A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-15 / 46. szám
Rókák, jó éjszakát %#alljuk be őszintén, hogy gyakran vi” szolygunk, idegenkedünk a mai témájú daraboktól. A hétköznapok egyszerű hősei még mindig nem tudnak beférkőzni bizaimunkbab. És ezért legtöbbször nem a néző a hibás. Az elmúlt napokban én is így voltam valahogy. Színházba készültem, és nem tudtam dönteni, mit nézzek meg. A Víg özvegyet? Nem volt kedvem operetthez. A Rókák, jó éjszakát-ot? Rusnák darab, a szerző neve alig ismert, mai témájú játék, jó lesz vigyázni. Semmi kedvem unatkozni, a szerző elméleti téziseinek rutinos párbeszédein szenderegni. Am a véletlen mégis úgy hozta, hogy" a Hviezdoslav Színházba mentem. Üsse kő! Legyenek a Rókák. Mintha fogorvosi székbe ültettek volna, olyan érzésekkel foglaltam helyet. A nyitott színpadon semmi díszlet, egy asztal és székek halomban. A függönyt lámpák kigyuló fénye helyettesíti. Veszem a műsorfüzetet, belelolvasok, s még jobban elmegy a kedvem. Rájövök, hogy a cím szimbolikus, rókákkal most egy vidéki Iskola falai között találkozom. Tanítókról, illetve cseppet sem irigylésre méltó sorsú tanítónőről szól a darab. De vajon, mit lehet ma úgy mondani az eldugott falucskába helyezett fiatal tanítónőről, hogy a provincializmus felhője ne lengje be a színpadot? Bródy Sándor Tanítónője a feudális viszonyok megrázó, szívbemarkoló tükre, izzig-vérig lelkiismeretre apelláló dráma. Rusnák „Rókák, jó éjszakát“-jában az új rend ,urai“ lépnének fel hasonlóan? No, a játék és főleg a darab eloszlat minden kételyt. Nincs itt szó a Bródy út folytatásáról, a „Rókák, Jó éjszakát“ inkább Bemard Shaw Szent Johanna című világszerte ismert darabját juttatja eszünkbe. A dramaturg nem utal konkrétan Shaw-ra, de azt írja a műsorfüzetben, hogy Rusnák az új idők szent Johannáját írta meg. És ebben nem téved. A nagy történelmi sorsfordulók és helyzetek mindig kitermelték és ma is kitermelik a Janóhoz (Johanna) hasonló színpadi figurákat, akik átlagon felüli eszményiségükkel, eszmékbe és elvekbe kapaszkodó naivitásukkal saját sorsukat pecsételik meg. ^sernyisevszkij írja, hogy „komoly jelentősége csak azoknak a vágyaknak van, amelyek a valóságban gyökereznek, sikert csak azoktól a reményektől lehet várni, amelyeket a valóság kelt, és csak olyan ügyektől, amelyeket a valóság által nyújtott erők és*körülmények segítségével hajtanak végre.“ Rusnák Janója egy eldugott vidéki iskola falai között olyan közegbe kerül, amelyben az egyén megtestesítette abszolút jó „erőkbe és körülményekbe“ ütközik. Mindjárt a Janával való első találkozásunkon felmerül a kérdés: vajon korunkban és társadalmi rendünkben létezik-e ilyen tanítónő, ilyen nyílt, becsületes és a jó ügy érdekében tiszta, aki elképzeléseivel, eszményével, elvével egyetemben mintha nem is a tantestületi szobában, hanem a fellegekben járna? S rá kell jönnünk, hogy élnek köztünk ilyen Janók, sőt nem titkoljuk azt az óhajunkat sem, ilyen Janókból kellene nagyon sok társadalmunkban. De mert nem ilyen típusú emberek alkotják rendünk többségét, sőt a Janókból elenyészően kevés van, a valóságtól való elrugaszkodás, a helyzetektől, körülményektől való független rajongás az eszményi emberekért, az abszolút jóért természetesen megboszszulja magát. Kik közé kerül jana? Az igazgató jó szándékú, alapjában véve becsületes, de nézeteiben megcsontosodott ember, aki talán énjétől függetlenül határozatok és irányelvek szerint gondolkozik. Helyettese a józanabb, körültekintőbb és az emberibb ember benyomását kelti, de a végén kisül, hogy mindezt ravaszságból és egy cél érdekében teszi: igazgató szeretne lenni. Mikor eléri célját, ő sem lesz különb elődjénél, fuükciója gyakorlását tehertétellel kezdi, ugyanis félrevezette, rászedte Janót. Magda, az orvosnő, örökké fáradt, örökké elégedetlen sorsával, udvarlója a külföldet járja és üdvözlőlapokkal élesztgeti benne a reménység hamvadó tüzét. Guszti, a tantestület legfiatalabb férfi tagja képzőművészeti főiskolára készül, halálosan unja a vidéki iskolát, lelke teli ambícióval. A pap dogmákban és tételekben gondolkodik. és mint az élet távoli ellenlábasa, derűvel hinti be a színpadot. A falusi asszony elsírja és felpanaszolja az Igazgatónak, hogy fia börtöntöltelék lett. Az ok: nem tanulhatott tovább, szülei nem léptek be a szövetkezetbe ... |/ét különböző szemléletű és magatartású ember jelenetei peregnek le az iskola falai között, és a szállásadó parókiában, s minden szó, minden filozófikusan mély gondolat így vagy úgy, de összefügg Jana reálisnak egyáltalán nem nevezhető jóságával. Csernyisevszkij idézése Rusnák Janójával kapcsolatban nem véletlen. A fiatal lány ügy- és hivatáss^eretetből fakadó lelkesedése másoknak soha nem árt. esetleg ideig-óráig tartó kellemetlenségeket okoz, nemesebbé sem teszi a környezetét, csupán saját magának vét jó értelemben vett naivságával. Félreértések elkerülése végett nem a „mondd meg az igazat, betörik a fejed“ logikailag helytálló és mélységesen egyszerű igazságáról van itt szó, hiszen Janával „csak“ az történik, hogy egyik helyről a másikra helyezik. Arról van szó, hogy Jana őszintesége, gyermekien tiszta gondolkozása ellentétbe kerül környezetével. Ez a magatartás Shaw Szent Johannájában az inkvizíció máglyatüzén ég el, mert a fennálló barbár feudális vi-Szirotyák Dezső rajza OZ SV ÁLD ÁRPÁD: MÉLYSÉG Borzongsz a mélység küszöbén, korlátok vaskarját markolod. Torkon ragad, a rémület. Most érzed csak, hogy gyáva vagy, bűntársad rég a félelem, s a vékony korlátra úgy tapadsz, puszta tenyérrel, védtelen, mint anyamellre a csecsemő. Hullámzik, Inog lent a mély, fónás cethalát ne keresd, e kor csodákat nem terem, s ha magához húz a nyers erő, kezeddel a semmit markolod, sebzett madárként lezuhansz, holtan maradsz a köveken. ROMANTIKA A papsajt-kenyérre emlékszel-e? A gyermekkor romantikáját, szivárvány-színét lassan már elfelejted. Festett sárkányok vékony zsinórját futó életedről gyorsan letekerted. Patak habjában fürödtél meztelen — s most megszégyenít a meztelenség. Anyád hívó szavára ki felel?'. Érted-e még zamatos, virágos nyelvét? szonyok ellen lázit. Rusnák Janája nem juthat erre a sorsra. A fiatal tanítónő a jövő pedagógusának, nagyszerű emberének korai előfutára. Együtt érzünk, együtt lelkesedünk vele és sajnáljuk, hogy környezete egyelőre még olyan, amilyen. Ez a darab nagy pozitívuma. -A Rókák, jó éjszakát maiságával nem vonzott különösebben, kínosan szántam rá magam megtekintésére. S mekkorát csalódtam! Forró színházi élményben volt részem. Mostanáig se tudok szabadulni hatásától. A színészi játék ragadott volna meg? Az is, de mindenekelőtt az izzigvérig mai témájú darab, amelynek szereplői olyan emberek, akikkel szinte naponta találkozunk. Rusnák valóban a hétköznapok poézisét teremtette meg és a komáromi Magyar Területi Színház komolyan fontolóra vehetné a Rókák műsorra tűzését. MÄCS JÓZSEF 9
