A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-26 / 30. szám
1 ■ Nyár közepe — irgalmatlan hőség és hátborzongató zivatarok Ideje. Ellentmondások ideje. Ilyenkor a legbiztonságosabb ha az ember otthon kuksol... Az ámi Csakhogy az emberek többsége, úgy látszik, szereti a bizonytalanságot — legalábbis amennyit egy-egy nyári kirándulás, üdülés, táborozás ígér. Hiszen a legroszszabb ami érheti: egy kiadós náthát szerez. (A mérleg másik serpenyőjén azonban: csokoládébarnára-sült testrészek, portalanltott tüdő, csökkent testsúly, gyorsult vérkeringés ás... némi „kaland a vadonban“.) Tény az, hogy ezekben a napokban megmozdult az ország népe, az utakat elözönlötték a kirándulók és a turisták. Autóbuszokon, személykocsikon, motorkerékpáron és az apostolok lován vonul a „nemzet“ leróni áldozatát a „természet oltárán". 2. Jómagam a Poőuvadlo-tó partján vertem Menjetek, Igen elvtúrsak, Ifjú aktivisták, propagandisták. eljött a ti napotok, mentelek! Teljesítsétek kütelességteket! Ültetek be hangszóróé autótokba, vértezzétek fel telketeket a meggyőződés és lendület acélos érveivel és hirdessétek az Igazságot, korunk, sót napjaink megdönthetetlen igazságát: aratni kell! Itt az Ideje! Az árpa kalásza klblmbózott és a tarackbúza szemel acélosan duzzognak, kaszát beiéi Mondjátok meg egyenesen és őszintén derék szövetkezeti parasztjainknak; csülökre, emberek. A munka dandárja megérkezett, Itt van, szemünk láttára szökik kalászba az élet, meg kell menteni a kenyeret! Mérhetetlenül fontos most a feladatotok. Napjainkban ti vagytok a társadalom élő lelkllsmerete, ti figyelmeztetitek azokat az egyszerű falu lakókat, akik esetleg nem vették még észre, hogy beért a termés, hogy Igenis beért, egészen sárgák a gabonatáblák. A kombájnokat meg kell élesíteni, az űnkötöző gépek kaszáját is kalapálják jól meg, hogy minden úgy menjen, mint a karikacsapás! Most már csak az a kérdés: hogyan végezzétek felelősségteljes munkátokat?! Mert a hogyan, a miként nagyon fontos ám, fiúk, szövetkezeti parasztjainknak látniuk kell, hogy ti aztán mindent beléadtok, nem sajnáljátok a fáradságot. DUledező deszkakerítést láttok valahol? Nosza, munkára falt Elő a meszesvödröt, a meszelőt, az ecsetet, tenyérnyi mohos deszkadarab sem ma4 sátrat. Azt Is csak képletesen, mesebeli faházikóban lakom, közvetlenül egy bükkfaerdő árnyékában. Az erdőben málna és szamóca terem, meg gomba is módjával; az üdülők reggelente valósággal ellepik az erdőt. Hiába, városiak, sajnálkozom rajtuk enyhe önérzettel. A szomszédom viszont, aki a szemben lévő vitylllóban lakik családostól, minden reggel málnát szed a fiának. Nagyon rokonszenves, nyugodt embernek nézem, ám eddig még nem sikerült vele megismerkednem, mivel vagy bent ül a házikóban, vagy az erdőben csatangol. Majd a strandon, határozom el, ámbár a szél miatt alíg-alig van fürdésre kilátás. 3. A tó tükrét ráncosra-morcosra veri a szél. Hideg szél ez, éles, mint a penge. Az üdülőket még a tó tájékáról is elűzi, lekergeti őket a völgybe, az üdülőházak, sátrak közé. Nagy-néha merészkedik csak ide, egyradhat megmunkálatlanull „Mindenki ki a határba!“ „Eke után sarabolótl“ „Borona és henger — megérett a kender!“ „Csoroszlya a fegyverünk, ha legény vagy jer velünk!“ Bizony fiúk, ilyen jelszavakat fogtok plngálnl a kerítések oldalára, hogy az aratás bekövetkeztét biztosítsátok. Találtok majd esetleg régebbi jelszavakat is a palánkokon. Nem kell őket megsemmisíteni, szépen kt kell Javítani, átfesteni, esetleg korszerűsíteni. Ha például Ilyen jelszóval találkoztok: „Jön a Télapó bácsi, örüljetek gyerekek!“ akkor ezt Így javíthatjátok át: „jön a kombájn bácsi, örüljetek gyerekek!“ Értitek munkátok lényegét? Kt kell vinnetek fainra az aratás levegőjét, a verejték sós Izét és a motorfűst kesernyés Illatát, a kaszasuhogást, meg a széles rendek hersenését, meg egyéb más ilyen dolgokat, mert ezt kívánja tőletek a kötelesség! Az ám, széles rendek . . . hogy erről meg ne feledkezzem! Tudtok jól szavalni meg énekelni? Mert a gyújtó levegőjű kisded kultúrbrlgádokról meg ne feledkezzetek. Ez teszi majd meghitté a viszonyt köztelek és derék szövetkezeti parasztjaink között. Mindenekelőtt énekeljétek el, hogy „Vagyok olyan legény mint te, vágok olyan rendet mint te“, ez majd felébreszti bennük az aratási munkák során a nemes vetélkedés szellemét. Aztán az Ilyen régi népdalokat, hogy „Falu végén, hej de vígan füstölög a szélmalom — sej utánam, markot szedni oda jár a galambom .. . .“ mert ezek júkedvre derítik az embereket és tudjátok, a mnnka pszichózisának alatóparti két bátrabb fiatalember, amolyan sportolóféle, melegítőben, csónakra szállnak, de néhány evezőcsapás után ők Is elmenekülnek. Ez lenne hát a kánikula? 4. itt a völgyben azonban szélcsend van, az emberek kifekszenek sátraik elé és sütkéreznek. Behunyt szemmel persze. Igen haragszom a sütkérezőkre, mert szinte képtelenség szólásra bírni őket. Ha szólsz hozzájuk, lustán hunyorognak, morcosán hümmögnek, miközben érzed, hogy a poklok mélységes fenekére kívánnak veled együtt minden újságírót. 5. A „huligánok“ sokkal barátságosabbak. A három fura öltözetű fiatalembert neveztem gondolatban huligánnak. Ülnek a tűz körül szótlanul, kevergetik az üstben Totyogó valamit, s amikor meglátják a kékblkinis leányzót, egyszerre villan meg a szemük, egyszerre fordulnak utána, s mintegy pafeltétele a jókedv, Ilyenkor sokkal nagyobb rendet vágnak a kombájnnal az emberek. A nép ellenségéről is mondhattok néhány szót, aki éjnek évadjánk dézsmálja a közöst és ha leheti, lábon szabotálja el a termést, őrá nagyon vigyázzanak! Egyszóval tudjátok, mit kell tennetek? Meszelés, jelszavak, kultúrbrlgádt Felébreszteni, megnyerni, felvidítani a dolgozó népet. Es kedvesen beszélni velük, megértőén és bólogatva. Helyeselni. Ügy van, mondjátok, ha az időjárásra panaszkodnak, a kánikula valóban jobb az aratásra, mint a hetes eső, mert esőben az ember nem tudja, hogy lzzad-e, vagy a verejték csorog az arcán! Kánikulában viszont tudja, hogy csak Izzadhat! . .. Népi bölcsességekről se feledkezzetek meg! Mondjátok: „eb ura fakó“, ha nem kaptok sört a kocsmában, vagy a „süly nyuvaszsza meg" . . . hogy lássák, közülük valók vagytok, szívügyetek az ügyeik .. .1 Van valami kérdezni valótok? Mindent megértettetek? Hogyan? Hogyha emberekkel találkoztok és azt mondják, hogy tudtok-e kaszálni? Hogy szánjatok kj az autóból? Ez nem a ti dolgokotok, elvtársak, titeket vár a másik falu, a többi lelkesülni vágyó szövetkezet. Várnak a kerítések, a mohos palánkok és a gyerekek! Katonák vagytok a munka frontján, nem Időzhettek sokat egy helyen. Ktlnnl egy sört és tovább! Hfv a kötelesség. Menjetek! DUBA GYULA elvtársak ...I (Egy járási „propagandafelelős" monológja)
