A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-21 / 8. szám
/'A fiS Z ttiU l Eurépaszerte enyhe volt a tél. Lenn a völgyekben, rónas ágakon aránylag kevés volt a hé, lenn a hegyekben azonban még most Is mozgalmas a «léiét. Egész Csehszlovákiában, ez Óriás hegység hőfedte lejtőin éppen úgy, mint e morvaországi hegyekben, vagy a szlovákiai hegyvidékeken. Sftt tulajdonképpen most februárban Ulktet leginkább a téli sportélet, ma lüktetés belenyúlik a márciusi napsütésbe. Márciusban leggyönyörűbb a Tátra, kevesebb a ködös nap, a ragyogó napsütésben vakítóan fehér a hótakaró. Am nemcsak a Tátra szép, pompáé a táj a csehországi téli központok környezetében, a morvaországl hegyekben, a Kis- és Fehér-Kárpátok, az Alacsony-Tétre, a Bélal-bavesok közt. Valamikor a hozzánk ellátogató külföldiek többnyire csak a Magas-Tátrát keresték fel, ma már kedvelt téli sportközpontok a csehországiak, a raorvaországtok és Szlovákiában e Tátrán kívüli hegyek is. Magyar országi sfxökkel találkoztunk a minap a Spindlerüv Mlynen, sítalpas magyarországi turisták Járták Kremnica, a pénzverdőjéről jól ismert Körmöcbánya hegyeit, vagy az Alacsony- Tátra szebbnél szebb helyett. Tavaly a Chopokon egy magyarországi vendégünk mondta: — Nekem bizony itt Jobban tetszik minden, mint a Magas-Tátrában. Valamelyik útikalauzban olvastam, hogy az Alacsony-Tátra a Janus-ercú hegység. Hát ezt a kétarcúságot szeretem legjobban. Az északi oldalon zord az éghajlat, még márciusban is pompás a hé, a dáH oldalon kellemes napsütés. A Magas-Tétrának as észégi oldala mér Lengyelország, Ilyen előnye tehát nincsen... Vám benne valami Igazság. Az Alacsony-Tétre azonban másért Is szebb, mint a Meges-Tétra. A márciusi napsütésben az Alacsony-Tétraban sem ritkaság a méteres hé, sőt még akkor is fehéren simái a talajhoz a fehér hOtakaró, amikor lenn az alföldi rőnaságokon már régen beköszöntött a tavasz, az időjárás zordságát azonban a Chopok alatt ti lejtőkön enyhíti a sűrű fenyőrengetegek szemnyngtató zöldje. Persze, ven, aki a Magas-Tétre méltóságteljes gőgjére esküszik. Az ország legmagasabb csúcsai nem vetekednek az Aliwk magasságával, de azért Jócskán felnyúlnak az égbe. A hegyormokról lágy redőkben aiáom- 16 lejtők ifaútakaoréja szinte élettelenségbe merevítik a környezetet. Az alföldi látogatóikra eleinte nyomesztöan hat az a mozdulatlanságba merevedő étettelenaég, amit Csak e sebet sirályok röptére emlékeztető lelhöfoszlányok suhanása bont mag. A friss porbő millió Jégkristályának csillogó kacagása enyhíti az élettel enséget, a hegyormok lábára nehezedő súlyos csendet. Felemelő és lenyűgöző látvány a r ón eságok léiébe! árának messzeségéhez szokott látogatók számára az eget ostromló csúcsok komor némasága, a bércek, jégcsapok, békrtetályok káprázatos panorámája. Lenyűgöző ét felemelő, borzongató és megnyugtató 1a egyben. Bizonyéra nemegyszer felmerült már a kérdés, miért ven az, hogy a Tátra ée Csehszlovákia többi téli központja eddig nem volt versenyképes a svájci, osztrák, francia Alpokkal. Egyszerű a válasz. Keveset törődtünk ez idegenforgalommal. Nem népszerűsítettük kenőképpen országunk vedregényes tájait, nyári éa téli sportközpontjait. Most már ezen a táron Is javulás mutatkozik. Kevés a szálló, tnrtetabáz, menedékház. Kevés a drótkötélpálya, kévéé a külföldiek igényelt te kielégítő hegyi vezető, szállodai személyzet és bizony a téli központokban te sokat kell behozniuk az udvariasság tarén. Már pedig anélkül nemigen népszerűsíthetjük sikerrel a legszebb kirándulóhelyeinket, szerepeinket. Kevés óz elszállásolási lehetőség. Hónapokkal, betekkel korábban kell megrendelni a szobát, a tátrai szállókban, menedékházakban. Sőt nemcsak a Tátrában, a többi begyeink közütt Is egyre nehezebb az aizzáUásoláa kérdésének a megoldása. A sífelvonók számát te növelnünk kell, ezeknek e megépítése kedvező befektetés. Az ember alkotó keze kell hogy elősegítse a természet munkáját. Nincsen szükség természet-átalakító tervekre, a környezetet pompásan megteremtette e természet magé. Csak egy kis kisegítés szükséges, hogy az egyre nagyobb kényelemhez szokott ember zavartalanul élvezhesse azokat a természeti kincseket, amelyeket eddig nem aknáztunk ki eléggél —os— m&e*
