A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-10-25 / 43. szám

mff apán filmművészete inár több évti­­■ zedes múltra tekinthet vissza, de külföldön csak akkor figyeltek fel rá, amikor a második világháborút követő Időkben a nagy filmfesztiválokon megjelentek az első japán filmek. Az 1951- es esztendő meghozta az első nagy nem­zetközi sikert. A velencei Biennale nagydi­ját a „Rashomon“ nevű film nyerte és Aki­ra Kurosawa, a rendező, valamint a kát főszereplő, Tashire Mifnne, a kitűnő szí­nész és a különös szépségű Macsiko Kyo neve bejárta a világsajtót. Ettől kezdve a japán filmek ott szerepeltek a világ min-Ruriko Asaoka Yukiko Fuji joshiko Sakuma Jelenet a Skarlátsztnfi rózsából den jelentős nemzetközi filmversenyén. Mar del Plata, Karlovy Vary, Cannes film­fesztiváljainak közönsége mindig lát japán filmeket is. Az Eurovíziú 1982-es évi tele­víziós filmversenyén „Legenda a solymár­ról“ c. filmjük nagydljat nyert, színes rajzfilmjük a „Szindbád kalandjai“ Ve­lencében Arany Oroszlánt, a nagydijat, és ugyanott még az évben nagydíjjal ju­talmaztak egy japán tudományos filmet is. A filmek nagyobbrészt modern környe­zetben játszódnak, de mintegy harmaduk kosztümös, és az ősi japán színjátszás ha­gyományait követi. Törnénelmi témákat dolgoznak fel, regéket, mondákat, mesé­ket. Így alakult ki a japán film két útja. A kosztümös filmek közül talán legkivá­lóbb alkotás az idei gyártást figyelembe­­véve a „Szamuráj kalóz“, a mai témájú filmek közül pedig a „Skarlát színű ró­_ u zsa . A két véglet: az ősi mesekincs, a naivi­tásukban is megkapó egyszerű emberi tör­ténetek világa és az amerikai tömegfilm­­gyártás hatása, a giccses gengsztertörté­net, csábító szépségű, romlott lánnyal, a szerelemtől elvaf'ultan lejtőre kerülő rendőrtiszttel, vérfagyasztó kínzójelenet­­tel, sok vérrel és még több lövöldözéssel. Es a tömegizlést szolgáié tucatfilmek kö­zött, — melyeknek be nem vallott célja a közönséget a televízió-készülékek mellől visszacsábítani a mozik nézőterére, — nagy művészek olyan értékes műveket al­kotnak, mint amilyen a „Kopár sziget“, le­nyűgöző, eszköztelen realizmusai, vagy a „Szindbád kalandjai“ amelynek rajztech­nikája és csodálatos színeit megérdemel­ten díjazták a Biennale Arany Oroszlánjá­val. o «M “3 •M s c a. o

Next

/
Thumbnails
Contents