A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
Üj'Muüt I in Metllöke Bányászsori mi szakszervezeti tanácsok: a bányászegyesület, a bányászok szövetsége (de ebben a Elnézem Me tilök a bácsit, míg nagy kar- vezető szerepet már a kommunisták vitték), lejtésekkel sorra veszi a bites bányaváros 1920. december 14-én sor került az első problémáit. Nem dühöng, nincs gyűlöl kő- általános sztrájkra. A város főterén tüntedós a hangjában, Inkább valami enyhén ke- tő tömeg ellen a 9. dragonyo® ezred katoserű íz. náit vezérelték ki. A katonák azonban meg— Valamit ki kellene találni, valami ha- tagadták az emgedélmességet, nem maradt tékanyaibb módszert ebben a kérdésiben, más hátra, minthogy csendőrökkel váltassák mert az úgynevezett meggyőző munkával le őket. Azok aztán nyolc bányász életét csekély eredményeket értünk el eddig. ontották ki. Emléküket ma Is őrzi a város. Kérésemre a saját életérél kezd beszél- 1923-ig minden éviben megismétlődtek a ni. i sztrájkok, ezeken elsősorban az egyes bá— Szüleim 1900-iban költöztek ide Plzefi nyarésZleg munkásai vettek részt. A legvidékéröl. Apám Is bányász volt, s valami nagyobb, melyről annak Idején Július FusztrájkJban való részvételért elbocsátották. Ctk számolt be a Rudé právo hasábjain s Nyolcán voltunk testvérek, s igen nagy 1932-ben zajlott le és kilenc hétig tartott, nyomorban éltünk. Különösen amíg apánk A sztrájkban részt vettek Gottwald, ZApocsak egyedül keresett ránk. A nyomor mel- tock? és Nősek kommunista szenátorok, lé még nemzeti torzsalkodás Is járult a vá- A csendőrök ekkor lőtték agyon Savóikét ros lakéi közt. Apám nem volt hajlandó és Kfíít. A két bányász temetésen ötvennémet iskolába adni bennünket (a monar- ezer ember vett részt. eh la idején csak egyetlen cseh tannyelvű 1921-ben megnősültem, új házat vettem, iskola volt Moston), emiatt a német ház- melynek egy szobája volt, akkora ablakkal, tulajdonosok több ízben Is kiraktak ben- mint a tenyerem. A munkát J61 bírtam, nttnket a lakásból. olyan szervezetem volt, mint a vas. Mikor 1915-ben 16 éves koromban kezdtem dől- 38-ban bejött Hitler, az elsők között volgoainl az Évien bányában, napi 12 órát. tam, akiket kivittek egy németországi vas- A mostl szénkörzet mintegy 50 bányája érc-bányába. Életem legnehezebb kilenc szinte kizárólag magánkézben volt. A város hónapját ott éltem át. legelőkelőbb részén, az állomás mellett egy- Három dolgot szerettem világéletemben: mást érték a bányalgazgatók elegáns vll- a családomat, a közéleti munkát és a sört. iái, gazdái nemigen, láttak át a Most túl- Fiatal koromban 30—40 korsó sört Is megsó oldalán elterülő nyomornegyedre. ittam egy ültömben. A városi tanácsnak a A helyzet nem sokat változott az első háború előtt 'Is tagja voltam, ahol elsősorcsehszlovék köztársaság megalakulása után ban a cssh kisebbségi érdekeket Igyekezsem. Viszont az októbert forradalom toatá- tem védeni. sára, melyeik hírét s eszeméjé elsősorban A nemzeti bizottságban 1951-től dolgoaz oroszországi fogságból visszatért bámyá- zom. szók terjesztették — megalakultak az tize- Egyéves voltam, mikor Ide költöztünk. „Nem vagyok in kőidnél“ Azóta ugyanabban az utcában lakom. Ná lám jobban aligha szeretik ezt a városi, s most nékem Is .költöznöm kell az új Mostra. Nem lesz könnyű dolog, de tudom, hogy így kell lennie. Kell az a százmillió tonna szén, ami Itt fekszik adattunk. A váróéból csak egy templomot mentünk át a jövőnek. Műemlék, s mint Ilyen, Igen előkelő helyet foglal el. Három hasonló templom nincs az országban. Csak sikerül- , jön az elszállítása. — ? ? ? — Nem maga az első, aki ilyen csodálkozó arcot vág. Igen, a templomot 190 méterrel áthelyezzük a Htievln begy alá. Ott már nincs szén. — Mikor kezdik meg a város bontását? — Három hét múlva. A kormány határozata szerint 67-ben a város helyén meg kell kezdeni a fejtést. A bajuszos Oj Most utcáit — melyek legtöbb új városnegyedünk utcáival szemben jobbá rendezettek — járva, két kis cigánygyerekre figyeltem fel. Tágranyllt szemmel bámulták a fényképezőgépet, elkísértek bennünket egészen a város széléig. Egyikük hatalmas fekete bajuszt ragasztott az orra alá, és olyan komoly képpel Jött utánunk, éreztem, az a szándéka, hogy elhitesse velünk, ő ez új mostlseriff. Megszólítom ót: — Hogy hívnak? — Kurucz Dezsőnek. — Hány éves vagy? — Hét. — Szereted a cukorkát? — Szeretem. — Nesze, Itt van öt korona, vegyél magadnak! A gyerek irám néz, az arca merő visszautasítás. — Nem kell. — Miért? Tessék, tedd csak el. — Köszönöm, nem kell. Kapok én pénzt, ha kell, otthon. Apáim kétezer koronát keres. Nem kell. Nem vagyok én koldus. Csókolom. Ezzel eltűnik az egyik házszöglet mögött. N. I. Prandl S. felvételei. 7 A Tiros elmer« Elöregedett, pusstulfi őssel
