A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-18 / 42. szám
Szép 'modern tanulószobái vannak a kollégiumnak Farkas Erzsi és Pavlik Anka, a két elválhatatlan barátnő A békéscsabai szlovák kollégium Hrabovszky Pál egykori tanyasi tanító emlékeiről mesél. Birkóztak a félméteres bóval az aprócska gyerekcsizmák, vagy bocskorok — mert olyan is volt. lőttek az iskolába, hozták a darab fát, hogy ne fagyjon oda az ujjuk a palavesszőhöz. Törték a magyart, de magyarul tanultak, mert nem volt szlovák iskola. Szünetben aztán annál több volt a szlovák szó, mert a tanító maga is ilyen tanyasi iskolából került ki. Azóta huszonöt év telt el. Az egykori tanító ma a gyönyörű modern békéscsabai szlovák kollégium igazgatója. Az egész környékről ide küldik a gyerekeket a szlovákok. Szarvasról, Bánhegyesről, Elekről, Tótkomlósról, Kétsopronyból. Békéscsabán egy, a harmadik ötéves tervben szereplő beruházást hoztak előre, hogy szállása legyen a diákoknak. A gyerekek eddig is Békéscsabán laktak, csakhogy többfelé, több régi épületben. Az egyik ilyen épület két esztendeje lakhatatlanná vált, s akkor a város vezetői addig kilencseltek, mig előrehozták ezt a nagy beruházást. Így született meg a békéscsabai szlovák kollégium. Most a várcs, sőt a megye legkorszerűbb Iskolai intézménye. Az elsó négy osztály bentlakásos, a felsőbb osztályosok kijárnak a szlovák általános iskolákba és a szlovák általános gimnáziumba. A falusi gyerekek itt, a város falai közt saját anyanyelvükön ismerkednek meg a tudományokkal. Magyarországon — 8 Békés megyében is ez a helyzet — nincsenek nagy, összefüggő szlovák települések. Szétszórva laknak a szlovákok, magyarokkal vegyesen egy-egy községben, tanyaközpontban. Ezért is volt szükség a kollégium létrehozására, mert ha vannak is az egyes községekben szlovák általános iskolák, csak itt a városban lehetett létrehozni gimnáziumot a fiatalok számára. Az úttörő- és a KISZ mozgalom hivatásának tartja a szlovák kultúra ápolását. Van a kollégiumnak tánccsoportja, énekkara, szinjátszócsoportja. Minden esztendőben sok-sok előadással örvendeztetik fmeg a szlovák településeket. Fáklyahordozól a kultúrának, szép irodalmi nyelven adnak elő. Igaz, a régi elszigeteltség, és az a tény, hogy szórványosak a szlovák települések, még érezteti hatását. A szülők egyrésze alig érti a szlovák irodalmi nyelvet, mert bizony kevert nyelven beszélnek otthon, de örülnek és büszkék rá, ha gyermekeik szájából hallják tisztán csengeni az anyanyelvűket. Érdekes, milyen erős kötelékek fűzik öszsze a diákokat az intézettel. Knylhár János, az általános iskola és a gimnázium igazgatója, aki különben a Városi Tanács Végrehajtóbizottságának is tagja, elmondja, hogy érettségi után minden fiatallal megpróbálnak kapcsolatot tartani, segítik őket az elhelyezkedésben, főiskolára, egyetemre való jutásban, vannak büszkeségeik is, például a nemrég, végzettek közül hárman tanulnak a Szovjetunióban: Szuda Zsuzsa, Lehoczky Erzsi és Vanilk Jancsi. Mind a hárman itt tanultak hatévestől tizennyolc éves korukig. Az egyik közülük atomfizikus lesz. A fiatalok is szívesen tartják a kapcsolatot a régi kollégiummal és az iskolával. A pedagógiai főiskolára vagy tanárképzőre járók ide kérik magukat gyakorlatra. A nevelők közül hatan végezték itt a gimnáziumot, visszajöttek, és lelkes tanárai, tanítói, vagy nevelői a szlovák iskoláknak és a kollégiumnak. — Ebből is látszik, mondja — mennyire köt minket a békési rög, Itt vagyunk igazán Itthon. Kis csapat gyerek száguld el mellettünk. Az igazgató elmosolyodik, rámutat az agyikre. — Vanlik-gyerek, 0 a hatodik nálunk ebből a családból. Opatovszkyék az Ötödik gyereküket Íratták be az Idén. Manlnék negyedik gyereke végez most. Közelebb megyünk a zsibongó gyerekrajhoz. Szlovákul és magyarul beszélnek. Ami nem megy szlovákul, azt (magyarul mondják. Találomra megszólítunk egy kislányt. Pavlik Ankának hívják. Második gimnazista. — Mi akarsz lenni? — Színésznő — vágta rá gondolkodás nélkül. Az igazgató mosolyog s megsimogatja a mellettünk megálló Farkas Erzsi fajit. — Azért lehet, hogy együtt mentek Erzsivel az óvónőképzőbe, ugye? — A lány bólint, és tovább beszél. — Ha nem vesznek tel az akadémiára, akkor óvónő, de lehet, hogy tanár leszek. Van türelmem a gyerekekhez. — Felntfttesen hangzik ez a szöszkefelű gyereklány szájából. Tótkomlósról jött, ott járta a nyolc osztályt a szlovák Iskolában Farkas Erzsivel sgyütt. Onnan a barátság. — Es a szülők jmlt szólnak, hogy távol vagytok? — ürülnek, ha hazamegyUnk, de ml la örülünk ám! Különben nem nagyon hiányzunk, mert vagyunk otthon elegen! — mondja Erzal. — Nálunk sok gyarek a divat. — Égy gyerek nem gyerek, két gyerek fii gyerek, három gyerek egy gyerek — azt már kórusban mondják a fiúk, lányok. Az iazgató nevet. Talán egy kis jóleső büszkééig la van a mosolyában. H. SZABÓ JÓZSEF Hrabovszky Pál kollégiumi lgazgatö vezeti a sportkört is Örök ellenfelek a sakktáblánál: Potocky Kálmán ég Kpvács Pali, 8 a glbicek: Csehi Jancsi és Zalai Jancsi
