal. Iskolások lehettek. Közben a tömeg tódult befelé, engem is magáival vonszolva. Már kezdeti idegesíteni a tehetetlenség. — De hiszen mindenki utazni akar — méghozzá kényelmesen — nyugtattam magam. Csak beljebb, beljebb! — kiabálták a hátam mögött. Még beljebb igyekeztem hát. Előttem azonban egy ingerült fiatal ellentmondást nem tűrő hangon kiabálta: „Majd, ha kinyitjuk hátul az ajtót.“ Megálltam hát és kerestem a hang gazdáját. Meglepődtem azonban, amikor megláttam. A fiatalember nyugodtan ült, karját barátnőjének nyakéi nyugtatva, mellette pedig a többiek. Egyáltalán nem zavarta őket az, hogy rajtuk kívül sokkal idősebbek is vannak az autóbuszban, akik kénytelenek az egész utat végig állni, mivel az ügyesebb fiatal atyafiak már elfoglaltak minden ülőhelyet. A mellettem ácsorgó idős házaspár jobbra-balra nézdegélt, hátha megesik valamelyik fiatal szive rajtok, és hellyel kínálják őket. Egynek sem esett meg azonban a szive rajtuk. Ezek ám nem szívbajosak, még csak vajbői sincs a szivük, könyveltem el magamban. Egyszerre a normálisnál sokkal hangosabb beszéd hangja ütötte meg a fülem. Jobbra pillantva rögtön ráakadtam a hangoskodó fiatalokra. Rögtön megértettem a hangoskodás okát is. Az egyik fiatal épp barackpálinkát nyakait. Az üveg körbejárt. Egyre fogyott a tartalma. Ezzel párhuzamosan emelkedett a hangulatuk. A sportról vitáztak. Egymást túlkiabálva bizonygatták érveiket. A jóval idősebbek inkább elfordították fejüket, minthogy csendesebb beszédre intették volna őket. Azok meg aztán egyáltalán nem zavartatták magukat, nem szégyenkeztek amiatt, hogy nem öregek kínálták hellyel az öregeket, időseket. Ráadásul hangos és sokszor illetlen beszédmodorukkal még bosszantották is az utasokat. Amikor Deméndre értünk, már kiürült az üveg. Ekkor a göndörhajú és a kockáskabátos harsány kiáltásokkal búcsúzott. A sőrtehajú meg a tiroil kalapos ahelyett, hogy a megürült kát helyet átadták volna, végignyújtózkodtak az ülésen és lakmározni kezdtek. Klkészültem — hajtogatta egyre a sörtehajú. A tirolí kalapos lekicsinylőén nézett rá. „Nem tudom, ti milyenek vagytok? Te se bírod az italt, meg Vlado sem. De én biram. A múltkor 19 féldecit ittam meg barátocskám ... és még haza is tudtam menni.“ Büszkén emelte fel tekintetéi. Szemmel láthatólag dicsekedni akart. A meUettm álló férfi lenézően jegyezte meg: „Ezzel aztán dicsekedhet! Ez aztán „becsületére“ válik egy ilyen pelyhesállúnak.“ Igaza volt. De a tirolí kalapos tovább folytatta: „Te gyáva vagy, apusként, gyenge. Alig ittunk, máris kidőltél, kész vagy teljesen. Alig bírsz ülni is.“ — ingerelte. Erre o sőrtehajú józanságát bizonyítandó lenyúlt az ülés aló és elővette az autóbusz seprésére használt seprűt Kezébe vette és „etterázni" kezdett vele. Közben a seprűt jobbra-balra forgatta, miközben oldalbaverte vele a mellette álló utasokat. Azok dühös pillantásokat vetettek, de nem szóltak semmit. Ügy láttak, jobb ha hallgatnak. A hallgatás viszont egyrészt beleegyezést is jelent. No meg aztán magas fokú közömbösség is. Én, fiatal létemre szégyelltem magam, másrészt bosszankodtam. Bántott, hogy ezek a gátlástalan fiatalok az illemtudó fiatalok százainak becsületén ejtettek csorbát. Tehát nem vagyunk mindannyian hozzájuk hasonlóak. Ez vigasztalóén hat rém. Nem helyes azonban az, hogy a felnőtt emberek — apák, anyák, nagyapák — közömbösen néznek ilyen és ehhez hasonló, sokszor a szemtelenségig fokozódó eseteket, ahelyett, hogy rendreutasitanék, megszégyenítenék a megbotránkoztató, kort nem tisztelő fiatalokat — a közömbös elnézés helyett. Vagy nem tudják, hogy á* éle* ez igazi Iskola? TÓTH LÁSZLÓ Olvasóink figyelmébe! Közöljük olvasóinkkal, hogy 1985. január 1-től emelkedik a „Hőt” példányszáma, ami azt jelenti, hogy azok is hozzájuthatnak lapunkhoz, akik eddig vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudták megszerezni. Szeretnénk minden érdeklődő számára lehetővé tenni, hogy ezntán rendszeresen megkapja e Hetet. Ezért megrendelő lapot mellékelünk,, amelyet kérünk (Írógéppel vagy nyomtatott betűkkel) olvashatóéul (kitölteni és a levélkézbesítőnek vagy a helybeli postahivatalnak átadni. Oj előfizetéseket n Posta Hlrlapszolgálata elfogad, ezért rendelje meg mielőbb e lapot, hogy azonnal felvegyék az előfizetők sorába. SZERKESZTŐSÉG Itt levágandó Megrendelés Alulírott 196 ............................................... hó 1 tői kezdve megrendelem a „Hét“ című képes hetilapot, amelyet (leérek a követig kezű címre küldeni: Jj> Név: ................................................................................................................. I Lakhely: ......................................................................................................... s ........................................ Utca............hézsz&m ...............................járás sajátkezű aláírás Előfizetési díja egy évre Kés 78.—
