A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-11 / 41. szám
Szitakötők — a partok száguldó ragadozói Nyári napon, valamely dús növényzettel kürti] vett pocsolya vagy kis patak partján pihenve gyönyörű látványnak lehetünk tanúi. Nagy sebességgel, irányukat vagy repülési magasságukat sokszor villámgyorsan változtatva egymás váltják szemeink elfitt a szitakötők, úgyhogy jóformán semmit sem figyelhetünk meg rajtuk pontosan. Egyesok közvetlenül a vízfelszín felett páronként hurokalakban összekapcsolva repülnek. Az összes szitakötő nappali állat és különösen napfényben tevékenykedik. A nagyobb fajok szinte kizárólag csak evéskor szállnak le, mig a kisebbek, különösen a karcsú szitakötők, gyakran megpihennek. Az éjszakákat a szitakötők magas fákon töltik. Ősszel elpusz tolnak. Lárváik a vizek alján telelnek át. A szitakötők jól repülő rovarok, s amit ke vesen tudnak róluk, kegyetlen ragadozók. Szá guldó repüléssel ragadják meg áldozatukat a levegőben és többnyire rögtön felfalják; zsákmányukat repülés közben darabolják szét és közben máris új zsákmány után néznek. Ez különösen a féktelen egyenlőtlen szárnyúakra vonatkozik. Az egyenlő szárnyűak minden mozgásukban, a zsákmányszerzésben is lassúbbak; az elfogott rovarokat legtöbbször levélen ülve fogyasztják el. Valamennyi szitakötő szervezete jói alkalmazkodott a ragadozó életmódhoz. Fejük szabadon ül a vékony nyakon és minden irányban jél forgatható, hajlítható. Nagy összetett sze műkkel igen tág látóteret tekinthetnek át. Karcsú testük gyakran feltűnő színű és rajzolatú, sokszor pompás fémfényü. Előre nyújtott lábaik kiválóan alkalmasak arra, hogy valamit megragadjanak, de Járásra alkalmatlanok. A merev, összehajthatatlan szárnyak nem fordfthatók hátra, csak felfelé és lefelé verdesnek. Elülső és hátulsó szárnyaik külön-külön működnok. Plhenóskor a szárnyakat vagy viz szintesen kiterjesztett, vagy felfelé összeess pott helyzetben tartják. A szitakötők lárvái nagyon különös külse jűek. Igazi viziállatok és a legkisebb mértékben sem hasonlítanak a fejlett szitakötőkhöz. Elointe egyáltalán nincs szárnyuk, később a szárnyak teljesen jelentéktelenek, vedlésenkint egyre növekvő függelékként helyezkednek el a hátukon. Kopaltyúval lélegzőnek, melyek mint bél-, vagy farokkopoltyúk fejlődtek ki. A kifejlett szitakötőkhöz hasonlóan a lárvák Is ragadozók. Kis állatokból álló zsákmányuk megragadására főleg alsó ajkuk szolgál. Az érett nimfa elhagyja a vizet és valami növényi szárra kapaszkodva várja, míg törékennyé váló bőre kiszárad. Végül a nimfabőr felül, a hát közopén megreped, megjelenik a kész szitakötő tora és feje, követik a lábai, végül az átalakulás befejeződik. A szitakötők népes családjából említsünk meg legalább néhány fajt. A karcsú szitakötő 6,5 cm szárnyküzü, álló és lassan folyó vlzok mentén mindenütt megtaláljuk. Hímjei és nőstényei feltűnően különböznek. A hím teste ragyogó acélkók színű, barna szárnyal ráeső fényben pompás mélykék színben csillognak. A nőstény teste fémes zöld színű, átlátszú barna szárnyait fehér folt díszíti. Rokon faj a sávos szitakötő; nőstényeinek szárnya átlátszó zöldes, a hímek ugyancsak átlátszó szárnyaik külső felében kék harántsávot viselnek. A nagy szitakötők között a 10 cm szárnykü zű óriás ácsát illeti az elsőség. Torának oldalán két sárgás sáv díszíti, háta közepén sárgás, szárnyai és a potroh sárgás szelvényei között kék foltok találhatók. Gyakori a 7,5 cm száruyküzú négyfoltos szitakötő is. Ennek a szitakötőnek mindegyik szárnyán azonkívül, hogy a szárnyhegy közelében egy sötét folt van, az elülső szól közepén kis fekete folt látható. Vándorazitakötönak is nevezik, minthogy más fajokhoz hasonlóan némelykor rajokban vándorol. Rokon faj a lapos szitakötő; szintén tömegesen vándorol és ilyenkor nagy távolságokat tesz meg. Az ősi szárnyon rovarok második rendjébe tartozó szitakötők kétségtelenül a part menték legféktelenebb repülői, falánk ragadozói, amelyek vadászterületükön cirkáló szárnyalásukkal gyönyörű látványt nyújtanak mindenkinek, aki belemerül cikázó lejtésük szépségébe. Fejlett szitakötő A szitakötő lárvája egy ebihal martalékává vált Az érett nimfa növényi szárra kapaszkodva várja, míg törékennyé váló bőre megszárad, megreped s az átalakulás befejeződése után megjelenik a kész szitakötő Lengyel búvárok LENGYEL öf-vAROK Hel közelében egy svéd hajó roncM^jf. kiemelésén dolgoznak. A „Vestenhav” a núlt 6v öszén egy hatalmas vihar alkalmává süllyedt el. A kleine lést munkák már bej^ezéséhez közelednek: a halóroncsot Gdyniáto. 4 mérföldnylre a sekély vízbe vontatták és ^uinder-pontonok segítségével emelik ki. Mtui a hajót már nem érdemes újjáépíteni, ócs.nvasya kerül. (CAF felvétel) Modern világítótornyok A hajózás biztonságát szolgáló erős fény forrású világítótornyok a modern technika korában sem veszítettek jelentőségükből. Rendszerint jól látható helyre, a part kiugró részére, szigetre vagy sziklaszirtre építik, hogy távolról /ól látható legyen. Pontos helyét és a kibocsátott fény jellegzetességét a tengert térképek adják meg. Műszaki szempontból, állandó, felvillanó és megsza kított fényű világítótornyokat különböztetnek meg. Fényforrásukul ma különleges tükrös fényszórók ja képen) szolgálnak, amelyek 300—500 ezer gyertya fényerősséggel világítanak az éjszaka sötétjébe. 21
