A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-10-18 / 42. szám

Szép 'modern tanulószobái vannak a kollégiumnak Farkas Erzsi és Pavlik Anka, a két elválhatat­­lan barátnő A békéscsabai szlovák kollégium Hrabovszky Pál egykori tanyasi tanító em­lékeiről mesél. Birkóztak a félméteres bóval az aprócska gyerekcsizmák, vagy bocskorok — mert olyan is volt. lőttek az iskolába, hoz­ták a darab fát, hogy ne fagyjon oda az ujjuk a palavesszőhöz. Törték a magyart, de magya­rul tanultak, mert nem volt szlovák iskola. Szünetben aztán annál több volt a szlovák szó, mert a tanító maga is ilyen tanyasi is­kolából került ki. Azóta huszonöt év telt el. Az egykori taní­tó ma a gyönyörű modern békéscsabai szlovák kollégium igazgatója. Az egész környékről ide küldik a gyerekeket a szlovákok. Szarvas­ról, Bánhegyesről, Elekről, Tótkomlósról, Két­­sopronyból. Békéscsabán egy, a harmadik ötéves terv­ben szereplő beruházást hoztak előre, hogy szállása legyen a diákoknak. A gyerekek ed­dig is Békéscsabán laktak, csakhogy többfe­lé, több régi épületben. Az egyik ilyen épület két esztendeje lakhatatlanná vált, s akkor a város vezetői addig kilencseltek, mig előre­hozták ezt a nagy beruházást. Így született meg a békéscsabai szlovák kollégium. Most a várcs, sőt a megye legkorszerűbb Iskolai intézménye. Az elsó négy osztály bentlaká­sos, a felsőbb osztályosok kijárnak a szlovák általános iskolákba és a szlovák általános gimnáziumba. A falusi gyerekek itt, a város falai közt sa­ját anyanyelvükön ismerkednek meg a tudo­mányokkal. Magyarországon — 8 Békés me­gyében is ez a helyzet — nincsenek nagy, összefüggő szlovák települések. Szétszórva laknak a szlovákok, magyarokkal vegyesen egy-egy községben, tanyaközpontban. Ezért is volt szükség a kollégium létrehozására, mert ha vannak is az egyes községekben szlovák általános iskolák, csak itt a városban lehe­tett létrehozni gimnáziumot a fiatalok számá­ra. Az úttörő- és a KISZ mozgalom hivatásá­nak tartja a szlovák kultúra ápolását. Van a kollégiumnak tánccsoportja, énekkara, szin­­játszócsoportja. Minden esztendőben sok-sok előadással örvendeztetik fmeg a szlovák tele­püléseket. Fáklyahordozól a kultúrának, szép irodalmi nyelven adnak elő. Igaz, a régi el­szigeteltség, és az a tény, hogy szórványosak a szlovák települések, még érezteti hatását. A szülők egyrésze alig érti a szlovák irodal­mi nyelvet, mert bizony kevert nyelven be­szélnek otthon, de örülnek és büszkék rá, ha gyermekeik szájából hallják tisztán csengeni az anyanyelvűket. Érdekes, milyen erős kötelékek fűzik ösz­­sze a diákokat az intézettel. Knylhár János, az általános iskola és a gimnázium igazgató­ja, aki különben a Városi Tanács Végrehajtó­­bizottságának is tagja, elmondja, hogy érett­ségi után minden fiatallal megpróbálnak kap­csolatot tartani, segítik őket az elhelyezkedés­ben, főiskolára, egyetemre való jutásban, van­nak büszkeségeik is, például a nemrég, vég­zettek közül hárman tanulnak a Szovjetunió­ban: Szuda Zsuzsa, Lehoczky Erzsi és Vanilk Jancsi. Mind a hárman itt tanultak hatéves­től tizennyolc éves korukig. Az egyik közü­lük atomfizikus lesz. A fiatalok is szívesen tartják a kapcsolatot a régi kollégiummal és az iskolával. A pedagógiai főiskolára vagy tanárképzőre járók ide kérik magukat gyakor­latra. A nevelők közül hatan végezték itt a gimnáziumot, visszajöttek, és lelkes tanárai, tanítói, vagy nevelői a szlovák iskoláknak és a kollégiumnak. — Ebből is látszik, mondja — mennyire köt minket a békési rög, Itt vagyunk igazán Itt­hon. Kis csapat gyerek száguld el mellettünk. Az igazgató elmosolyodik, rámutat az agyik­re. — Vanlik-gyerek, 0 a hatodik nálunk eb­ből a családból. Opatovszkyék az Ötödik gyere­küket Íratták be az Idén. Manlnék negyedik gyereke végez most. Közelebb megyünk a zsibongó gyerekrajhoz. Szlovákul és magyarul beszélnek. Ami nem megy szlovákul, azt (magyarul mondják. Talá­lomra megszólítunk egy kislányt. Pavlik An­­kának hívják. Második gimnazista. — Mi akarsz lenni? — Színésznő — vágta rá gondolkodás nél­kül. Az igazgató mosolyog s megsimogatja a mellettünk megálló Farkas Erzsi fajit. — Azért lehet, hogy együtt mentek Erzsivel az óvónőképzőbe, ugye? — A lány bólint, és tovább beszél. — Ha nem vesznek tel az akadémiára, ak­kor óvónő, de lehet, hogy tanár leszek. Van türelmem a gyerekekhez. — Felntfttesen hang­zik ez a szöszkefelű gyereklány szájából. Tótkomlósról jött, ott járta a nyolc osztályt a szlovák Iskolában Farkas Erzsivel sgyütt. Onnan a barátság. — Es a szülők jmlt szólnak, hogy távol vagy­tok? — ürülnek, ha hazamegyUnk, de ml la örü­lünk ám! Különben nem nagyon hiányzunk, mert vagyunk otthon elegen! — mondja Erzal. — Nálunk sok gyarek a divat. — Égy gyerek nem gyerek, két gyerek fii gyerek, három gyerek egy gyerek — azt már kórusban mondják a fiúk, lányok. Az iazga­­tó nevet. Talán egy kis jóleső büszkééig la van a mosolyában. H. SZABÓ JÓZSEF Hrabovszky Pál kollégiumi lgazgatö vezeti a sportkört is Örök ellenfelek a sakktáblánál: Potocky Kálmán ég Kpvács Pali, 8 a glbicek: Csehi Jancsi és Zalai Jancsi

Next

/
Thumbnails
Contents