A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-29 / 48. szám

Neveket akarnak hallani!... A mikor bekattant a bilincs a 29 éves Ito Ritsu csuklóján, a rendőrök még csak álmukban sem gondoltak arra, I bogy a legnagyobb fogást csinálták a {apán kémelhárítú szolgálat, a Kempeltai történetében. Ito Ritsu maga sem tudta, hogy dr. Richard Sorgét, aki« egyáltalán nem Is­mert, árulja majd el, és Sorge sem sejtette, hogy ez az lto Ritsu, akinek létezéséről mit sejra tudóst, a Szugamo fegyház akasztéfájára juttatja őt. A Ritsut kihallgató tisztek számára a dél­­mandzsúriai vasűtnak ez a kistisztviselője mindössze rutin kérdése volt, s úgy bántak vela, ahogy az a Kempeitainál szokásos. Erős­­fényű lámpa alá ültették, a kimerfilt embert felrázták álmábél, hogy egyre odaövölthessék neki: „Kommunista vagy! Kommunista sejte­ket szerveztéll“ Ha a fogoly konokul hallgatott, a kihall­gatást vezető tiszt pár percre kiment a szo­bából, három-négy sötét ílckú ugrott oda a szerencsétlenhez, letépték róla az inget és bambuszbotokkal addig verték, míg össze nem esett. Ritsu Jajgat, Ritsu üvölt, Ritsu hö­rög és végül vall. De tovább ütik. Ritsu kucg­­bánást mutat. Ojabb verés. Ritán dadog: „Mit kell még tennejm?! „Könyörtelenül csépelik a bambuszbotok. Közben (elcsattan a kihallga­tást vezető tiszt acélhldeg hangja: „Neveket akarok hallani... Bűntársaid nevét. . Ritsu egy nevet mond és ezzel kiszolgáltat­ja a Kempeitainak Tomo Kitabayashit, Sorge felderítő hálózatának leggyengébb láncsze­mét. A gyanúsított kiugrik az ablakon Kitabayashi asszony, akit jó ismerősei csak „Nénikének“ hívtak, a háború előtt egy pen-, ziót vezetett Los Angelesben, ahol alkalmilag két személyt helyezett el, akik később fontos szerepet játszottak Sorge történetében: az egyik éppen Ito Ritsu volt, a másik Mlyagi, a festő. 1 1941 nyarán mindhárman ismét Tokiéban élnek. Mlyagi Sorge szükebb köréhez, a „Né­niké“ Sorge informátorai közé tartozik. Ritsu, mint állítja, véletlenül az utcán találkozik a „Nénikével". Mivel Jceánmunistaként Ismeri az asszonyt, megkísérli rávenni, hogy vegyen részt a betiltott párt illegális munkájában. A „Nénike“ ezt elutasítja, mit sem akar tud­ni többé a kommunistákról! — Mlyagi nyilván a lelkére kötötte, hogy óvakodjék gyanússá tenni magát a mindenütt ott ólálkodó rendő­rök előtt. Vajon Ritsu bosszút akart állni a „hite­­hagyotton", vagy talán kétségbeesésében más név nem jutott az eszébe, vagy egyáltalán ml játszódhatott le a fejében — azt sohasem tudjuk meg. „Beköpte“ Tomo Kitabayashit, s szeptember 18-án letartóztatták a szállásadó­nőt. A „Nénike“ csak huszonnégy óráig állt ellen a japán Gestapónak, aztán lehajtott fej­jel megnevezte Miyagit. A súlyos tüdőbajban szenvedő festőt októ­ber 10-ének reggelén letartóztatták. Az első kihallgatás alkalmával —■ a kihallgatást ve­zető tisztnek jmég mindig sejtelme sem volt SorgérŐl — Mlyagi egy őrizetlen pillanatban kirúgta maga alól a széket és kiugrott az ab­lakon. Ruhája azonban fennakadt egy fa ága­in, Mlyagi sértetlenül ért földet az udvaron, megpróbált menekülni, de a közbelépő rendő­rök elfogták, mielőtt elérhette volna az utcát. Ez az öngyilkossági kísérlet vezette csak a kihallgatást vezető tisztet a gondolatra, hogy Mlyagi talán többet titkol, mint ahogy azt eredetileg képzelte. Egy azonnal elrendelt ház­kutatás — amely később természetesen az ön­gyilkossági kísérlet nélkül is bekövetkezett volna — olyan leletet szolgáltatott a Kem­­peitai kezébe, amit egyáltalán nem keresett Miyaginál: a mandzsűriai vasút egy titkos jelentését, fontos számadatokkal japán ben­zin-, szén- és acélkészleteiről. Most aztán megkondultak a vészharangok Japán vala­mennyi titkos szolgálatánál, egész föl a kor­mányhivatalokig, most kezdték sejteni, milyen láncreakciót váltott ki Ito Ritsu elfogása. A gyenge fizikumú, beteg Mlyagi teljes két napig állta a kínzásokat. Aztán négy nevet mondott: Sorge, Ozaki, de Vonkelltch, Klausen. A naptár a kihallgatást vezető tiszt asztalán 1941. október 12-ét mutatott. Eddig a pillana­tig az AC jelű titkos adó még nem sugározta az éterbe a legfontosabbikat mindazon jelen­tések közül, amelyeket nyolc hosszú éven keresztül Tokióból megbízóinak jelentett. Egy miniszter „elveszti az arcát" A döntő kérdés, amire Sorge tokiói állo­máshelyén minduntalan a választ kereste, Így hangzott: Megtámadja-e Japán a Szovjet­uniót? A japán—kínai, japán—német, japán­­angol és japán—amerikai kapcsolatok alaku­lásáról, a hadsereg és a haditengerészet be­folyásáról a japán külpolitikára, a katonai és gazdasági problémákról beszerzett és to­vábbított valamennyi más Információ vég­eredményben egyetlen kérdésnek volt alávet­ve, amely az elszigetelt, ellenségektől körül­vett, első szocialista állam számára életkér­dést Jelenthetett. Valóban a japán politika egy Időben éveken át egy Szibéria ellen irá­nyuló hadművelet gondolatával zsonglórkö-Érdekli önt Mengele lakcímet A hónapok óta tartó au-schwltzi per fővád­lottja, Josef Mengele nem áll bírái előtt a Maj­­na-partl Frankfurtban, noha lakcímét mindenki tudta. A naponta több millió példányszámban megjelenő hamburgi Bild Zeitung közölte hóna­pokkal ezelőtt: Mengele Paraguay fővárosában él, Asunciőn, Pulgencio Moreno 507 cím alatt. A cím köziben persze megváltozott, de a per kezdetén érvényes volt, hiszen a náci tömeg­­gyilkos nem tagadta le magát, mint Eic-hmann Argentínában, alá sem merült a dél-amerikai dzsungelben és mocsarakban, mint Hitler he­lyettese, Martin Burmán,n, Mengele szabadon és jólétben él, saját nevében, ebben a dél-ame­rikai diktatórikus „köztársaságban“. Törvény védi, és hiába van 6O0CO nyugatnémet márka kitűzve a fejére és hasztalan kérte ki hivata­los jegyzékben az NSZK követe a paraguayi kormánytól, az államelnök, Alfredo Stroessner a követet kidobta és a „német doktornak“ (doc­tor alemán) állampolgárságot adott. A körözőlevél személyleírása így hangzik: „jósét Mengele, született 1911. március 16-án Günzburgban, nős, 174 cm magas, haja sötét, hullájmos. szeme sötét, bajuszt visel, délnémet kiejtéssel beszél, felső metszőfogai között há­romszögletű hézag van Modora udvarias és tartózkodó, Fegyver van nála.“ Mengelét a történelem ügy tartja számon, mint a második világháború egyik legkíméletlenebb és leglelklismeretlenebb tömeggyilkosát. Men­gele volt az auschwitz-bírkeoaui koncentrációs tábor hírhedt orvosa; meghatározhatatlan szá­mú fogoly meggyilkolása fűződik a nevéhez. A frankfurti bíróság körözőlevele szerint „a foglyok tízezreit válogatta ki és küldte gáz­kamrába“; különféle kísérleti Injekciókkal (phenol, benzin) megszámlálhatatlan foglyot küldött sajátkezűleg a halálba; szemtanúk előtt szuronnyal szíven döfött egy 14 éves lányt; egy csecsemőt a csizmájával tiport szét; szá­mos zsidó gyermeken halállal végződő orvosi kísérleteket hajtott végre. A tanúk élnek ma is, egymás után szólalnak fel a frankfurti per­ben, ahol másodrangú keretlegények felelnek, gyilkosságukért. A fővádlott Mengele, ma Is szabad. Paraguay, ahol a már Idézett Bűd Zei­tung szerint „tovább él n harmadik birodalom“, nem hajlandó ’kiadni. Mengele 1951-ig jől érezte magát Bajorország­ban, senki nem kereste, itt Is eredeti nevén segített megteremteni a „gazdasági csodát“. A családnak mezőgazdasági gépgyára van Günzburgban, „Kari Mengele és Fial“ néven (Alois nevű fivére vezeti), 15C0 munkást fog­lalkoztat. Anyagi gondjai tehát nem voltak. A felelősségre vonás elől székhelyét Argent! nába tette át, a:hol a körülbelül egymillió dol­lárral rendelkező gyárnak a fiókvállalata működik. Argentin állampolgárságától 1960. május 10-ének nevezetes napján vált meg, azon a napon, amikor uz Izraeli nyomozók Eichmant leleplezték, Mengele ekkor utazott át Paraguay ba. Stroessnernek sok fejfájást okoz még az auschwitzi orvos. Nemzetközi tekintélyét még inkább megtépázta a hírhedt gyilkos támogatá­sa, egyes amerikai és nyugatnémet lapok köve­telik, hogy szüntessék be a kormányok a Pa­­raguaynak nyüjtott gazdasági támogatást. A dik­tátor külügyminisztere, Raul Sapena Pastor ta­valy tért vissza Bonnból egy tizenkétmillió már­kás csekkel, a bonni kormány most a nemzet­közi felháborodás miatt kénytelen óvakodni a hasonló ajándékozástól. Meg sem merték hívni Stroessnert Bonnba, pedig minden vágya az, hogy „hivatalos látogatóként“ ősei földjére lépjen. Az izraeli nyomozók is kézre akarják keríteni az igazságszolgáltatás e,lől megszökött hóhért. Mengele legutóbb nagy földterületet vá­sárolt a brazil és argentin határ csücskében, ahol csak át keld csónakáznia a határt alkotó Paraná-folyőn, ha baj van, és kedve szerint eltűnhet valamelyik szomszédos ország dzsun­­geljében. Erről egy Indián számolt be a- nyu­gati lapoknak, aki gyakran látta a „doctor ale­­mán“-t és találóan jellemezte: „az egyik sze­mére sántít.“ Paraguaynak sokba kerülhet még Mengele állampolgársága. Stroessner vagy a külföldi segélyről mond le, vagy pedig leglelkesebb hí­veinek a támogatásáról. Dr. Fritz Bauer hes­­senl főállamügyész követelésére — aki az ausch­witzi pert megindította — a bonni kormány most már kénytelen ragaszkodni Mengele ki­adatásához. Bauer nyíltan hangoztatja, hogy nemcsak az Injekciós gyilkost kell Dél-Ameri kából visszahozni, hanem a többi szökött nácii la. Közöttük főként azt, akit 1964-ig hatottnak hittek. Ugyancsak Paraguayern él. talán ugyan­csak a maga nevén, Hitler helyettese: Mariin Bormann, VÁMOS IMRE 18

Next

/
Thumbnails
Contents