A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-15 / 46. szám

Rókák, jó éjszakát %#alljuk be őszintén, hogy gyakran vi­­” szolygunk, idegenkedünk a mai té­májú daraboktól. A hétköznapok egysze­rű hősei még mindig nem tudnak befér­kőzni bizaimunkbab. És ezért legtöbbször nem a néző a hibás. Az elmúlt napokban én is így voltam valahogy. Színházba készültem, és nem tudtam dönteni, mit nézzek meg. A Víg özvegyet? Nem volt kedvem operetthez. A Rókák, jó éjszakát-ot? Rusnák darab, a szerző neve alig ismert, mai témájú játék, jó lesz vigyázni. Semmi kedvem unatkoz­ni, a szerző elméleti téziseinek rutinos párbeszédein szenderegni. Am a véletlen mégis úgy hozta, hogy" a Hviezdoslav Színházba mentem. Üsse kő! Legyenek a Rókák. Mintha fogorvosi székbe ültettek volna, olyan érzésekkel foglaltam helyet. A nyi­tott színpadon semmi díszlet, egy asztal és székek halomban. A függönyt lámpák kigyuló fénye helyettesíti. Veszem a mű­sorfüzetet, belelolvasok, s még jobban el­megy a kedvem. Rájövök, hogy a cím szimbolikus, rókákkal most egy vidéki Iskola falai között találkozom. Tanítók­ról, illetve cseppet sem irigylésre méltó sorsú tanítónőről szól a darab. De vajon, mit lehet ma úgy mondani az eldugott falucskába helyezett fiatal ta­nítónőről, hogy a provincializmus felhője ne lengje be a színpadot? Bródy Sándor Tanítónője a feudális viszonyok megrázó, szívbemarkoló tükre, izzig-vérig lelkiis­meretre apelláló dráma. Rusnák „Rókák, jó éjszakát“-jában az új rend ,urai“ lép­nének fel hasonlóan? No, a játék és főleg a darab eloszlat minden kételyt. Nincs itt szó a Bródy út folytatásáról, a „Rókák, Jó éjszakát“ in­kább Bemard Shaw Szent Johanna című világszerte ismert darabját juttatja eszünkbe. A dramaturg nem utal konkré­tan Shaw-ra, de azt írja a műsorfüzet­ben, hogy Rusnák az új idők szent Johan­náját írta meg. És ebben nem téved. A nagy történelmi sorsfordulók és helyze­tek mindig kitermelték és ma is kiterme­lik a Janóhoz (Johanna) hasonló színpadi figurákat, akik átlagon felüli eszményi­­ségükkel, eszmékbe és elvekbe kapaszko­dó naivitásukkal saját sorsukat pecséte­lik meg. ^sernyisevszkij írja, hogy „komoly je­­lentősége csak azoknak a vágyak­nak van, amelyek a valóságban gyökerez­nek, sikert csak azoktól a reményektől lehet várni, amelyeket a valóság kelt, és csak olyan ügyektől, amelyeket a valóság által nyújtott erők és*körülmények segít­ségével hajtanak végre.“ Rusnák Janója egy eldugott vidéki is­kola falai között olyan közegbe kerül, amelyben az egyén megtestesítette abszo­lút jó „erőkbe és körülményekbe“ ütkö­zik. Mindjárt a Janával való első talál­kozásunkon felmerül a kérdés: vajon korunkban és társadalmi rendünkben létezik-e ilyen tanítónő, ilyen nyílt, be­csületes és a jó ügy érdekében tiszta, aki elképzeléseivel, eszményével, elvével egyetemben mintha nem is a tantestületi szobában, hanem a fellegekben járna? S rá kell jönnünk, hogy élnek köztünk ilyen Janók, sőt nem titkoljuk azt az óha­junkat sem, ilyen Janókból kellene na­gyon sok társadalmunkban. De mert nem ilyen típusú emberek alkotják rendünk többségét, sőt a Janókból elenyészően ke­vés van, a valóságtól való elrugaszkodás, a helyzetektől, körülményektől való füg­getlen rajongás az eszményi emberekért, az abszolút jóért természetesen megbosz­­szulja magát. Kik közé kerül jana? Az igazgató jó szándékú, alapjában vé­ve becsületes, de nézeteiben megcsonto­sodott ember, aki talán énjétől függet­lenül határozatok és irányelvek szerint gondolkozik. Helyettese a józanabb, körültekintőbb és az emberibb ember benyomását kelti, de a végén kisül, hogy mindezt ravasz­ságból és egy cél érdekében teszi: igaz­gató szeretne lenni. Mikor eléri célját, ő sem lesz különb elődjénél, fuükciója gyakorlását tehertétellel kezdi, ugyanis félrevezette, rászedte Janót. Magda, az orvosnő, örökké fáradt, örök­ké elégedetlen sorsával, udvarlója a kül­földet járja és üdvözlőlapokkal élesztgeti benne a reménység hamvadó tüzét. Guszti, a tantestület legfiatalabb férfi tagja képzőművészeti főiskolára készül, halálosan unja a vidéki iskolát, lelke teli ambícióval. A pap dogmákban és tételekben gondol­kodik. és mint az élet távoli ellenlábasa, derűvel hinti be a színpadot. A falusi asszony elsírja és felpanaszol­ja az Igazgatónak, hogy fia börtöntölte­lék lett. Az ok: nem tanulhatott tovább, szülei nem léptek be a szövetkezetbe ... |/ét különböző szemléletű és magatar­­tású ember jelenetei peregnek le az iskola falai között, és a szállásadó paró­kiában, s minden szó, minden filozófiku­­san mély gondolat így vagy úgy, de össze­függ Jana reálisnak egyáltalán nem ne­vezhető jóságával. Csernyisevszkij idézése Rusnák Janójá­val kapcsolatban nem véletlen. A fiatal lány ügy- és hivatáss^eretetből fakadó lelkesedése másoknak soha nem árt. eset­leg ideig-óráig tartó kellemetlenségeket okoz, nemesebbé sem teszi a környeze­tét, csupán saját magának vét jó értelem­ben vett naivságával. Félreértések elkerülése végett nem a „mondd meg az igazat, betörik a fejed“ logikailag helytálló és mélységesen egy­szerű igazságáról van itt szó, hiszen Ja­nával „csak“ az történik, hogy egyik helyről a másikra helyezik. Arról van szó, hogy Jana őszintesége, gyermekien tiszta gondolkozása ellentétbe kerül kör­nyezetével. Ez a magatartás Shaw Szent Johannájában az inkvizíció máglyatüzén ég el, mert a fennálló barbár feudális vi-Szirotyák Dezső rajza OZ SV ÁLD ÁRPÁD: MÉLYSÉG Borzongsz a mélység küszöbén, korlátok vaskarját markolod. Torkon ragad, a rémület. Most érzed csak, hogy gyáva vagy, bűntársad rég a félelem, s a vékony korlátra úgy tapadsz, puszta tenyérrel, védtelen, mint anyamellre a csecsemő. Hullámzik, Inog lent a mély, fónás cethalát ne keresd, e kor csodákat nem terem, s ha magához húz a nyers erő, kezeddel a semmit markolod, sebzett madárként lezuhansz, holtan maradsz a köveken. ROMANTIKA A papsajt-kenyérre emlékszel-e? A gyermekkor romantikáját, szivárvány-színét lassan már elfelejted. Festett sárkányok vékony zsinórját futó életedről gyorsan letekerted. Patak habjában fürödtél meztelen — s most megszégyenít a meztelenség. Anyád hívó szavára ki felel?'. Érted-e még zamatos, virágos nyelvét? szonyok ellen lázit. Rusnák Janája nem juthat erre a sorsra. A fiatal tanítónő a jövő pedagógusának, nagyszerű emberé­nek korai előfutára. Együtt érzünk, együtt lelkesedünk vele és sajnáljuk, hogy kör­nyezete egyelőre még olyan, amilyen. Ez a darab nagy pozitívuma. -A Rókák, jó éjszakát maiságával nem vonzott különösebben, kínosan szántam rá magam megtekintésére. S mekkorát csalódtam! Forró színházi élményben volt részem. Mostanáig se tudok szabadulni hatásától. A színészi játék ragadott vol­na meg? Az is, de mindenekelőtt az izzig­­vérig mai témájú darab, amelynek sze­replői olyan emberek, akikkel szinte na­ponta találkozunk. Rusnák valóban a hétköznapok poézi­­sét teremtette meg és a komáromi Magyar Területi Színház komolyan fonto­lóra vehetné a Rókák műsorra tűzését. MÄCS JÓZSEF 9

Next

/
Thumbnails
Contents