A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-20 / 51. szám
A közúti forgalom megnövekedése olyan mértékben megnehezíti a biztonságos közlekedést, különösen a nagy városokban, hogy a közlekedéstudományi szakembereknek újszerű, gyakran fantasztikusnak tűnő megoldások után kell nézniük. Két érdekes megoldásra fordítjuk a figyelmet, amelyek közös vonása az, hogy a levegőben tervezik vezetni az autóbuszokat. Az egyik a napsütötte Milánéban, a másik pedig szovjet tervezőirodában született meg. Színre lép az „aerobusz“ Milánóban — amely a száraz statisztika adatai szerint Is Európa harmadik legforgalmasabb metropolisa — nagyon nehéz közlekedni. Az utakon egyszerre folyik az autóbusz, a gépkocsi, a villamos, a teherjármű, a motorkerékpár, a kerékpár forgalom. A közlekedési nehézségek a milánóiakat Is arra ösztönözték, hogy eltávolítsák a város legforgalmasabb helyeiről az autóbusz, a villamos és a trolibusz járatokat. Az elmúlt években két mérnök nagyszabású tervet készített Milánó közlekedésének megreformálására. Erre a tervre nemcsak Olaszországban, hanem más államokban is felfigyeltek a közlekedési szakemberek. A terv az első pillantásra fantasztikusnak tűnik, s az Is igaz, hogy tengernyi pénzbe kerülne realizálása. De azért nincs kizárva, hogy ez a terv nem kerül a milánói dóm sorsára, amelyet kétszáz éve építenek, de még most sem készült el, s a rossz nyelvek szerint a milánóiak további kétszáz év múlva sem fejezik be. A két olasz mérnök terve szerint a város 13 pontján húszemeletes „autósilókat“ építenek, amelyek tetején drótkötélpályán „aerobusz“ forgalmat bonyolítanak le. A húszemeletes épületek köralakban fognák körül a város belterületét. Az épületek között három szinten (az épületek tetején a felső pálya, két-hárcm emelettel lejjebb a középső, s hasonlóan lejjebb az alsó pálya) tervezik a közlekedést. A drótkötélpályán mozgó járművek a körfogalmat lebonyolító villamost, autóbuszt és trolibuszt helyettesítenék. Az „aerqbuszok" elektromos meghajtással, központi felfüggesztéssel több keréken gördülnének a drótkötélpályán. A lefelé függő buszkiképzésű Járművek átlagos utazósebessége 00—70 km/óra között lenne. Első Időkben mintegy 52 aerobusz közlekedne. Természetesen mindegyik szinten kétirányú forgalmat bonyolítanának le. A légi buszok egyenként 50 személy szállításéra lennének alkalmasak. Az aerobuszo'k álló*, másai a házak tetején,, illetve oldalán lennének. Gyorsjáratú liftek szállítanék az utasokat, az utcáról fel az állomásokra s onnan az utcára. „Autósllók“ Az utcán parkoló gépkocsik Is rendkívül nehezítik a forgalmat. Ezekkel a húszemeletes házakkal nemcsak a közlekedést emelnék a levegőbe, hanem megoldanának még egy fontos .problémát — a gépkocsik garázsírozását is. A húszemeletes épületek belső kiképzését hasonlóan akarják megoldani, mint ebben az olasz városiban már megépített több emeletes földalatti garázsét. A beállításra kerülő gépkocsit nem szabad lefékezni, liftek viszik fel őket a bcxokba. Automaták emelik ki, vagy be a járművet a liftről a boxoktoa és fordítva, automaták gördítik a várakozó tulajdonosok elé. (A levegőtisztítók állandóan működnek, iklpuffogó gázokat nem lehet .érezni, csak állandó kis, de nem kellemetlen léghuzatot.) A húszemeletes autóstlóban nagy lifteken rendezgetnék a gépkocsikat, s hasonló formában automatikusan raknák a boxokba, mint a földalatti emeletes garázsban. Mibe kerülne? A két tervező mérnök gazdasági számításokat Is közzétett az aerobusz-hálózat építéséről. Alapul 13 húszemeletes autósilót és 52 függöbusz közlekedését vették. A számításokból kitűnik, hogy a terv megvalósítása sokkal gazdaságosabb, mint a földalatti vasút építése, s célszerűbbnek és gazdaságosabbnak ígérkezik a Berlinben, New Yorkban s másutt üzemben levő földfeletti vasállványokra épített, sínen a, G ev&úéúeM s A sxovjet mérnökök szintén a levegőben kívánják lebonyolítani az autóbusz közlekedés egy részát. A kép Jobb felső sarkában levő vázlaton: az autóbusz futása a függőól betootartáinak vályfiszerűen kiképzett medrében. Milánóban Ilyen aerobuszokkal kívánják meg oldani a város rohamosan növekvő forgalmát. futó vasutaknál is. Nem szabad emellett elfelejteni, hogy egyúttal a másfél millió lakosú város autó-problémáit is megoldaná s a turisztika szempontjából Is vonzó látványosság lenne. A szovjet tervek kidolgozói kissé más megoldást kívánnak adni a jövendő közlekedésnek: az autóbuszok útvonalának egyes szakaszait függővasútként képzelik. A maihoz hasonló úttesten az autóbusz valamennyi kerekével érinti az utat. A függ butáknál 4—8 hatalmas tartókar kapaszkodna a jármű alvázába. Ugyanakkor az egyik Oldalán levő kerekek egy vályüszerűen kiképzett ibetonmederbe futnának be. így az autóbusz Jóformán a levegőben robogna tovább. ,A tartókarok a felsó betontámaszban görgőkön gurulva együtthaladnónak a járművel.
