A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-07 / 10. szám

A fe/y e n a front mögött Az „apolitikus doktor" Egyhangúan kopogott az eső. Nytkilor Feodoszijevics Zcrok, az egykori katonaorvos gondterhelten bámult ki az ablakom. Nincs olyan régen, hogy Itt a Szmolemszk környéki Doszugovón letelepedett, miután csapattestét a ellenség elvágta a hatáor­­szágtól. Mint orvosnak jó beosztása volt ebben a vidéki kisvá­rosban. Csak hát... A hazafias érzelmű orvos, kommunista ne­hezen viselte a náci rabságot. Most Is azon tűnődött, hogy kel­lene valamit tenni. — Ugye, milyen unalmas ez az élet — szólt Nagyálhoz, szál­­lásadónöje, Anna Mihajlovra Szemlonyenkova 19 éves komszo­­mollsta diáklányhoz. S ezek a németek Itt... Ügy sétálgatnak, mintha otthon lennének. — Nagya nem tudta magát türtőztetni: S vannak, akik szov­jet ember létükre még ki is szolgálják őket, mint ez a Lukasov. Politikai tiszt volt a hadseregben, lemaradt, most meg e néme­tek rendőrfőnöke. — Nagya — csillapította őt az anyja — hallgass már ... — Igen, Igen, ki tudja magában Is ml lakozik ... Zorok elégedetten mosolygott. Ogy látszik, az Ifjúság Is úgy gondolkodik, mint ő, cselekedni akarl Csak kell valaki, aki ösz­­szetartsa, szervezze őket. Ez ne legyen akadály: ő majd vállal­ja. Találkozás Zorok nagyon szerette volna megismerni Lukasovot, de nem kereste különösebben az alkalmat. Egy este kopogtattak ajta­ján. Lukasov állt a küszöbön. Zorok meglepődött, de nyugodt maradt. — Eljöttem, hogy megnézzem, hogy él, doktor — kezdte be­szélgetésüket Lukasov — azt mondják magáról, hallani sem akar a politikáról, pedig nem is olyan apolitikus. Tudunk ma­gáról egy-két dolgot, például azt, hogy ezredorvos volt, s hogy most nemcsak hivatását látja el, hanem az Ifjúságot Is szerve­zi. Nem bántja magát, hogy Szemlonyenkovéknál komszomollsta lány van ... Zorok nem esett ki szerepéből. — Mondja, s tudják ezt magá­ról, hogy a szovjet hadsereg politikai tisztje volt? Nem? S mit szólna, ha megtudnák? Hogy ki árulná el? Hát én.-- Ugyan doktor, ne alakoskodjék, mindketten egy célért küz­dünk. Amikor Mlnszknél bekerítettek minket, sikerült kijutnom az ellenséges gyűrűből. Rokonokhoz menekültem, majd látszó­lag beléptem a rendőrség szolgálatába. Hétpróbás harcosokat vettem magamhoz. Ha majd sokan leszünk, bevesszük magunkat a hegyekbe, és partizánharcot indítunk. — Sejtettem, Ivan, tudom én azt, ki cserélte ki a parasztok­tól elrekvlrált hízókat fertőzött sertésekkel, és etette velük a németeket... Házibuli Nagy a vlgság a polgármester, Mayer-Kalganova orosz születé­sű német asszony házánál. A helyi előkelőségek között volt Zo­rok doktor is. Igyekezett nyugodt lenni, bár nem valami jól érezte magát a fehórgárdista csőcselék között. A jókedv elérte tetőfokát, A kövér Hermann hadnagy éppen azzal kérkedett, hogy náluk nincs partizán, mert ő kérlelhetetlen szigorral el­bánik minden lázadóval, amikor kopogtattak az ablakon, Kond­­rasov rendőr volt. Egy röpiratot nyújtott át. Az állt benne, hogy a világgyőzelemre törő nácik bicskája beletörött a nagy vál­lalkozásba, s a szovjet nép (bosszút állva a gaztettekért szembe­fordult elnyomóival... Herman felpattant: — KI írhatta ezt... ? Tüstént elvlharzott. Nem Is sejtette, hogy a rőplrat egyik szerzője, Zorok doktor ott ült a közvetlen közeiéiben. Zorok addigra szép osztagot szervezett. Tagjai voltak Afonyln és Pászmán volt tisztek, tovább Nagya, Zsenya, Szemionyenkov, Natasa, Lida Pdoljakina, Nylna Sutává, Fagya Zsarikov s mások. Akcióban — Arkagyij, te maradsz,értesíted Nylnát, — szólt Vaszlllj Za­­vainij, egy hatalmas termetű partizán egyik harcosának, majd jelt adott, s a többi harcossal megindultak Grigorig Levcsenkov kulák házához. Bekopogtak. — Ki az? — szólt ki egy borízű hang. A válasz géppisztolytüz volt. Közbenla kemence mellől elő­kerültek az álmukból felriasztott rendőrök, és esszeveszettül tü­zeltek. Vaszlllj meglendítette karját és egy kézigránát repült a házba, mely azonnal lángba borult. A bevetés után a partizánok JegorJa falu Irányában menekül­tek, de a riasztott büntetőosztag a szántalpak nyomát követve csakhamar sarkukban volt. A kisebb csoportokba verődött se­besült harcosokat a malomban érte végzetük. Áruló juttatta a nácik kezére azokat, akik Alékszandra Sztyepanovna Danyllen­­kovánál rejtőztek el a kemencében. A nácik a ház népét Is le­mészárolták. Zorok embereit több sikeres akció után felszámolta az ellen­ség. Áruló juttatta 1943. februárjában hóbérkézre Zorok dok­tort, Afonylnt, az osztag parancsnokát és Lukasov politikai ko­misszárt. Következik: Az „elérhetetlenek“ Levelezőink írják A szálkái szinjátsiúk egy csoport • Nem egy fiatal ajkáról hang­zik el a panasz: Igen, a város­ban aztán lehet szórakozni, de mit csináljunk falun, hogy elé­gítsük ki kulturális Igényein­ket... A víghosszúfalusl fiatalok közül Is sokan Így vélekednek. Legfóbb szórakozóhelyük a kocs­ma, amely bizony nincs neveli ha­tással a fiatalokra. De miért Is van ez Így? Hisz a CSISZ vég­­hosszűfalusl szervezete sokat Ígé­ri terveket tűzött maga elé, de ezek megvalósítása mindig vala­mi akadályba ütközik. Hogy szórakozhassanak, szom­batonként műsorral egybekötött ötórai teát rendeztek. Eleinte elég jól ment, a fiatalok érdeklődést tanúsítottak a műsor lránt. Később azonban Ismét akadtak olyan fia­talok, akik a vendéglő adta szó­rakozást választották, s az ötórai teára egyre kevesebben jöttek el. Sőt, ml több, nem egy közülük kihívó viselkedésével többször megbontotta a rendet. Így még kevesebben maradtak, akik az öt­órai teát választották szórakozá­sul. Hogy falun is van szórakozási lehetőség, azt a peredi dzsesszze­­nekar példája mutatja a legjobban, Takács József, a zenekar egyik tagja, elmondotta, hogy a peredi fiatalok közt megvan az össze­tartás, tudnak a jól végzett mun­ka után kellemesen szórakozni. Zenekarunknak hat tagja van, akik különböző munkahelyen dol­goznak. De nemcsak azért, mert érdekli őket a hangszer, a zene, hanem azért Is, mert határozott célkitűzéseik vannak. Azt szeret­nék ugyanis, hogy falun Is az Igényeknek megfelelően szórakoz­zanak a fiatalok. S ezt Igyekez­nek elősegíteni. De hogy célkitű­zéseik valóra váljanak, több tá­mogatásra volna szükségük. Hang­szereik régiek, újjal kellene ki­cserélni. Névlegesen a helyi művelődési otthon mellett működnek, de csakis egyéni akaratukból, saját erejükből tudnak érvényesülni. Frcsek Zoltán, Frcsek Endre, Kö­rösi Péter, Zsillzi Attila, Takács József és Lakatos Lajos — a zene­kar tagjai — mindent elkövetnek, hogy tovább öregbítsék a zenekar hírnevét. Csak hát segítségre vol­na szükségük. Méghozzá minél előbbi (Bíró Katalin) • A Horné M?tő-1 szlnjátszócso­­port az otthoni sikeres bemutató után február 6-án Szöllősl—Som­­lay: Blkavladal c. három felvoné­­sos vígjátékéval ellátogatott Pa­­dénybá Is. A jól sikerült előadást szűnni nem akaró tapssal köszön­te meg a hálás közönség a sze­replőknek, akik valamennyien tu­dásuk legjavát nyújtották .(Dob­­rovodszky Erzsébet, Padány). $ A somoskőűjfalusl Petőfi-szln­­játszó csoport a napokban Ragyol­­con vendégszerepeit. Műsoruk keretében bemutatták Rónai Mik­lós Legfeljebb elválunk c. három felvonásos vígjátékét. A darabot Mocsári Ferenc rendezte, a zenei vezető Kurucz Imréné volt. A so­most színjátszók ezzel a darab­bal nagy sikert arattak. A ragyol­­cl vendégszereplésüket megelőző­en felléptek Síden Is, ahol szin­tén sikeresen szerepeltek. (Tor­­pia József Ragyolcj. 9 A Csemadok Szálkái helyi cso­portja nagy sikerrel mutatta be a mült hónap folyamán Dávid Teréz Dódl c. színmüvét. Az előadást kétszer megismételték, valamint két vendégszereplésen Is voltak: Köhídgyarmaton és Nánán. A to­vábbi előadásokat egyelőre aka­dályozza a járásunk területén el­terjedt járványos betegség. (Jan­­kus Vince, Szalka).

Next

/
Thumbnails
Contents