A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-18 / 42. szám
Mai számunk tartalmából Az űszt mező „fehér aranya“ . 4 Merre folyik a Jordán? .... 3 öreg ember és a szabadság . . B Élmény vagy tanulság .... 17 A három testőrről 300 év után 18 A békéscsabai Szlovák Kollégium 19 A gyilkosfa meg a többiek . . 20 Tarka hétvége............................22 A Czihsiloviklai Magyar Dolgosak Költő regyesflletinek halllapla. Megjelenik minden vasárnap. Fdszerkesztfi Major Agoelon SxerkeaxtOblxotttig: Egri Viktor, Oily Iván. Gy arcaik jósáét, Lőrinc* Qynla, Mice jós tói, Osavald Árpid, dr. Szabd Rezső. Sserkasxtflség: Bratislava, jasenxkiho S. Postatlők C-396, telelőn 533-M Terjesül a Posta Hlrlapoxolgilsta, előfizetőseket elfogad minden postahivatal és levélkéxbesftd. KIlMIdre sxőló előfizetőseket ellntix: PNS — Ostredni expedfola tlafie. Bratislava, Gottwaldovo ním. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavillalat, Bratislava, Stdrove 4. Eldtlxetisl dl) negyed évre 18.50 Kis, Ml dvre SS.— KSs, egész évre 78.— Kés. Kéziratokat nem drzttnk meg is nem kSldOnk vissza. K-21*41707 Csillagországban Csak a vadgesztenyefa levele olyan zöld, hogy zöldebb nem Is lehetne. Talán ezért létesítenek ilyen fák között zöldvendéglőt. Gesztenye- vagy vén diófa nélkül el sem képzelhető igazi kerthelyiség. Az évek során annyira megszoktam ezt a környezetet, mint egy vérbeli pincér. Jószomszédi viszonyban élek a színes kerti székekkel, a vendégekkel, zenekarral. Nem zavar, sőt hiányozna a lármás közönség. Csak fülledt nyári éfszakákon bámészkodom él néha a bóbtskoló faleveleken: zöldek-e, vagy kékek? Kékek-e, vagy zöldek? Villanyfénynél azt hiszem határozottan kékek. Akár az éjbe boruló égbolt, mielőtt felragyognak a csillagok. — Ma cslllagfényes lesz az éfjel — gondoltam éppen magamban alkonyaikor, amikor egy szép szál férfi telepedett pöttömnyi kisfiával az ablakom alatti asztalhoz: Minden szó felhallatszott szobámba. Az ember vacsorái rendelt a felszolgáló leánynál. Magának marhaszeletet, lekváros palacsintát a gyereknek. Valahol egy tücsök drpelt bánatosan, kitartóan. Amíg panasza belevegyült a zenekar hangolásába. Majd felcsendült egy régi-régi nóta, mintha a gesztenyefák korhadt törzse mögül kéredzkedne elő a múltból: Este, ha megszólal a cigány S csókra vár már a lány, Este, ha kígyói a lámpafény. Téged szeretlek én, Csak te légy az enyém, Te csillogó-villogó tündért lény. Deres hajú, hajlott hátú prímás húzta, akt szinte kiegyenesedni látszott egykori fénykorának emlékein. Ki is gyúltak sorra a villanyégők, talán a vén cigány varázsvonójának intésére. A fiatal pincérleányok önkéntelenül lábujjhegyen kezdtek tipegni. — Álmos vagyok, apukai — szólalt meg a kisfiú még mindig csámcsogva. — Menjünk már hazai Apja felrezzent merengéséből, és gyakorlatlan kézzel megtörölte fia porcukros szálszögletét. — Még van időnk a vonat indulásáig ... Azaz nemsokára megyünk... Igen, megyünk. — Hová megyünk? — tudakolta a csöppség gyanút fogva — Hát nem megyünk haza? Apu, én haza akarok menni! — és sírásra görbült szája. — No ne sírj, kisftaml Nemsokára elutazunk, nincs Itt mit keresnünk már. Nagymamánál majd lói klalszod magad. Addig is nézz fel az égre, milyen szépen ragyog ott mindent Arra van csillagország. Minden embernek van egy csillaga . — Nekem is van csillagom? Melyik az enyém? — Ott az a kiest, fényes. Látod? — Igeeen ... A csillagok ... a csillagok ts tudnak beszélni? — Nem tudom. Vagyis... alighanem tudnak. — Mit beszélnek a csillagok? — A csillagok? Hm... Cslllagországban azt beszélik, hogy egyszer minden elmúlik. Minden. Hogy semmi se tart örökkéi A legnagyobb bánat, bú, keserűség, amikor az ember üvölthetne fájdalmában, mind-mind elmúlik egyszer. Csak csillagország marad meg mindvégig. Mert csillagok hullanak, új csillagok keletkeznek. Az is meg van írva csillagországban, hogy új szerlmek se születhetnek szenvedések nélkül. De a szenvedések elmúlnak, egészen biztosan elmúlnak ... Ä gésztenyefák koronája mögül ezüstös fénytengert árasztva kelt fel a hold. Sugara szarkaszttkusan megvilágította a férfi fájdalomtól eltorzított vonásait, tejfehérre mosta a gyermek arcocskáját, aki apja karjaiba dőlve már régen elszundított. Álmában bizonyára csillagországot járja, ahol százszorszép ptllangök szállnak, ahol gyönyörű tündérmeséket duruzsolnak a csilingelő harangvirágok ... Az öreg prímás meg csak nézte, nézte vizenyős szemével az álomképet. KI tudja, ml jutott az eszébe. Talán ő is így maradt egyszer magára hagyatva egy ilyen emberpalántával a nagyvilágban, akivel nem tudta, mihez fogjon ... Lassan áliához Illesztette hangszerét, remegő kezével felemelte vonóját és elindult az asztal felé. Majd hangfogót erősített a húrokra, hogy fel ne ébressze az átszellemülten álmodó csillagjáról. Leheletnél ts halkabban szólaltatta meg a húrokat és — ugyanolyan halkan, reszkető hangon énekelt hozzá. Öregesen, ziháló mellel dudorászott, de rögtönzött szavat szíve legmélyéből fakadtak. A vén cigány altatódalt faragott egy gyermeknek: Szép volt az anyukád, szebb, mint az álom, Ágyadnál ő virrasztón, De aztán ránk unt és elszállt a mámor, Anyukád cserbenhagyott. Elment a másikkal más világtájra, Itthagyta szöszke fiát. K. E. Tóth Gyula felvételei
