A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-19 / 29. szám
Csernalehota. jobb oldalon az első házban tartózkodott a vezérkar Trajba Ménfőn lyett az állt, hogy „ráüsd a labanc hadát“. Ebből a tévedésből Magyarországon sokan arra következtettek, hogy a készítői nem ts magyar felkelők, csak kiadják magukat magyaroknak. Pedig bizony még Tőth bácsi, a nyomdász Is magyar volt, csak hát nemigen tudta a Rákóczl-lnduló szövegét. Alkonyodlk s ml még mindig a falut járjuk. A rozsnyől ötről teherautó kanyarodik zörögve a hentesüzlet elé, hozza a falusiak számára a másnapi húst, szalonnát, szalámit, konzerveket. Befordulunk mi is az üzletbe s veszünk valami ennivalót vacsorára. Csomókban hull a sötét a falura, mintha fekete bőíüggöny ereszkedne alá. Trajba bácsi már a partizáncsoport akcióinál tart, megadásra kényszeritett s lefegyverzett magyar szakaszokról, levegőbe röpített páncélautókról, heves tűzharcokról beszól, s arról, hogy hogyan tettek tönkre egy tüzérségi lőszerraktárt Majda Vlktorék, s hogyan semmisítettek meg több feldeíltő német csoportot. De az én képzeletem a Kohút sötét vásznára már a „Csernalehotai Köztársa. ság“ utolsó felvonását vetíti zákok, az ön. vlaszovisták oroszul kiabáltak, s megtévesztették a partizánokat. Szabályos tűzharc fejlődik ki a támadók és megtámadottak közt, amelynek során öt partizán elesik. öt napig tart a reménytelen harc, miközben a részleg lassan alkotó elemeire bomlik, s elhagyják a Kohütot, Fábry József a 111. századdal Szepsi felé húzódik, a Csapó-század (Majda V. komisszár vezetésével) Markuskára verekedt magát, s az első szá zad Adler vezetésével Vlénő Slaná és Rejdová felé akar kitörni. S VySná Slanára még eljutnak, de ott érzékeny veszteség éri őket. Adler Károly íiegyedmagával elszakad a századtól, s egy pincében húzódnak meg, ahol a vlaszovisták elfogják őket. Az „Otyecet" Dobsinára viszik, s a főtéren elrettentő példaként kivégzík. (A néphit úgy így végezte életét Adler Károly, a Petőfi tartja, hogy a hársfa, amelyre felakasztották nemsokára kiszáradt], partlzánrészleg parancsnoka, s Így végződik a „Csernalehotai Köztársaság“ története. De a falu megmenekült, s megmenekült Trajba Márton Is, s már Slavoéovcén a testvérénél várja hivő szót. S Jön Is az új parancs a Gyurí-tanyán tartózkodó Kozlovéktól: Kisebb csoportokra szakadozva folytatni a harcot tovább, s közeledni a szovjet csapatok falé. S a Szepsi felé közeledő Fébryők értik a szót, s értik a Hrádek és Jolsva között tevékenykedő Majdáék is, és készek a harcot a megváltozott körülmények között Is folyatni. De ezekről a megváltozott körülményekről már a későbbiek során szeretnék majd beszámolni. Szamócézó gyermekek az egykori harcok helyén December 4. Csernalahotán már november elején leesett a hő, s azóta tartja magát keményen. Csikorog a esetnek felől támadásra Induló német csapatok autói, harckocsijai és gyalogosai alatt. Csernalehotán hatalmas termetű, fedetlen fejű férfi, az „Otyec“ tapos a hóban, s kifulladva fordul be Trajbáók kapuján. — Jönnek a németek — újságolja. — A parancs: a falut ellenállás nélkül átadni. A Kohüton gyülekezői — Ss siet Is tovább, viszi a hirt. S délután háromkor, mikor a németek állandóan tüzelve megszállják a falut, a partizánoknak már se híre, se hamva, S a falu két végére ugyan kikerül a tábla „Banditengefahr“, s kidobolják, hogy minden megsebesült német katonáért tíz civilt lőnek agyon, de semmi különösebb nem történik. Csernalehota hallgat, áruló nem akad. Adlerők pedig már fent a Kohóion, Trajba bécsi kunyhóiban tanácskoznak a továbbiakról. Lőszerük alig van, már november végén is kevés volt. S jöttek ugyan a löszerszállító szovjet gépek kétszer Is, de a nagy ködben nem vették észre a háromszögben gyújtott tábortüzeket, s tovább mentek. A túlerővel hát nem ajánlatos felvenni a harcot. — S erre, a tanácskozás közben akna robban valahol. Németek. Az őrszemeket kijátszották, az oroszul Jó tudó doni kot’ranill S. felvételi»!
