A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-28 / 9. szám
GYUfCSÓ >sWá- Ember, könyv, társadalom Galicia vagy Balkán az érsekújvári járásban? A területi átszervezéskor az érsekújvári járás kapta Párkányt és környékét, hogy védnököljtn, irányítson, vezessen, jobban, mint azt tette a volt székhely Párkány. Oe így esett még távolabb ez a vidék az egyetlen kulturális központtól, a járási székhelytől, és így viselheti méginkább ragadványnevét, a Galíciát vagy a Balkánt, amely lassan már nem is öngúnyt, de gyakorlati megjelölést jelent A Párizs-patak, a Garam és az Ipoly utolsó kilométerei jelzik ezt a vidéket. Árvíz és aszály látogatja a kevés síkságot és köves meg agyagos dombokat. A körlevelek és rendeletek nehezen változtatják a régi világot újjá, egyedül az emberek csodálatos akaratereje, a kor telismerése viszi itt is előre az életet. A könyv útját kell itt meglelni. Azt a vékony csermelyt, patakocskát, ami akkorácska talán, mint Libádon a Csurgó. Libád! Befújta az utat a hó... mondhatnám, ahogy elindul a busz a köböl kúti vasútállomásról. í talán az utolsó téli nap köszöntött Libádra, ahogy kiszálltunk az autóbuszból. Az egyik oldalon a szövetkezeti klub, homlokán az 1963-as számmal, szemben vele pedig a nemzeti bizottság épülete. Táskámban a Hét szerkesztősége által összesített 31 darab kérdőív kimutatása, hogy a 23 pontban megszövegezett statisztikai adatokat összeegyeztessem a valósággal. Ez a munka egyszerű is letatna. iőt igen pozitív eredményeket mutatna ha a meglévő adatokat megszoroznánk a lélekszámmal. Talán így csinálják a statisztikusok és ezért csalóka néha az eredmény Ám nézzük a valóságot. Ez elsősorban Szalma József, a nemzeti bizottság titkára felsorolásából bontakozik ki lassan, aki egyben a szövetkezet szőlészetének vezetője is, és egyike azoknak, akik elvégezték a mezőgazdasági szakiskolát Karván, majd folytatják távűton az ipolysági technikumban a szakosított tanulmányokat. És Szalma József egyike azoknak, aki folytatná a tanulmányokat tévúton a főiskolán is, ha erre mód volna magyar nyelven. De most a könyv az elsődleges itt. Bár ahogy a címünk mutatja, első az ember. Embert hétszázat számlálnak Libádon A hétszáz emberrel a falu nekitámaszkodik a domboknak, azok meg védik a széltől és termik az életet: a Mogyorós, a Kisrigó, Nagyrigó. Borzvölgye, Ötfás, Csurgók, és a nevezetes Ludvár, de a további ötven dűlő Is. hogy minél kevesebb embernek kelljen távoli vidékre indulni megélhetés után. A sok görbe domb összesen 840 hektár Ezen százhúsz állandó szövetkezeti tag dolgozik, hogy elérjék a 24 koronás munkaegységet, amiből könyvre is juthat néhány korona. Jutna is. Elsősorban szakirodalomra, ha . . . Már két ember ül velem szemben. Szalma József és Juhász Péter, a dohánytermelő részleg vezetője Mindketten olvasnak, Szalma József szépirodalmat Is De elsősorban szakirodalmat. Ám ezzel már a kezdetén bai van A Növényvédelem című könyvet egy évig „hajtották“, és most sincs meg. Persze hazai, tehát csehszlovákiai magyar kiadás kellene, hogy pontosan ismerjék a védőszerek neveit és a szakmai utasítást. Egy másik könyveim: Korszerű műtrágyázás A Karvai iskolán valaki meglovasította a könyvet, azóta sem tudják beszerezni De hiányzik az Üzemszervezés című könyv is. A két szemben ülő ember a maga posztján kiváló szakember Elsősorban a termelés, tehát az élet alapja érdekli mindkettőt. Pontosan tudják^ hogy a szövetkezeti tagság úgy méri őket, mint vezetőket, hogy mit Képesek kihozni a földből. Egy könyvtáros, aki ezt a nevet méltán viselheti Biher Mihály nyugdíjas, a szövetkezeti klub gondnoka és népkönyvtáros, közel húsz esztendeje már A szövetkezeti klub kisebbik termében van a két könyvszekrény elhelyezve. Itt Bittér bácsival és néhány olvasóval hirtelen egy rövid beszélgetést tartünk, ami igen gyakorlati dolgokra irányul. Elhagyom a kérdőívek statisztikai adatait, mert itt a helyszínen válaszokat kaphatok az általános kérdésekre. A két szekrény 1117 magyar, 125 szlovák és 118 orosz könyvet tartalmaz. A szlovák és az orosz könyveket nem olvassa senki, így mindaz a -.szellemi érték, amit ezek a könyvek rejtenek, kihasználatlanul hever a polcokon. Erről nem tehet a könyvtáros, mert százalékarányban köteles átvenni az utalványra meghatározott könyveket. ' A hétszáz ember Libádon egy év alatt (az 1964-es évben) az 1117 könyvből 1168 kötetet kölcsönzött ki. Ami azt jelenti, hogy egy könyvet több alkalommal is Vásárlási lehetőség az elmúlt évben 1200 korona volt Ami azt jelenti, hogy az országos átlaggal szemben Libádon is az egy főre eső könyv és a vásárlási lehetőség a legjobb esetben is csak ötven százalék. A beszerzési lehetőségek olyan megszorításokkal valósíthatók meg, hogy nem is nevezhető lehetőségnek. A jó könyv beszerzése szinte lehetetlen, mondja Bittér bácsi. A mód. a következő: megvan az utalvány, amivel a Slovenská kniha párkányi kirendeltségéhez, annak vezetőjéhez. Anda könyvtároshoz keli menni Ott kiválasztjuk a könyveket, ha van miből, és várjuk a küldeményt Az meg is jön, de a kiválasztott könyveknek csak a fele, a több: meg a raktáron hevert, eladatlan mennyiségből van hozzá csapva. Erre azt mondják, hogy százalékarányos kalkuláció. Ezt ugyan senki nem érti, de el kell Jogadni. Most jön a lelemény, a jó könyvtáros leleménye. El kell árulnom a titkot, bár baj is lehet belőle. Ugyanis Bittér bácsi ismer egy más forrást is. ami Köböikúton buzog Tomasek István személyében, aki a Jednota boltosa, és mint ilyen, könyveket is árul a Slovenská kniha részére. De nemcsak árui. hanem közvetít is. Ezt pedig úgy cselekszi, hogy megbeszéli. Bittér bácsival, hogy mi is kellene a libádiaknak, összeírják az igényt majd menesztik a levelet Prágába, a Magyar Kultúrához. Miért kell ezt ily kerülő úton? Csupán azért, mert a magyar könyvnek Párkányban is nagy keletje van, és így a keresett, jó könyvekre már előre megvan a vevő, s az egy nap alatt elfogy. Ezért marad hoppon a könyvtáros, bármilyen ügyes is. Hiszen az is tudott dolog, hogy például a hazai magyar Írók könyvei sem porosodnak Anda könyvárus polcain. De ebből sem jut sok a könyvtárakba. Bár Libádon Bitter bácsi beszerzett néhány példányt, és a közeljövőben szeretnék meghívni Szabó Bélát, hogy szerzői estet rendezzenek számára. Kapcsolat a járással jóformán semmi. Olyasmi nem is létezik, hogy az olvasók tudnának valamit a járási népkönyvtárról. A könyvtárosok meg csak legyintenek. Mert mire volna szükséges? Elsősorban is, legalább félévenként egy alkalommal módszertani szemináriumra magyar nyelven a könyvtárosok részére Majd valamilyen propagációs anyag kiadására magyarul, hogy a legújabb könyvekről tudjanak. Az igényt lehetne folytatni azzal, hogy elképzelhetetlen a könyvtári munka egy „Könyvtáros" című folyóirat nélkül, természetesen magyar nyelven is, ha már közel ötszáz magyar nyelvű helyi népkönyvtárat tartunk nyilván, majd ugyanannyi iskolait és szövetkezetit. Itt Libádon is felvetődött ez a gondolat, hogyha tudunk kiadni pákász-, méhész-, madarász- vadász-szaklapot, miért nem tudunk egy könyvtári munkával foglalkozót, amit nem pótolhat semmi. Ez a vélemény innen, a faluból a járás felé. Meg az, hogy a falu kiesik a szórásból, csak körlevéllel közlekednek, érintkeznek. Hirtelen nem tudnám felmérni, mi az oka, hogy itt, Libádon ilyen magas fokú a szellemi érdeklődés. Ennek ugyanis nem lehet csak az a mutatója, hogy mennyi és milyen könyvet olvasnak. Mutató az is, és elsősorban talán az. hogy e kis közösség pártszervezete, szövetkezeti vezetősége, ifjúsága és a Csemadok is oly egységesen igényli a szakmai képesítést, am- mindenképpen biztosíték a övőre nézve A szándék, hogy a föld eiiartsa a faiu népét, és megszerezni ehhez minden szakmai tudást! Bizonyára ez az út vezet az egyetemes műveltséghez, olyanhoz, amelv ha kell, vaskeménnyé tudja kovácsolni a közösséget. Az olvasás Igénye varázsa? Nemcsak rajtuk múlik, mennyire ejti rabul az értelmet, A könyvet kézbe kell adni A könyvet be kell szerezni. A könyvet elegendő példányban kell kiadni. Vagy fordítva. Az is igaz, hogy a művelődés igényének sokágú gyökere van. Libádon a beszélgetés végén arra terelődött a szó, amit Vojtek Károly agronómus, a Csemadok elnöke terelt afelé, hogy a harmincas években itt tanított Pintér Ferenc hosszú évekig, aki most a diószegi magyar iskola igazgatója, ismert karvezető. Már akkor, abban az időben elkezdődött a művelődés magasabb szinten való gyakorlása. És íme, a meggyújtott fáklya nem aludt el. Ezt láttam égni Tóthné szemében. amikor a könyvekről beszélt, talán közhelynek tűnő kijelentéssel kezdve: „Olyan a könyv nekem, mint a kenyér — élek vele.“ Közismert olvasója a könyvtárnak És sokan vannak ilyenek A felelősség mindnyájunkké. hogy egyre többen, egyre jobb könyveket olvassanak.“ 10
