A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-07 / 10. szám
Nőnapi levél — férfiakhoz Amióta minden esztendőben március nyolcadikén megünnepeljük a nők napját, mintha a tavasz a naptárt meghazudtolva már ezen a napon beszökne a városok kőrengetegébe, a takaros falusi portákra. Virággal és virágos szavakkal köszttntjük ezen a napon az édesanyát, feleséget, munkatársnőt — életünket megszépítő és holnapunkat vállvetve mellettünk építő társainkat. Szép és felemelő ez az ünnep. Virág az esztergapadon és az Íróasztalon, légies vázában és tömzsi cserépben. Ajándékok, amelyek értékét nem az ér határozza meg, hanem a szeretet, amivel adják. Ragyogó márciusi nap... Ilyentájt még akkor is napfényes város és falu, mikor a búcsúzni nem akaró osapzott fellegek elbújtatják az éltető, filetet adó és ój óletet hirdető aranyló napsugarakat. Az öröm varázsvesszejének suhintására elsimulnak a napi gondok apró Táncai, rózsaszínű ködbe vésznek bánatok és keserűségek, hiszen az Ünnep Ize édes, mint a pergetett méz. Vagy talán mégsem? — Önök, férfiak, nagyon szeretnek és tudnak is ünnepelni — mondotta a minap egy asszony, akivel a villamosban — vagy talán autóbuszban? — találkoztam —, de néha úgy érzem, mintha a lelklsmere(furdalás is közrejátszana. Ml szeretjük a virágokat és önfeledten tudunk Örülni egy szerény ibolyacsokornak is. Néha azonban úgy fest a helyzet, mintha ezen az egyetlen aranykeretes napon kívánnák a férfiak letörölni az emlékezés táblájáról háromszázhatvannégy hétköznap kisebb-nagyobb tövisszúrásait. És példáikkal sem fukarkodott. Beszélt a művezetőről, aki a nőnapon megiható beszédében üdvözölte a keze alatt munkálkodó nődcigozókat, személyesen ajándékozta meg őket agy-egy csokor kedves virággal, közben mindenki tudta rölai, midőn szóba került, hogy részlegéből egy nőt vezető funkcióba kiemeljenek, kézzellébbal tiltakozott, verte az asztalt — mondván —, Igaz, a munkában derekasan helytáll, de azért mégiscsak... És beszét férjekről, akik a nők napján virággal és virágos hangulatban köszöntik feleségüket, viszont más napokon csak az Ingerült számonkérés szavai pattognak ajkukról: miért nem készítetted még el a vacsorát, még arra som futotta Idődből, hogy a gyerekekkel megírd a leckét, miért nem vasaltad ki az ingemet, elfelejtetted, hogy meg kellene lőcseini a virágokat?... És dohogva újságjukba mélyednek, mialatt az asszonyka, aki ugyancsak nyolc érát dolgozott, azt sem tudja, hol áll a feje. E .szavak zuhataga megbénította nyelvemet és agyamat. Hamarjában nem tudtam, mit válaszoljak, azéta nem találkoztunk, úgy lehet, sosem hoz Ossza bennünket az élet. A gondolatok pedig gyűrűztek bennem, mint é kő riasztotta tó tükre, papírra kellett vetnem ékeit. Amióta ötvenöt évvel ezelőtt először ünnepelték a nőnapot, sokat fordult a világ sora, nagyot változott a nők sorsa. A győzelmes szocializmus nemcsak a kizsákmányolástól váltotta meg az embert, hanem meghozta a nőknek e maguk külön felszabadulását Is. A szocialista társadalomban véglegesen diadalmaskodott a női egyenjogúság eszméje. És azok az asszonyok, akik különösen sokat szenvedtek, akik kettős kizsákmányolás Igájában szenvedtek — felemelhették és fel Is emelték fejüket. Igen, felemelték fejüket, mert ehhez a társadalmi rend minden lehetőséget biztosított számukra. De ahhoz — ás ebben Igazat kell adnom az ismeretlen asszonynak —, hogy felvetett fővel, derűs ás gondtalan tekintettel épftsék-szépftaék otthonunkat ás életünket, egy csipetnyivel több szép szóra és megértésre van szükségük tőlünk, férfiaktól. Mert velünk ugyan vajmi ritkán szokott előfordulni, hogy megfeledkezünk e pirosbetüs ünnepekről, viszont gyakrabban megesik, hogy a száguldó napok forgatagában néha kiesik az emlékezetünkből, hegy a sorsvállalás, a megbecsülés értéke nem mérhető fel csupán virággal avagy ajándékkal, har nem szerény és jelentéktelenségükben is simogató tettekkel is... Amióta minden esztendőben március nyolcadikén megünnepeljük a nők napját, mintha a tavasz a naptárt meghazudtolva már ezen a napon beszökne a városok kőrangetegábe, a takaros falusi portákra. Virággal és virágos szavakkal kőszőrijük a napon az édesanyái, feleséget, munkatársnőt — áletünket megszépítő és holnapunkat vállvetve melletünk építő társainkat. Szép és felemelő ünnep. Virág az esztergapadon és az Íróasztalon, légies vázában és tömzsi cserépben. Ajándékok, amelyek értékét nem a bolti ár határozza meg, hanem a szeretet, amivel átadják. Ragyogú márciusi nap. Megérdemli, hogy csillogásából eltegyünk valamit holnapra, holnaputánra, hogy bearanyozza az esztendő többi napjait is. Ugye, megpróbáljuk, férfitársak? MARTON jOZSEF Ábrahám Márton felvétele
