A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám
A kongöl (ebér zsoldosok összefogdossdk • pedig egyszer az 6 fegyverük elé kerül, aligha dzsungelben egy kis település (írfiait. Aki issza meg élve A kongói nép tragédiája egyszer századunk felszabadító mozgalmainak történetében minden bizonnyal úgy fog szerepelni, mint a gyarmatosítás utolsó kétségbeesett tobzódása. Afrika népei általában nagyon nehezen, hatalmas áldozatok, leírhatatlan szenvedések árán jutnak el a nemzeti függetlenséghez. S minél gazdagabb egy ország, az imperialisták annál nehezebben válnak meg tóle és annál erőszakosabban ragaszkodnak hozzá. Erre a legjellemzőbb példa a természeti kincsekben bővelkedő Kongó. Alig négy éve kiáltották ki a volt belga gyarmat függetlenségét, de azóta egymást érik az Imperialista intrikák, nyílt intervenciók. Az idegen betolakodók meggyilkoltatták a hazafias nemzeti törekvések vezérét, Lumumbét és helyi bábjaik segítségével még a külföldi beavatkozás megakadályozására az országba küldött ENSZ-csapatokat is a hazafiak ellen használták fel. Kfizben az ország népe hihetetlen nyomorba süllyedt, kegyetlen éhség az úr mindenfelé. Azonban minél klméletlenebbül bábáskodott a hatalmon lévő klikk, az ország igazi függetlenségének hivei ennél határozottabban Összefogtak. Kezdetleges fegyverekkel felszerelt hadsereget toboroztak, elfoglalták az ország egy jelentős részéi és A Ctshsslováklal Magyar Dolgozók Kultáragyesfiletássk hetilapja. Meglatanlk minden vasárnap. Fflszarkeiztá Major Agoitoa SzarketztóblzottsáR: Egri Viktor, Gály Iv<B, Gyarcslk Ifizzef, Lőrinc« Gyals, Máoa jó*«at, Oasvald Árpád, dr. Szabó Reztfi. Szerkesztőség: Bratislava, jaiaoského I. Postafiók C-3B8, teleién 933-84 Tarjaatti a Posta Hiriapsaoigálata. elóflsetéaekst alfogad minden poitahlvatat éa la válkéibailta. KflIIBIdre u816 aldlixatáiakat alintéa: PNB — Ostredná otpadieia tlato. Bratislava, Gott- | watdovo aim. 48/VIi. Nyomja a PRAVDA ayomdavállalat. Bratislava, ítírova 1 Eiatisstésl díj negysd évre 18.90 KCs, tél évro 38.— KCs, égési évre 78.— KCs. Késiratokat asm Óraiak meg éa nam kRIdOak vissza. K-13*41824 Stanleyvllle-ben megalakították kormányokat. Csőmbe, aki Időközben kipihente az amerikai és belga monopóliumok ellentéte következtében bekövetkezett katangai bukásét, a nyugati tőke újabb összefogásának eredményeként visszakerült a politikai életbe. De ezúttal már nemcsak Katanga, hanem egész Kongő élére. Megkísérelte lépre csalni a hazafiakat és kijelentette, hogy „nemzeti megbékélést“ óhajt. Még Cizengát, Lnmumba harwstérsét is kiengedte a börtönből. E sakkhúzás azonban nem sikerült. A hazafias erők nem ugrottak be, sőt újnbb területeket kerítettek ellenőrzésük alá. E kudarc láttán Csőmbe és nyugati tanácsadói a nyílt katonai beavatkozáshoz folyamodtak. Az Egyesült Államok fegyvereket, repülőgépeket szállított, Belgium pénzt adott és megkezdődött a jól fizetett zsoldosok toborzása (mivel a kongói hadsereg megbízhatatlannak bizonyult a hazafiak elleni harcra). A nagy hírveréssel megindított „felszabadító hadjárat“ azonban nem hozta meg a remélt gyors eredményt és ekkor született meg a nyílt Intervenció gondolata. Az Atlanti-óceánban lévő angol Ascension szigetre amerikai szállitógápek belga ejtőernyősöket szállítottak, akiket bevetettek a falkelők központjának, Stanleyvllle-nek elfoglalására. A hiányosan felszerelt hazafiak hősiesen ellenálltak, de a jól felfegyverzett ós kiképzett ejtőernyősökkel ée zsoldosokkal lsemben nem tudták megvédeni a várost. Szétszéledtek a járhatatlan őserdőkbe ós onnan folytatják harcokat. Miközben az egész haladó világ elitéli e példátlan beavatkozóét, a nyugati propagandagépezet hallatlan erőfeszítéssel megkísérli elhitetni ez emberekkel, hogy a belga beavatkozást az európai telepesek védelme tette szükségessé. Az időközben Stanleyvllle-böl elszállított belgák rómmeséket találnak ki a hazafiak „terrorjáról“ a bnrzaoá sajtó pedig órzelmea körítésekkel tálalja ezeket. Arról már kevesebb szó esik, hogy a fehér zsoldosok hogyan perzselik fel a hazafiakkal szimpatizáló falvakat, hogyan irtják a védtelen nóket, gyermekeket, hogyan kínozzák az elfogott szabadságharcosokat. A kongói tragédia fljabb siomorú fejezete arra figyelmezteti az emberiséget, hogy a gyarmatosítóé még néni ért véget, a szabadságszerető népeknek még kemény harcot kell vívni végleges felszámolásáért: Gondoljunk csak arra, hogy a másik Kongóban (Fővárosa Brazaville) nemrág a haladé kormány ellőni cselszővöeeket, Tnazántában pedig imperialista összeesküvést A kongói tragédia újabb fej ezete Előbb azonban embertelenfii megklnozzék a foglyokat lepleitek le. Angoléban, Mocamblqne-ban újra éa újra fellángolnak a partizánharcok. De aiámoa mát országban la igen nehéz harcot vívnak a haladé erük a reakcióval ét kttltOldl megbízóikkal. Az Afrikai Egységszerv özet fegyverszünetet és tárgyalásokat ajánlott Kongónak és különbizottságot la nevezett ki emlékezetes kairól értekezletén (amelyre Csomóét nam engedték be). Az imperialisták azonban elutasították ezt a határozatot és ezzel kifejezték, hogy nem óhajtják respektálni e nagy jelentőségű szervezet határozatait. A kongói agresszióval tulajdonképpen hadat üzentek az Egységszervezetnek Is, amely a tagállamok politikai sokszínűsége miatt még nem lehet teljes mértékben az afrikai országok függetlenségének következetes védelmezűje. Ez a kongói beavatkozás azonban sok államfőt kijózaníthat Afrikában és e nagyjövőjű szervezetet még határozottabb állásfoglalásra készteti. Az imperialista hatalmak kongói beavatkozása lényegében nem old meg semmit. A szembenálló felek harca tovább folyik, a válságot kirobbantó okok megmaradtak és a kongói nép folytatja a harcot. E nehéz küzdelemben a szocialista országok a sokat szenvedett ország népének pártján állnak. (sz. b. í
