A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-28 / 9. szám
^Bfralán egy évtizeddel ezelőtt néhány lk amerikai farmer kiszámította, hogy- M ha a szopósborjúkat olyan te]]el táplálnák, amelyben a tejzslrt valamilyen más, olcsóbb zsírral helyettesítették, a borjúk nevelése sokkal olcsóbb lenne. S miután az amerikai farmer, amit hasznosnak lát, azt meg is valósítja, az ötletből új, borjúnevelésl módszer lett. A módszer kiválóan bevált. Rövidesen Anglia, Nyugat-Németország és Olaszország parasztjai is átvették. Ma már nyugaton egész „vajhegyekről“ beszélnek, melyeket Ily módon „sajátítanak kl“ a szopós borjaktól... Ma az emberi táplálkozás kérdéseire specializálódott orvosok azt tanácsolják, hogy minden ember fél liter tejet, vagy ennek megfelelő tejterméket (vaj, sajt) fogyasszon naponta, feltételezve természetesen, hogy ugyanakkor megfelelő mennyiségű húst, zöldséget és gyümölcsöt Is eszik. Ellenkező esetben a hiányzó tápanyagokat tejjel pótolhatják.) Am az emberiség ma még csupán egy részét termeli ki annak a tejmenynylségnek, amely ezt az alap-tejszükségletet kielégítené. A világ tejtermelése jelenleg kb. 350 millió tonna, melyből csupán 0,31 kg jut naponta egy lakosra. Nálunk az elfogyasztott tejmennyiségből a múlt évben 0,24 liter Jutott egy lakosra. A tejtermelésnek tehát óriási távlatai vannak, és például a vajellátás területén bizonyára még hosszú évekig behozatalra szorulunk. Szinte magától adódik a megoldás, hogy az amerikai farmerek említett borjúnevelésl módszerét nálunk is alkalmazni lehetne. Mindjárt megjegyzem: néhol már alkalmazzák 1st Igaz, még egészen szerény keretek között. A múlt év őszén mintegy 1000 borjút tápláltak nálunk Ily módon. Hogy ml lenne, ha az említett módszert egészen széleskörűen be tudnánk vezetni szövetkezeteinkben és állami birtokainkon, arról a következő, egyszerű számítás tanúskodik [átvéve a „100+1 zaJiraniőnl zajímavost“ című folyóiratból): évente közel 2 millió borjú születik nálunk, szopási Ideje alatt mindegyik kb. 300 liter tejet fogyaszt el, melyet növekedésével 30 kg hússá változtat át. Ebből a tejből 6 kg vajat lehetne gyártani. Ha borjúállományunk felénél olcsóbb zslrfajtával helyettesítenék a tejzslrt, vajbehozatalunkat ily módon mintegy egy harmadával — 6000 tonnával — lehetne csökkenteni, ami közel 250 millió valutakorona megtakarítását jelentené. S emellett a borjúhús termelési költségei Is csökkennének (kb. 400 000 koronával), mert a pótzsírt tartalmazó tej eladási ára 75 fillérrel olcsóbb, mint az eredeti tejzslrt tartalmazó tejé. Ma, amikor társadalmunk felismerte a mezőgazdaság jelentőségét nemzetgazdaságunkban, döntő jelentőségű kérdés, hogy a hasonló nagyvonalú lehetőségeket kihasználjuk. Ami hasznot hajt az amerikai farmernek, az előnyére válhat a szocialista földművesszövetkezeteknek és állami birtokoknak Is. Ax áj nagymegyeri te|üxem De hol kezdhetnénk a dologhoz? Természetesen az alapoknáll Például a duneszerdahelyl járásban, még pontosabban Nagymegyeren. Ahhoz, hogy a módszert nagyobb méretekben megvalósíthassuk, két dolog szükséges: fejlett szarvasmarha-tenyésztéssel rendelkező szövetkezetek és állami birtokok, és modern tejüzem, ahol a tejet egalizálják, regenerálják és a tejfelt vajjá dolgozzák fel. A dunaszerdahelyl járásban mindkét feltétel adva van. Még a múlt év végén elkészült a 28 millió korona beruházással épített, modern nagymegyeri tejfeldolgozó üzem. 0] üzemeink egyik sarkalatos problémája — és sokszor gyengéje — a világszínvonalhoz való viszonyuk, berendezéseik, gyártási technológiájuk és teljesítményük sokszor ez Illető Iparág legújabb eredményei mögött marad. A modern tejfeldolgozó üzemek fejlődésének tendenciája ma két Irányban halad: a fokozatos koncentrálódás, illetve speciallzálás és az automatizálás Irányában. A fejlett tejiparral rendelkező államok közül, például Svédországnak a negyvenes évek elején még 500 tejfeldolgozó üzeme volt, ma már csak 160 van. Azelőtt mindegyik üzem átlag 450 kg vajat termelt naponta, míg ma egy üzemre 1500 kg vaj-produkció esik. A koncentrálódásra Irányuló törekvések a specializálódás méreteiben Is megmutatkoznak; világszerte bizonyos tejtermékeket előállító Iparágak keletkeznek. A tejüzemek fokozatosan csökkentik termékeik számát. Az USA-ban például egész tejszín-gyártó ipar keletkezett, Svájcban néhány üzem sűrített és szárított tej (tejpor) gyártására specializálta magát. Néhány államban az ömlesztett sajtot gyártó Ipar önálló Iparágként szerepel. Az öszszes jelentős tejtermelő országokban (USA, Szovjetunió, Anglia, Svédország, Dánia, NSZK, Hollandia, Svájc) hasonló Irányzat mutatkozik, mindenütt leállítják az elavult ős versenyképtelen üzemeket. A fogyasztásra kerülő nyarstejet pasztőrözik, és automatikusan töltött üvegekben vagy kannákban szállítják az üzletekbe. Vannak töltőgépek, melyek alól két munkásnónek ugyancsak igyekeznie kell, hogy el bírja szedni a teli üvegeket. A vajkészltést ugyancsak automata gépek végzik. Néhány ország (Dánia, ÜJ-Zéland) kivételével, ahol még ragaszkodnak a hagyományos, szakaszos vajkészltés módszeréhez, mindenütt rátértek a kontlnuálls (folyamatos) vajgyártás módszerére. Vannak modern automata gépek, melyek 1200 kg vajat „képűinek“ óránként. A tejporkéezltés szerte a világon legnagyobbrészben ugyancsak automatizálva van. Az említett területeken a nagymegyeri tejüzem semmiben sem marad le a világszínvonal kívánalmai mögött. Méreteire és kapacitására jellemző, hogy maximálisan 250 000 liter tejet dolgozhat fel naponta (ha az összes részlegei dolgoznak). Jelenleg kb. 70 000 litert dolgoznak fel benne. Az autókon érkező tejeskannákát futószalag szállítja az ürítő csarnokba, automatikus szerkezet üríti, mossa és ter-Tlxstltják a tejport kéixltá részleg berendeléseit Hófehér köpeny és kendó Óránként 400 kilogramm (Oly« vajklgyó
