A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-15 / 46. szám
Algíri diákok Önkéntes mezőgazdasági munkán Chebll egyik Önkormányzatú parasztgazdaságában A Kasbah szűk utcácskái meredeken kaptatnak fel a dombra ... táplálta, s új meg ú] csatára küldte az algíri szabadságharcosokat. A Kasbah utcái ma kézművesek műhelyeivel, bazárosok sátraival, lacikonyhákkal, gyereksereggel, szinte szüntelenül áradé embertömeggel zsúfoltak. Itt az utcán venni és enni mindent lehet. Banánfürtök lógnak a parányi élelmiszerboltok cégtábláiként a járókelők feje fölé, annyira megrakják a narancsos vagy paradicsomos kosarakat, hogy tetejűkről minduntalan szótgurul közéjük egy-egy fényes gyümölcs. A nyitott hordókból a besózott szardellák átható szaga oly töményen árad szerteszét, hogy szinte nem is érezni a parázs felett piruló kolbász, vagy a hatalmas tornyokba felhalmozott mandulás, mézes, szirupos sütemények illatát. * Amerikai „szegecselt“ nadrágot, rikító ingeket viselő fiatalok, olajzöld egyenruhás fiatal katonák, a párizsi divattal lépést tartó diákok, földig érő fehér fátyolba burkolódzó és arcukat is fátyol mögé rejtő aszszonyok, turbános ötégek tarka sokaságálban A fiatalok, fellahoik és egyetemisták, ifjúmunkások, diáklányok — a szocializmusért lelkesednek. A függetlenségi háború éveiben az a jelszó, amely az egész népet mozgósította így hangzott: „A! Istikial" (Függetlenség). Ma ez a jelszó: „Al Ichtlrakya“ (Szocializmus). Algéria az ifjúság országa és Algír az ifjúság városa: nem szóvirág ez, hanem a legszembetűnőbb jellemzője Algériának és fővárosának. Algéria kormányában vannak a világ legfiatalabb miniszterei. Külügyminisztere és több más tárca birtokosa tartja az Ifjúsági világrekordot: és ez nem valami különlegesség, hiszen a tisztikartól kezdve a közigazgatásig a forradalmi átalakulások vezető gárdájának többsége 25 évesnél fiatalabb. Algériában a lakosság több mint fele kevesebb mint 20 éves! RUDNÄNYSZKY ISTVÁN furakszom előre, amikor megismerkedem Alival, a vándorkerestkedővel. Ő szólít meg, mindenképpen rá akar beszélni, hogy vegyek tőle egy sokszínű szőttest, faliszőnyegnek, ágyterltőnek Is jó — ón pedig felhasználom az elmaradhatatlan, az adásvétel szertartásához itt mindenképpen hozzátartozó alkut, hogy megkérdezzem tőle: hogyan ól? A • ■■ w A jovo AU egyik napról a másikra él. A munkanélküliség makacs és kegyetlen örökség, nehéz tőle megszabadulni. A várost ellepik a legszegényebb vidékekről áramló, munkát kereső emberek. Addig is, amíg valamit találnak, kereskednek, amivel csak lehet. A szőnyegárusnak még ládája, bőröndje sincs: hátán háza, vállán választéka. — Vándorolunk, amerre a szól hajt, mint a madarak. Nekem más bánatom nincs, csak az, hogy öregségemre fészek nélkül maradtam ... All elszomorodik: arról mesél, milyen nyomorúságos sorsra kárhoztatták Algériát az Idegen gyarmatosítók, s hogy több mint félmillió hadiözvegy s háromszázezer hadiárva is súlyosbította a kétmilliós munkanélküli sereg gondját... Csak tesséklássék alkudozom még egy kicsit, megveszem a szőttest, annyiért, amennyit All kórt érte. Az öreg vidáman búcsúzik: bizakodik, könynyebb lesz most már az élet, talán Igazuk lesz a fiataloknak ... A volt Fórum ma Afrika tare, a kormány székhelye Akik még nem vették le a fátylat__
