A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-28 / 9. szám
KERESZTREJTVÉNY Jókai Mór születésének 140. évfordulója alkalmából „Rab Ráby“ c. regényéből idézünk a vízszintes 1, függőleges 22, vízszintes 18 és a függőleges 20. sorban. VÍZSZINTES: 15. Lakásberendezés. 16. Ázsia — németül. 17. Borzalmas. 19. Trombitahang. 21. Rossz kedv. 22. Német névelő. 23. B-betűvel az elején hímállat., 25. Figyelmeztet. 27. Liget része. 28. EC. 29. Zsigmond becézve. 31. Időszak. 33. Károly Sándor. 34. Ritmusban van! 35. Nyakvédő. 36. Fundamentum. 37. Cipészszerszám. 39. Ázsiai ország. 41. Erős vihar. 43. Olga Erna. 44. Ünnepi lakoma. 46. Holland Légiforgalmi Társaság röv. 48. Nem mozog. 49. Vége Londonban. 50. Folyó a Szovjetunióban. 51. Vonatkozó névmás. 53. Királyi szék. 54. Fürdésre szolgál. 55. Göngyölegsüly. 56. Község Békés megyében. 58. Vissza: a negyedik dimenzió. 59. Az izmot köti a csonthoz. 60. Harap. 61. A gondolkodás központja. 63. Kettőzve: az afrikai négerek harci dobja. 65. Régi fegyver. 66. Kérdőszó. 68. Város Észak-Olaszországban. 70. Tiltószó. 72. K-betűvel az elején: kábítószer. 74. Elrendez. 76. Számnév. 78. Rangjelző szócska. 79, Női becenév. 71. Divat szlovákul. 85. IZJ. 86. Török férfinév. 88. A fa része. 89. Papírra vet, 90. Zala betűi. 91. Végtelen gát, 93. Fehérnemű. 95. Német tagadás. 9. Korhol. FÜGGŐLEGES: 1. Szállítási műszó. 2. Yma ...., híres perui énekesnő. 3. Tesz betűi. 4. Azonos a vízsz. 44-gyel. 5. Zsonglőrök. 6. E napon. 7. Napszak. 8. Olasz pénzegység. 9. Női becenév. 10. Betű kiejtve. 11. Tréfa kezdete. 12. Spión. 13. Hátározószó. 14. Lopva figyelek. 24. Ékezettel: a fa része. 25. Zamat. 26. Lel. 29. ZIL. 30. A legnagyobb értékű kártyalap (ék. hiány). 31. Háziállat, névelővel. 32. Ékezettel: úr több szláv nyelvben. 38. Baráti nép. 40. Sándor Mátyás. 42. Föléje. 43. .... országgyűlés 1707-ben. 45. Kocsi alkatrész. 47. Folyó Szibériában. 49. Energia. 51. Ák! 52. Mutatőszó. 55. Sokszínű. 57. Kártyajáték. 60. Minőségi ellenőrzési osztály röv. 62. Menj angolul. 64. E. napra. 67. Tojás németül. 68. Nem egész mes- név. 83. Morzejel. 84. Nagy tér. 69. Nemes. 71. Én latinul, ázsiai országg. 87. Folyó Auszt- 73. Rangún betűi. 74. Kis ten- riában. 90. ZZÄ. 92. Kereszgeröböl (ném.). 75. Végnélküli tül. 94. Genf része. 96. Indulázadás. 77. Fordítva: nagy ma- latszó. 97. Régi fegyver. 98. Sagyar költő. 80. Zamat. 82. Női ját kezűleg. alapvetően moralista alkata és az a tény, hogy ebben a kötetben éppen az etika legsúlyosabb és minden ember számára ki kerülhetetlen kérdései foglalkoztatták leg inkább, arra késztet bennünket, hogy a felvetett, kérdésekben hozzunk létre egy magasabb szintézisü nevelő hatást. Csalhatatlan kézzel tapintott rá korunk leglényegesebb erkölcsi kérdéseire, de választ adni rájuk nem minden esetben adott — talán nem is akart, tehát nekünk társadalmi kötelességünk, társadalmi érdekünk a feleletadás. A kérdésfeltevés kiélezése műveinek egyik legnagyobb erénye. Megfogalmazásában jellegzetesen mai. Az egyén és közösség, cél és eszköz, rend és szabadság ősszeegyezhetetlennek látszó fogalompárjával kerül szembe lépten-nyomon az ol vasó. A kiegészítő fogalmakat nekünk kell hozzátenni, hogy ezek összetételéből megszülethessen az Egész, mely tovább juttat bennünket: a válaszig. A kötet írásainak formai megoldása különböző. Nagy monológok, dinamikus dialógusok, cselekmény-sorozatok leírása, mind-mind bő választékot adnak ahhoz, bogy irodalmi színpadjaink rendezői, dramaturgjai a mi sajátos csehszlovákiai viszonyaink között a kötet anyagát felhasználhassák. ló lenne — így kezdtem ezt a fejezetet és így is fejezem be: jó lenne, ha könyvesboltjainkban meg is vásárolhatnánk Mács József e legutóbbi kötetét, mert bizony az első küldemény néhány darabja már elfogyott. A borítólap és a kötésterv elkészítője Kiss Sándor volt. Ízlésesen modern, megkapó, a tartalomnak szép keretet adó munka dicséri a tervező alkotó elgondolásait. Maga a kötet egészében Mács József kedves ajándéka, tanulságos olvasmány a hazai magyar irodalmat szerető dolgozók asztalán. HAJDÚ ANDRÁS A bátrak nem (Folytatás a 13. oldalról.) ta, mint a legyet. Aztán engem ragadott meg, és amikor a sámlihoz nyomott, úgy éreztem, kiloccsan az agyam. Bolond ereje volt. — Zabáljatok! — üvöltötte. Ügy meredtünk a szétszórt cukorra, mint egy jelenésre. Micsoda tréfa ez? Micsoda kínzás! Micsoda bosszú? Hozzánk ugrott, és óriási mancsaival orrunkat az asztalhoz nyomta. A cukorba verte a fejünket, melyet az asztal lapjáról fel kellett volna nyalnunk. A Péter előtt lévő cukor csakhamar piros lett a vértől, mely vékony erecskében csordogált az orrából. Arca könnyes volt és hangosan szipogott. Én meg sem mozdultam. Ciro szemével kegyetlenül belémszúrt. — Kivágom a nyelvedet. Kivágom és Klavo kutyájának vetem. Nyalsz? Te kutya. Te nyomorult féreg, te csúnya gazdafajzat, akire én dolgozom. Zabálsz vagy nem.. .? Kellett nekem ez a tetves szalmakunyhó? És most dolgozhatok a kölykeire. . A mindenségit az anyátoknak. Akkor hát nyalod azt a cukrot, vagy nem? Lélekben ezerszer elismételtem nem, nem, nem, nem, ne... Üssön agyon. — Anyádat is így etettem meg. Megvacsorázott, és elment fejni. Adok én nektek lakomát. Majd megtanítlak én titeket. Anyátok a csizmámról nyalta fel a cukrot. Te is ezt akarod? De én kivágom azt a átkozott Klavo-ivadék nyelvedet. Te szajha . . És a konyhaszekrényhez ugrott. Hirtelen kihúzott a fiókból egy nagy konyhakést, és felém közeledett. — Neeem — kiáltotta Péter, és rémülten fordult le a székről. Nagy siettségéessnek cukrot ben Ciro megbotlott a gyerek sápadt arcában. Elvágódott. A kés lábam elé esett. Mint a villám. Ciro vérbenforgó szeme, az asztalon a véres cukor, és most az én nyelvem... Fölkaptam a kést. Ciróhoz ugrottam és a hátába döftem. S aztán félig tébolyodottan csak szúrtam, szúrtam.. A mamáért, Klavoért, az országútért, melyen az életem kezdődött. Péter véréért, az asztalon lévő cukorért, a sarokban álló fenyőfáért. Addig szúrtam, míg a tölgyfapadlón lassan szétfolyó vörös tócsa keletkezett. Aztán sírni kezdtem. Börtönbe zártak. De előbb bíróság elé állítottak. Rabruhában ültem a vádlottak padján. Számot kaptam és dührohamot. Az első padban ült a mama. Abban a pillanatban, mikor fekete ruhában jelent meg az ajtóban, meggyűlöltem. Gyászolta Cirót. Péter meglehetősen furcsa levelet Irt nekem, mely elmázolt szavakkal volt teli. Bizonyára sírt, mikor írta. A mama nem sírt Az emberek azt mondták, hogy tulajdonképpen Klavot kellett volna megölnöm. De én mindezt csak az anyámért csináltam. Az egész tíz hónap alatt egyetlenegyszer sem látogatott meg a börtönben. Pedig érte tettem. Hogy kiragadjam annak a haramiának a karmai közül. Megöltem volna még a fél falut. Mindenkit, aki bántotta. Kimondhatatlanul szerettem a mamát. És ő halkan, olyan halkan mint az őszi légy zümmögése, azt vallotta a bíróság előtt, hogy — szerette a megboldogultat. Klavo, hallottad? És én szakasztott olyan vagyok, mint te! ... Fordította: PÉTER LÁSZLÓ 15
