A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 5. szám

—vald— azt bizonyítja, hogy a község kasszájéból ez évre húszezer koronát biztosítunk a népművészeti együttes és a többi népművelési csoportok számára. A deákl tánccsoport ős énekkar a Járási népművészeti együttes magja; csak a zenekar peredi. A húsztagú tánc­csoport már több mint egy évtizedes munkára tekinthet vissza. Elsősorban Bosnyák Izabella, nyugdíjas tanítónő érdeme volt az útnaklndítás, de lelkes, fáradhatatlan utód­ja akadt Futó László személyében. Gombaszög, Zselíz és a környező falvak nézőközönsége tapsolhatott a fürge lábú táncosoknak. Az énekkar — megalakulását tekintve — fiatal, alig egyéves; tagjai azonban az idősebb korosztályból kerül­nek ki, van aki már a hatvanadik évét is betöltötte. Sós Kálmán tanító vezeti a 42 tagból álló vegyeskart. Felső­­szelln lakik, hétfőn és pénteken az énekkart próbák esté­­jón csak éjfél felé kerül haza. — A közösségié az érdem — hárítja el szerényen a dicsé­retet. — Én hiába járnék, ha ők nem jönnének el a pró­bákra. Deákln van értelme az énekkarnak. Engem Is a zene szeretető húz közéjük. Annak is örülök, hogy a ta­goknak több mint fele férj és feleség. így nagyobb a fegye­lem, a pontosság. Egyszer — meséli mosolyogva — negyed őrét késtem, az asszonyok rögtön szóvá tették, hogy 6k már hét órakor ott voltak. Nem egy közülük hajnalban már talpon van, fejőnők a szövetkezetben. Különben Is az énekkar hetven százaléka szövetkezeti tag és az állami Ctadi Erzsébet gazdaság dolgozója. A fiatal utánpótlás azonban hiányzik. — Ha vóna fiatalabb, mán kilépnék... — szólítanak meg néha az öregek, de azért csak járnak, ameddig a hangjuk meg a lábuk bírja. A múlt évben Magyarországra, Győr—Sopron megyébe látogatott el a népművészeti csoport. S hogy nem hoztak szégyent a falura, azt a Kapuvárról érkezett kedves levél Is bizonyítja, melyből egy részletet Idézünk: „Még élénken él emlékezetünkben sikeres kapuvári ven­dégszereplésük. Számunkra kellemes élményt nyújtottak, a csoport rendezett és fegyelmezett műsortolmácsolása szinte tanulságul szolgált a ml csoportjaink részére. További sikeres szereplést kívánunk és kérjük, hogy a Jövőben Is nyújtsanak hasonló élményt az önöket nagyra­­becsülő kapuvári dolgozóknak. Elvtársi üdvözlettel: Mlhál­­ka Jenő, igazgató.“ Deákiban 1937-ben épült kultúrház. Ami akkor nagynak és modernnek tűnt, ma kicsi és korszerűtlen. PrleloZny elvtárs a népművelési otthon vezetője. Az ő kezébe fut­nak össze az egyes szervezetek előre kidolgozott tervei. Majdnem mindennap nyitva van a kultúrház ajtaja. Bent kellemes meleg és tisztaság. Ez így is van rendjén. Saj­nos, sok faluban éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. — Ha jő előadás, színdarab vagy esztrádműsor van, szinte még a falakon Is lógnak az emberek — mondja és elmosolyodik. Kevés a szék. Ma már olyanok Is kíváncsiak a fellépésekre, akik azelőtt belülről nem is látták a műve­lődési otthont. Panaszkodik a MATESZ-re, mivel nyolc fel­lépésre szerződtek le, és eddig csak hatot teljesítettek. A falu népe szeretné, ha gyakrabban látogatnának hozzá­juk. A község büszke kulturális hagyományaira, népművé­szeti csoportjára ős arra, hogy Itt nem csak erkölcsileg, de anyagilag Is támogatják a kulturális élet kibontakozá­sát. Fntú Erzsébet az érdem

Next

/
Thumbnails
Contents