A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-21 / 8. szám
jelenetek a tinccsoport gombaszögi műsoráböl ße4HHt&Atyuk élegyütteseinket •••• Léva............ A lévai tánccsoporttal először a tavalyi zsellzi szemlén találkoztam. juhásztáncuk akkor ilyen minősítéssel került bele a jegyzetkönyvembe: „Jól kidolgozott, pontosan begyakorolt szám.” S Zselfz után Gombaszög következett, s a „jól kidolgozott, pontosan begyakorolt" jelzők lassan az egész csoportot kezdték jellemezni. S hol tart most az együttes? A Csemadok lévai szervezetének székházában állandóan eleven klubélet zajlik. Csattog a biliárdgolyó, s közben tercierében, vitában alakulnak, tisztulnak a nézetek. Ennek az állandó klubéletnek köszönhető, hogy Bura Istvánt, a tánccsoport vezetőjét olyan könnyen megtaláltam Léván. Mert egyébként elfoglalt ember. A rossz nyelvek szerint ugyan mióta megnősült, leginkább a felesége foglalja le, de van azért dolga a saját portáján túl is esőstől: keresett szakember, ügyes kezű épületjavltó, asztalos, lakatos, s éppen elég gondot-dolgot ad neki a Csemadok táncosoportja Is. A legény es sza lama szín bajuszé, ragyogó fogú fiatalember 1955-től motorja, lelke a kis együttesnek. A 10 éves múltból legszívesebben az 1981-es kosúti fellépésükre, s a 10 év táncaiból a Juhásztáncra, a Verbunkosra és a Hármasugrásra emlékszik legszívesebben. De l&ssulk a bevezetőben feltett kérdést: hol tant az együttes a tavalyi zsellzi találkozó óta? — Már az idei gombaszögi találkozó előkészületeinek jegyében élünk. Tervezett műsorunk legtöbbet Ígérő számai: a balettmotívumokból épített Monti csárdás, a Legényes c, tánckép és a Betyártánc c. cselekményes tánc. (Valamennyi Bura István koreográfiája, illetve a Betyárténcot közösen készítették Takács Andrással.) A Monti csárdást a Csemadok járási konferenciáján már be is mutattuk, s aiz ott elért siker alapján az országos szemlén is sikert várunk. — Csak a járási és országos találkozókon lépnek fel? — Évente kb. 30 fellépésünk van. A Központ által szervezett népművészeti találkozókon kívül fellépünk az ún. akadémiai rendezvényeken, az Ifjúsági Alkotóversenyeken, alkalmi ünnepélyeken stb. A járási szervek pl. már most bejelentették, hogy Bora István, a tánccsaport veitliji (középen) számolnak a fellépésünkkel a felszabadulási évforduló ünnep ségein, s május elsején is. — Milyen az „ember-anyag", hogy van megelégedve a csoport tagjaival? — 16 állandó tagja van a csoportnak, fiúk, lányok felesen, akik persze csak úgy állandó tagok, hogy az Iskolák befejeztével (különösen a pedagógiai iskola ad sok táncost!) visszatérnek szülőfalujukba, vagy elfoglalják új munkahelyüket. Ez minden évben nagy próbatétel az együttes számára. A tavalyi „megújhodás" után. aggódtam, hogy az új tagc&kal baj lesz, de mára ismét egy Jól összeszokott, aránylag fegyelmezett csoporttal rendelkezünk. Szombath Marika, Pompura Mátyás, Halász Gyula, Misik Tibor, Odrázska Erzsébet és mások a csoport eredményes munkájának biztosítékai. — A csoport anyagi ellátottsága? — Csak a Csemadok KB-tól kapunk anyagi támogatást, de jelenleg kosztümökkel, csizmákkal s egyéb színházi kellékekkel így is el vagyunk látva. Sajnos azonban saját zenekarunk nincsen, Így a fellépésekre fogadott zenészeket meg kell fizetnünk. A lévai együttes a hat ún, élegyüttesünk egyike. Ezeket az együtteseket több mint egy éve kezdték szervezni,, a Csemadokközpont anyagi és szaksegltségével, csakhogy akkor arról is szó volt, hogy a patronáló szervnek meg kell nyerni esetleg üzemi klubokat, helyi kultúrotthonokat is. Az előző számaink egyikében bemutatott deák! együttes költségvetését csaknem teljes egészében a kultúrotthon fedezi. Mért nem lehetséges ez Léván? Somogyi Lajos járási Csemadok-titkár válaszol: — Mi annak Idején megtettük a javaslatunkat egy közös szlovák—magyar népművészeti együttes kiépítésére, s a járáson szinte mindenki helyeselt, akivel beszéltem. Boldiä, PetruSka, Lasab, Vitko, Komoft elvtársak, felelős funkcionáriusok, osztályvezetők bólogattak Javaslatunk hallatára, de sajnos csak bólogattak, s maradt minden a régiben. Az Írásbeli javaslatunk valahol „fekszik". — Pontosan a járás Iskolaügyi Osztályának az asztalán - mondja másnap Tóth Károly, a Népművelési Otthon dolgozója. Az üggyel ml Is foglalkoztunk, a javaslatot továbbítottuk, hogy az megfeneklett, egy kicsit a Csemadok-szervezet hibája is. Jobban utána kellett volna az ügynek járni, s valóban akarni az „egyességet" is, s nemcsak az anyagi támogatást. Van hát itt érv esőstől, s akad ellenérv is elég. S közben az együttes dolgozik ugyan* de a vita tarthatatlanságát mindenképpen érzi. Művészet csak egy van, s társadalmi érdek is, s mindegy hogy milyen szervezet szolgálja őket. Az „egyesség" problémáját újra problémává kell tenni Léván, s az állami költségvetésből a népművészeti együttest is részesíteni. S ez nemcsak a Csemadok, hanem a kultúrotthon s a járási szervek elsőrendű érdeke is. Hideg szél söpör Léva utcáin, s hordja a frissen hullott porhavat. Felhajtott gallérú férfiak, köpenybe burkolt nők igyekeznek a Csemadok székházéba, a „Denk“ be (este fodrász-bál leszl) vagy a szőlőhegyi pincékbe. A város éli megszokott életét. De a szokott felszín alatt új gondolatok érnek. Csak valahogy nagyon- lassan akarnak ezek a gondolatok valósággá érni. TÖZSÉR ÁRPÁD
