A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-29 / 48. szám
A korszerű népművelés: főiskolai tantárgy Jövőre újabb feladatok várnak ránk a népművelés terén. Gondoskodnunk kell az iskolán kívüli nevelés minőségének és hatékonyságának fokozásáról s minden igényt kielégítő kulturális ellátottságról, a felnőttek és az ifjúság érdekköri tevékenységének bővítéséről és általában a sokirányú felvilágosító munkáról. S ez a teendő nemcsak jövőre, hanem a következő évekre is szól. A népművelés egyre jobban átszövi egész életünket, rendszeressé, nélkülözhetetlenné válik mindenütt. Számolunk vele, építünk rá. Kiterjedtségénél és hatékonyságánál fogva egész nevelési rendszerünket befolyásolja és meghatározza. A dolgozók iskolán kívüli oktatásának a népművelés az egyik leghatásosabb eszköze. És tovább sorolhatnánk, hogy az ismeretterjesztés korszerű formája még mi mindenre hivatott. Ez alkalomma] azonban inkább azzal szeretnénk foglalkozni, hogy a jelenlegi adottságok mellett megvan-e a lehetősége annak, hogy a népművelést e követelményeknek megfelelően végezzük. Van egy okos és átgondolt terv, amely meghatározza, mennyivel kell évente emelni a mérnökök, az orvosok, a tanítók és szakemberek számát. Talán felesleges magyarázni, hogy az ilyen tervezés mennyire szükséges. Hiszen magától értetődő, hogy az egyre szaporodó gyárak, egészségügyi intézmények és iskolák eredményesen csak úgy üzemeltethetők, ha elegendő szakember áll rendelkezésükre. Mérnök, orvos és tanító még nincs elegendő. Mivel azonban képzésük tervszerűen folyik, a hiány előbb-utóbb megszűnik. Ezen a téren tehát nincs hiba. De mi történik a népművelés szakaszán? Milyen itt a szakemberképzés? Kik állnak a művelődési otthonok, az üzemi és szövetkezeti klubok élén? Vajon lépést tart-e a hivatásos népművelési dolgozók képzése az egyre bővülő művelődési hálózattal? Es általában: megfelelő-e a mostani népművelési szakemberképzés? Megannyi kérdés. 11a válaszolunk rájuk a népművelés jelenlegi helyzetét illetőleg, aligha, kapunk rózsás képet. De nézzük, hol szorít a cipő, és mit kellene tenni, hogy javulás történjen. Mindenekelőtt azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szakembernevelés megközelítőleg sem felel meg a szükségleteknek. A művelődési intézmények és a különféle szakosztályok élén sok esetben olyanok állnak, akik szeretik ugyan a kultúrát, a népművelést, de nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel. Különösen a színjátszók, a tánc, az ének- és zenekarok irányításával megbízott szakelőadóknál sok a kifogásolni való. Előfordul — nem is ritkán — hogy ezeknek a dolgozóknak nemcsak szakmai tudásuk, de középiskolai végzettségük sincs. Képzeljük el, milyen módszertani segítséget adhatnak olyanok, akik maguk sem rendelkeznek szükséges szakismeretekkel. Tudás, a munkakör alapos ismerete nélkül a népművelésben lehetetlen eredményeket elérni. A népművelés: tanítás, ismeretközlés, elméleti és gyakorlati oktatás. Hogyan taníthat, hogyan nevelhet, aki maga sincs tisztában munkaterülete kérdéseivel? A népművelési szakemberek képzése legalább olyan tervszerűséget követel, mint a mérnök-, orvos- és tanítóképzés. A népművelés esetében azonban ilyesmiről aligha beszélhetünk. Tervszerűen építünk hatalmas, minden igényt kielégítő művelődési otthonokat, könyvtárakat, és más kulturális intézményeket. Csupán a szakemberképzést tekinthetjük még ma is másodrendűnek. Valahogy úgy gondoljuk, elég, ha megvan a szép, és korszerűen berendezett épület. Aztán majd megy minden magától, a dolgozók megtalálják a művelődés és a kellemes időtöltés formáit. Pedig nem- így van. Önmagában a legszebb épület és a legkorszerűbb felszerelés is keveset ér. Tudunk falusi- és városi művelődési otthonokról, üzemi és szövetkezeti klubokról, amelyekben minden eszköz megvan. A népművelés rátermett vezető híján mégis elégtelen. A szép épület, a drága felszerelés, a sok-sok könyv csupán dísztárgy: egy-egy. táncmulatságnál, teaestnél vagy gyűlésnél alig szolgál többre. Igazságtalanok lennénk, ha azokat marasztalnánk el, akik felkészületlenül dolgoznak, segíteni próbálnak. Őket a kényszerhelyzet állította erejüket meghaladó feladatok elé. Az ilyen beosztás számukra is teher, hiszen sokkal könnyebb végezni azt a munkát, amelyikhez ért az ember. De mivel szakemberhiány miatt más megoldás jelenleg nincs, olyanokkal kell dolgozni, akik rendelkezésre állnak. A kifogásolható inkább az, hogy a népművelők szomorító. Itt csupán rövidlejáratú tanfolyamokon nevelnek népművelésre, ha e nevelés egyáltalán szakképzésnek nevezhető. A mulasztás szembeötlően megmutatkozik a magyarlakta vidékek művelődési otthonaiban, könyvtáraiban és másutt: úgyszólván sehol sincs a sajátos jeladatokat ismerő szakemberünk. Ennek tulajdonítható az együtteseknek nyújtott elégtelen módszertani segítség, a magyarlakta vidékeken észlelhető rossz könyvtári munka, ének és zenekari kultúránk hanyatlása és még sok más fogyatékosság. Elképzelhetetlen például, hogy valaki könyvtáros legyen a könyvek és a könyvtári munka ismerete nélkül A magyar nyelvű könyvekkel — mivel magyar könyvtárosképzés még tanfolyam formájában sincs — mégis olyanok kénytelenek foglalkozni, akik nem ismerik sem a magyar irodalmat, sem a magyar könyvkiadást. Csoda, ha a könyvek olvasottságában és az egy főre eső könyvellátásban országos viszonylatban a magyarlakta vidékek állnak a legrosszabbul? ... A könyvtárosképzés hiánya természetszerűen vonja maga után ezen a téren is az elégtelenségeket. Azért tartjuk szükségesnek a korszerű népművelést főiskolai tantárgyként széleskörűen tanítani, mert ez a munkakör ma már nem szorítkozik csupán a szűk értelemben vett — leginkább a műkedvelőkre vonatkoztatott — ismeretterjesztésre. A korszerű népművelés sok tényezőből áll és igen sokra hivatott Egyenrangú más szakokkal, éppen ezért tanulni, el'í o < /ff'//"X’/cY 48 m tervszerű szakképzése hosszú ideig figyelmen kívül maradt. Az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériuma 19fi2-ben rendeletet hozott a népművelési dolgozók egységes oktatási rendszeréről. Tulajdonképpen ettől kezdve folyik tervszerűen, fokozott mértékben a népművelési szakemberek képzése. Rövid idő alatt számos eredmény született, ez azonban távolról sem pótolja a sokéves mulasztást... A lemaradás behozásához évek szükségesek. S gyökeres változás csak akkor remélhető, ha a szakemberképzés a mostaninál is jobbá, fokozottabbá válik. Amit a középiskolák és a hosszabb-rövidebb tanfolyamok adnak, igen kevés. A szükséglet ma már oly nagy, az elvégzésre váró feladat olyan igényes, hogy a korszerű népművelés — mint tantárgy — a főiskolán is helyet kér. Történtek és történnek intézkedések. A népművelők képzése főiskolai szinten is folyik. A hallgatók száma azonban még korántsem, fedezi a szükségletét. Á helyzet különösen magyar vonalon elsajátítani is olyan formában kell, mint más hivatást. A hosszabb-rövidebb tanfolyamok, amelyeket az utóbbi időben magyar vonalon is rendeznek, sok segítséget nyújtanak, a problémákat azonban nem oldják meg. Döntő változást, a szakemberhiány megszűnését csakis tervezett, rendszeres és főiskolai szintű szakemberképzés eredményezheti. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának az iskolaügy továbbfejlesztéséről a napokban hozott határozata többek között leszögezi: „Ki kell dolgozni a szakképzett káderek szükségleteinek és előkészítésének távlati tervét a tudomány és technika fejlesztésének távlati tervével együtt.“ A tudomány és technika embereinek a képzése tervszerű. Jó lenne, ha ezentúl — a párthatározatoknak megfelelően — tervszerűvé válna a népművelők magas szintű szakképzése is. Ezzel kapcsolatban a legtöbb munka magyar vonalon vár elvégzésre. BALÁZS BRl.A 9
