A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-07-05 / 27. szám

A hegyek és a történelem

TŐZSÉR

ÁRPÁD

firasna a

Móricz Zslgmond Maradók Pálja szerint nem hiába, hagy hat nap alatt teremtette az istein a Fűidet, de olyan iz az, merthogy úgymond: „a hűgyeket még elgereblyézhette volna.“ S még az a szerencse, hogy valóban nem Így történt, azóta ugyanis a szabadság már régen valamelyl síksági Ián lógna, mert annak, mióta a világ világ, mindig a hegy, az erdó volt a menedéke. Kezdve Dózsa népével s befejezve a német fasizmust halálra gyfilűló soknemzetiségű ellenállókkal, nevezetesen a Szlovák Nemzeti Felkeléssel. De lehet-e a hegy ok, vagy akár alibi? Itt az egyedüli ok és „alibi“ a történelem lehet: az adottságok s a gyökerek.

1918—19, a fordulat ével után Kelet-Európa országai közül szinte Csehszlovákia volt az egyedüli, ahol a polgári demokrácia lett az uralkodó társadalmi rend. A trianoni szerződés nem érintette pl. Magyarország államformájának problémáját sem, s nem zárták ki még a Hebsburg-ház restauráeóját sem. A fehér terror megtorlásképpen Magyarországon 1919-ért 5000 embert gyllkoltatott le, 70 000 embert zárt börtöbnbe, s kb. százezer kommunista és haladó gondolkodású személy kényszerült emigrációba (sokan, mint pl. Steiner Gábor, éppen Csehszlovákiába). Ugyanakkor Csehszlovákiában a kommunista párt legálisan mfiküdűtt, a parlament> ben kommunista képviselők harcoltak a _munkások s parasztok Jogaiért. 1938-ban ugyan betiltották a Pártot nálunk is, de a 17 éves legális műkűdés ahhoz elég volt, hogy a felvilágosító munka eredményeképpen a tömegek el tudjanak Igazodni a történelemben, a felismerjék, hogy a világhaladás és vllágreakció vitájában melyik oldalon van a helyük. A nemzeti, sót fizikai létében veszélyeztetett nemzet nemzeti és emberi Jogaiért, s az ezeket a Jogokat egyedül biztosító demokratikus Csehszlovákiáért fogott fegyvert, s ment harcba a kelet-európai — de különösen a szláv — népeket eltiporni szándékozó német fasizmus ellen. De a „vitában“ a csehszlovák tömegeknek

eligazodni már csak azért sem volt nehéz, mert a világreakciót képviseli! német fasizmus Csehszlováklát az elsők között dúlta fel, darabolta szét, 8 tiporta lábbal demokráciáját. Az ún. Szlovák Állam Idején pedig, mikor a gazdaság lassan átment a németek kezébe, s a munkások nagy tömegei, ha meg akartak élni, Németországba voltak kénytelenek kivándorolni — a búr zsoázia haladóbb része is kiábrándult korábbi szeparációs álmaiból, s ennek a bevonásával került aztán késűlbb sor arra a nemzeti egységfrontra, amelyet a felszabadulás után annyi vita tárgyává tettek egyes szlovák és cseh történészek. — S ezekhez a feltételekhez járult még az a tény Is, amelyet Novomesky fogalmazott meg elűször a Hét által is közölt „Meditáció egy nemzeti történelme fölült“ c. cikkében. II-, hogy a szlovák nemzet történelme során nemegyszer találta magát élénk nemzeti tudata miatt a reakció oldalán (pl. 1848-ban, amikor szinte valamennyi szláv nép „az ellenforradalom Ölébe hullott“) s a világ nagy nemzeteinek a szemében éppen a Szlovák Nemzeti Felkelés rehabilitálta a szlovákságot, mikor az végre annyi kljátszottság után a haladás oldalán szállt harcba. A Felkelésben résztvevő burzsoázia 100 éves szláv orientációs nosztalgiája, nacionalizmusa találkozott ebben a megmozdulásban a haladással (hiszen azért lehetett bevonni a Felkelésbe). A Párt szervezte partizánmozgalmak Iránya pedig szükségszerűen csak egy lehetett. A történelem, az osztályharc vastörvénye küldte őket harcba a fasizmus ellen.

S máris a Felkelés magyarázásánál, annál a problémánál tartunk, amely a mai napig annyi vitám ad okot. A burzsoázia Felkelésben szerepéről van szó. A személyi kultusz Idején elterjedt a Felkelés „két koncepciós" magyarázata, amely szerint a moszkvai pártvezetöség csak a partizánharcok szervezésére adott utasitásopártvezetés gyengesége, s a Szlovák Nemzeti Tanácsba került burzsoá politikusok tervei kát, de a londoni koncepció alapján a hazai

Pszmolov táborok, partlzánparancsnok és vezérkara. A montázs többi répzén: a partizánok a löszért $ egyéb felszereléseket a Szovjetunióból kapták,

miatt sor kerülhetett az ellenzéki burzsoázia, a fasiszta polgárság, s a burzsoá tisztok Irányítása alatt élló hadsereg bevonására is, akik valamennyien „palotaforradalomra“, s a polgári demokrácia visssaállitására spekuláltak. Ezzel szemben az Igazság az, hogy a moszkvai vezetés egyáltalán nem zárta ki pl. a hadsereg részvételét, csak a helyzet Ismeretének hiányában nem utasította a Felkelés szervezőit a bevonására. Az akkori hazai SZKP KB-nak érdeme éppen abban áll, hogy „a figyelmét arra a fő fegyveres erőre összpontosította — a szlovák hadseregre — amelyik Itt létezett, z amelyet nem kellett egészen az alapoktól építeni, hanem csak moggyóznl és bekapcsolni az antifasiszta harcokba“. (Gustáv Husák). Így kerülhetett sor annak a nemzeti egységfrontnak a megteremtésére, amelyik egyedül remélhetett sikert a fasiszta túlerővel szemben.

De nemcsak ez volt az egyedüli félreértés a Felkelés történelmi Igazságának magyarázása közben Kb. a fenti magyarázattal egyldöben teremtették a Felkelés körül azt a hősi mítoszt Is, amely szerint az csupa lelkesedés, és haláltmegvetö btátorséggal végig küzdött harcok sorozata s eszmékért küzdő harcosok diadalmenete volt. Az Irodalomban Bednér volt az elsó 1958-ban, aki az emlékezetes Úrók és percek c. elbeszéléskötetével megmutatta, hogy a Felkelés rengeteg egyéni tragédiát, szenvedést és áldozatot követelt, s nem csupa hős vett benne részt, hanem a történelem által sarokba szorított emberek Is, akik egyszerűen csak nem akartak meghalni a fasiszták fegyverétől. Enni, élni, akartak.

A félremagyarázások küzül hadd említsek meg még egyet, amelynek kihatásával a Rozsnyó környéki partlzánmozgalmakat tanulmányozva — magam is találkoztam, s amelyre a későbbiek során még kUlön kitérek. S azért említem ezt éppen Itt, mert részben összefügg azzal a szemlélettel, amely csak töretlen hősöket, s életöket végig lelkesedő harcosokat tud elképzelni. Ez a szemlélet ugyanis a Felkelés rengeteg részvevőjét nem értékelte kellóképpen, vagy egyenesen „leértékelte“ csak azért, mert a múltjában „zavarót" talált. Ez a szemlélet az embert nem a tettel, hanem a múltja szerint ítélte meg, s csak Igent vagy nemet tudott mondani Ítélkezés közben. S csak az utolsó években kezdünk barátkozni a gondolattal, hogy az ember múltjával, tévedéseivel, együtt ember, s ellentmondásokon keresztül fejlődik. Az egyes embert, de még a tömegeket Is ugyanis meg lehet téveszteni, be lehet „ugratni" egyegy téveszmének is úgy, hogy azzal emberi értékel még átmeotödhetnek későbbre. Mert Így tévesztették meg, sajnos, a magyar tömegek egy részét Is a fasiszta jelszavakkal, s az ítéletformálásnál mégis nagyon úvatosnak kall lennünk. De ez a mondanivaló már megint „méiyreásást", történelmi visszapillantást Igényel.

Az 1919 es fordulat után Magyarország szinte vízgyűjtőként szedte fel a régi Magyarország reakcióját. A többi utódállamban a burzsoázia került vezetöszerophez, Magyarország minden volt sznlgabfrót, dzsentrit, az egész félfeudélls volt Magyarország bürokratikus államaparátusát és uralkodóosztályát beszlvta magába. Prénayak s a Héjjasok aztán elvégezték utolsó „történelmi hivatásukat“, ktdöhöngték magukat a 19-ben lázadni merészelő magyar munkáson és párásítón. Siófokon és Orgoványon halomra ölték a magyarokat, embereket heréitek, gyermekeket öltek, lányokat s anyákat becstelenltettek meg. S nagyszerűen „értettek" a politikához is. Csináltak egy látszatföldraformot, s ezzel éket vertek a munkásság s a proletárdiktatúra fálslkerült földreformja miatt a munkásságból egyébként Is kiábrándult paraszt-