A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-10-18 / 42. szám

Szeptember 22-én a prágai Julius Fuölk kultúrpark kongresszusi palotájának nagytermében bemutatkozott a MERCE CUNNINGHAM amerikai modern és absztrakt irányzatú 10 tagú balettcsoport. Az együttes |mfirészi vezetője és koreográfusa MERCE CUNNINGRAHM A bemutató után a többezres tömeg nem tudta eldönteni, élmény volt-e a műsor vagy tanulság? élmény nem volt, mert élményt csak az a művészi teljesítmény nyújthat, amelynek értelme, mondanivalója, emociálls hatása van. Ennek nem veit. A bemutatott táncok (hárem egymástól független szám) annyira absztraktok, számunkra értel­metlenek, a kísérő zene pedig oly szokatlan (konkrét zene — macska­nyávogás, verébcsipogás, vedrek és különböző tárgyak földhöz veré­se stb.j volt, hogy a gyönyörűen kidolgozott testű táncosok mozgását sem tudtuk élvezni. (Egyes elvont epizód rész táncos előadására gondolunk.) Tanulság viszont volt, még pedig a javából. a) Ezen az úton nem szabad a ml balettművészetünknek, sőt egy­általán a szocialista balettmfivészetnek sem haladni. A ml balettünk feladata, az élet, a bennünket körülvevő szép, a fmúltunk és jelenünk táncban, érthetően, művészi élményt nyújtva való tolmácsolása. b) Tanulmányozni azt a tánctechnikát, amelyet az amerikai balett­­csoport alkalmaz. A táncosok tökéletesen uralták testük minden ré­szét, mozgásuk kidolgozott, arcmimikájuk kifejező stb. volt. (Hogy mégis elégedetlenül távozott a közönség, az az alkotó művészek hi­bája, nem pedig az előadóművészeké.) c) A jelzett bemutatú-terejm lehet, hogy szép, hogy kongresszusok, kiállítások stb. rendelésére megfelel (sőt egész biztosan megfelel), de művészegyüttesek bemutatkozásánál hodályként hat, ahol az 5. zéksorban ülők már alig látnak valamit, a 10. sorban ülők senkit sem látnak, a 31. sorban ülők pedig csak a nyakukat nyújtogatva károm­kodnak és felemelő élményszerzés helyett lebunkózó élménnyel távoznak haza. (Jó volna, ha az illető rendező társaság — de a fele­lős felettes szerve is — elgondolkozna azon a tényen, hogy van-e joguk megfelelő ellenszolgáltatás nélkül anyagilag „megvágni" a közönsé­get, valamint méltóképpen járnak-e el a fellépő együttessel szefnben. Végkövetkeztetés: láttunk valamit, aminek az alapján megál'apit hatjuk, nekünk ilyesmit nem szabad, nincs rá szükségünk (ml a föl­dön élő emberek vagyunk) csak kétséges, hogy megérte-e őket ezért Amerikából idehozni. Takács András Művészettörténeti előadás Dunaszerdahelyen Örömmé] kell fogadnunk azt a tényt, hogy végre eljutottunk odáig, hogy az Itt élő magyar ajkú lakosság nemcsak szórakozni, hanem tanulni is akar. Keveslik már a „mű-magyar táncot“, az ókor művészete Iránt tanúsítanak érdeklődést. Tudni akarják, hogy keletkezett Róma, milyen legendák fűződnek Zeuszhoz, az Istenek istenéhez, hogyan fedezte fel Schliemann Tróját, milyen örökséget hagyott ránk az ógörög és római művészet. Mindezt a Csemadok által -endezett, Dunaszerdahelyen tartan­dó művészettörténeti sorozat első előadása után konstatálom. Ezen a téren Dunaszerdahely példamutató, tudniillik ők az or­szágban az elsők -‘- magyar vonalon —, akik ilyen tárgyú elő-A kirélyhelmeci városi nemzeti bizottság nagyszabású eraayla­­kodalmi ünnepséget rendezett Képünkön a polgári bizottság képviselője Jőklvőnságait fejezi ki Balázs Gusztávnak és nejének, házasságok ötvenedik évfordulója alkalmából. adást rendeztek. Természetesen nem volt hiányosság mentes, de e törekvést nagyra kell becsülnünk. A 70 hallgató figyelmét talán jobban sikerült volna lekötni, ha az anyag nem felolvasás, hanem szabad előadás lett volna, ha a diapozitív vetítés nem az előadás után, hanem azzal párhuzamosan történik, ha az elmondott anyagot azonnal kép Illusztrálja. Az előadást hangulatossá tette, ünnepi keretet képezett a vers- és prózamondás. Lehetne gon­dolkodni zenei aláfestésen Is. A mondanivaló ikidomfoorítására rengeteg módszer használható fel, de bármelyiket is választjuk, szolgálja az a célt-, az Ismeretterjesztést, a tudás elmélyítését. Amikor dicsérő szavakat mondok, nem állhatom meg, hogy ne említsem a hiányosságokat is. Sajnos, nem kerülhette el a fi­gyelmemet, hogy az előadás hallgatói többnyire tanítók, kultúr­­dolgozók voltak. Nagy számban voltak jelen diákok is — de mintha ki lettek volna rendelve! Láttam, éreztem, hogy nincse­nek előkészítve tanítóik által az előadásra, hogy a téma annyira távol esik tőlük, hogy képtelenek követni az elhangzottakat. Reméljük, hogy a művészettörténeti előadássorozat keretén belül a dunaszerdahelyiek megismerkednek a román, gótikus, barokk, modern stílusokkal, nem lesz előttük ismeretién az im­presszionizmus, expresszlonizmus, kubizmus és más Irányzatok fogalma, tudni fogják ki volt Rembrandt, Rubens, Mlró, Chagall, Kremliőka, Léger, van Gogh, Matisse, Munch és mit jelentett a fes­tészetben. Reméljük, hogy nem feledkeznek meg arról sem, hogy a művészettörténethez tartozik az architektúra, a szobrászat, gobelin, Iparművészet Is. Végül nagyon örülnénk, ha hasonló tudósítással szolgálhat­nánk nemcsak járási székhelyekről, hanem falvainkról Is, a mű­vészettel és más témákkal kapcsolatban Is. Ha a tudásvágy eljut­na minden tanyára, minden munkáshoz, jmraszthoz. • Ozorai Katalin 17

Next

/
Thumbnails
Contents