A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-11 / 41. szám
az olvasó hozzászól • az olvasó hozzászól Első helyen szerepeljen a mi líránk A szerkesztőség cikke a Versbarátok Köréről nagyon hasznos volt. Mégis úgy érzem, hogy erről a dologról jóval korábban, rögtön az ötlet megszületése után kellett volna beszélni. így több időt nyertünk volna véleménycserére, a konkrét terv megbeszélésére. Vagy még mindig van erre idő? Nem értek a kiadói és szerkesztői munkához, de azt hiszem, több időre lenne szükség a könyvek megválasztásához, kivitelezésükhöz, a tagok toborzásához stb. Az eddigi cikkekből is kitűnt, hogy legnagyobb gond a tagok toborzása. Ez érthető. Az olvasó tudni akarja, milyen előnyöket jelent számára a Versbarátok Köre, milyen könyveket kap az alapsorozatban, mi tagságának a feltétele. Azt tartja a közmondás, hogy a jó kezdet fél siker. 'Akkor sem szabad csüggednünk, ha történetesen a létszám kezdetben nem érné el a kívánt minimumot. Az a véleményeik, hogy az első évi kiadási tervnek nagyon színvonalasnak kell lennie. A jó kezdet határozottan növeli majd a szép versek iránti érdeklődést, ió lenne közölni a Hét és az Oj Ifjúság hasábjain a jelentkezési íveket. Ilyen módon megfelelő tájékoztatást nyernénk a tagok létszámáról. Később a tagokat időben értesíteni kellene a megjelenő kötetekről, sőt nem ártana lapokban propagálni ,a Versbarátok Köre számára készített köteteket. Milyen verseket szeretnénk olvasni? Első helyen szerepeljen a mi líránk, a csehszlovákiai magyar líra. Hisz végeredményben az ötlet is ezért született meg. A Versbarátok Körével elérhető, hogy egyegy hazai verseskötet magas példányszámban jelenjen meg. Egy kötet határozottan képviselje a mai magyarországi líra ki emelkedő egyéniségét is. Természetesen a legjobb cseh és szlovák költők verseiről sem szabad megfeledkeznünk. Ahol legjobban szorít a cipő: alig tudunk valamit a külföld neves haladó költőiről. Mindaz nagyon kevés, amit a Hét vagy az Irodai mi Szemle ezirányban tesz. Nagyvilágot pedig csak nagyon kevesen rendelnek. Ezzel magyarázható az is, hogy egy-egy új név feltűnése legtöbbször idegenkedést vált ki az olvasóból. A Versbarátok Köre számára készített kötetekben legyen rövid jellemzés is a költőről. A klasszikus irodalomnak is szerepelnie kellene az alapsorozatban. Ez feltétlenül segítségére lenne a tanulóifjúságnak. Szerintem ilyen elképzelések alapján lehetne összeállítani az első alapsorozat köteteit. Én ilyen összeállításban fogadnám legszívesebben. Lehet, hogy másoknak jobb az ötlete és finomabb az ízlése, mindenesetre a kötetek megválasztásától sok minden függ. Befejezésül még annyit, hogy minden versszeretö tartozik annyival hazai irodalmának, hogy egy-egy hasznos kezdeményezést aktívan támogat. Én magamat máris tagnak tekintem és nagy érdeklődéssel várom az első alapsorozat köteteit. CSÓLLEY ZSUZSA 400—500 tagra számítunk A szerkesztőség cikke után következő vitából félreérthetetlenül kiderült, hogy a Versbarátok Körének ügye nem aludt el. A cikkekben azonban többször is felvetették a kérdést: vajon lesz-e sikere a mozgalomnak? Tényekkel lehet bizonyítani, hogy körültekintő és okos szervezéssel a Versbarátok Köre eléri célját. Nézzük csak meg közelebbről a lehetőségeket a dunaszerdahelyi járásban. Az 1963—64-es esztendőben megrendezett ifjúsági alkotóversenyen kb. 800—1000 fiatal szavalt. Ez azt jelenti, hogy a mi járásunkban 800—1000 fiatal szereti a verset. Ha csak ötven százalék jelentkezik tagnak, akkor is tekintélyes számot kapunk. De figyelembe kell venni azt is, hogy járásunkban kb. ötszáz tanító működik és feltehetően ők sem zárkóznak el a Versbarátok Körétől. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a dolgozók közül is bizonyára szép számmal akadnak jelentkezők. Nagy hiba volt akkor abbahagyni a vitát, amikor a Versbarátok Körének gondolata először felvetődött. Az olvasókat be kellett volna vonni a vitába. Ha ez így történik, már régen túl lehetnénk a tagtoborzáson és közösen örülhetnénk a szép eredménynek. A szerkesztőség helyesen járt el, amikor feltette a kérdést: mi van a Versbarátok Körével. És főleg akkor járt el helyesen, amikor az olvasókhoz fordult, mondják el ők a véleményüket, hogyan képzelik el a Versbarátok Körét, milyen költőket és könyveket fogadnának szívesen. Azt is el lehetett volna mondani, mi a célja és lényege a mozgalomnak. Ez most utólag részben megtörtént, de csak részben. Mindenesetre az olvasó már nem tájékozatlanul tölti ki a jelentkezési ívet. Költők fájó pontja volt eddig a verseskötetek rendkívül alacsony példányszáma. Említettem, hogy járásunkban nyolcszáz ezerre tehető a verskedvelő fiatalok száma. 400—500 tagra tehát biztosan számíthatunk. Ha számításba vesszük Szlovákia tizenkét magyarlakta járását, akkor a háromezres taglétszám nem elérhetetlen. Természetesen a tagtoborzás nem megy magától, a tagszervezést olyan emberekre kell bíznunk, akiknek szívügyük a mozgalom. Türelmes szervező munkával és végéig elérhető a háromezres taglétszám. És ezt sikernek kell elkönyvelnünk. A kiadónak itt az lesz a feladata, hogy valóban művészi kivitelezési könyvekkel gazdagítsa a tagok házi könyvtárát. RARUSEK KAROLY, Dunaszerdahely Nem lesz felesleges fáradozás Az élet fejlődését, az embereknek a jobbért, szebbért való harcát nem lehet megállítani. Élénk figyelemmel kísérem hazánk fejlődését és főleg a csehszlovákiai magyarság életét, ügyeit-bajait. Megoldásra váró feladataink vannak és lesznek is bőven. De most a Versbarátok Kőiéről akarok szólni, amelyről örömmel olvastam s amihez én is segítő kezem nyújtom és egyúttal kérem a szerkesztőséget, hogy tájékoztasson a Kör további alakulásáról, fejlődéséről. A versek nagy kedvelőjeként sorozzanak engem is a várt ezerötszáz előfizető közé, amivel a csehszlovákiai magyar kultúra fejlődésének szerény ápoló tagja kívánok lenni. Remélem, a Hét 37. számának irodalmi mellékletében a „Lesz ezerötszáz előfizető” című cikk írója nem fáradozott feleslegesen és levelemet már megelőzték a várt létszámmal a Csehszlovákiában élő magyarok. NAGY VILMOS Kérek öt jelentkezési ívet Jómagam is érdeklődéssel várom a Versbarátok Köre megalakulását. Célt csak úgy lehet elérni, ha cselekszünk. Szükségesnek tartom a jelentkezési íveket mielőbb elkészíteni és közben átnézni a magyar folyóiratokhoz beküldött verseket tekintet nélkül arra ,hogy leközölték-e azokat vagy sem. Ebből az anyagból összeállíthatjuk verselőink névsorát s ezeknek a figyelmét és készségét fel lehet használni a cél érdekében. Hiszen aki maga versel, ha esetleg nem is éri el a megfelelő színvonalat, minden bizonnyal nagy barátja a verseknek. Feltételezésem szerint legalább háromszáz ilyen embert találunk a csehszlovákiai magyarság között és ha mindegyik csupán öt tagot nyer meg az ügynek, 1965. január elsejével rendelkezni fog ezerötszáz előfizetővel a Versbarátok Köre és így megalakulhat. Kérem a szerkesztőséget, hogy a Versbarátok Köre elnevezésű egyesület jelentkezési íveiből öt darabot szíveskedjenek elküldeni a címemre. EGRY ZOLTÁN Legyünk mecénások Hangyaboly vagyunk. Dívik nálunk az önvivódás, elsőséghajsza irodalmunk korrendi csoportjaiban. Műkedvelésünkön pattogtatjuk a tollhegyre kiserkenő szikrákat. Látnokok vagyunk foghíjjas irodalomismeretünkkel s még foghíjasabb flemzeti irodalomismeretünkkel. Cikkezünk. Miért maradt sokáig válasz nélkül az Egri által felvetett kérdés? Kérdőjelek garmadája sorakozik fel. Vágy az író mozgáslehetősége csak a szobaajtóig terjed? S kimerül abban, hogy figyelmeztet, ajánl? A felvetett gondolatot azonnyomban a célbaérésig kellett volna érlelni. Szervezőkre van szükségünk. Nem pedig a feltételes mód barrikádja mögé húzódó tervekre: jó lenne... másfélezer lenne... ez lenne, az lenne. Szervezzenek közvetlen kapcsolatot vidéki szerveinkkel, középiskoláinkkal. Ez föltétlenül eredménnyel járna, Kassán, Komáromban, Ipolyságon, Léván. Sikerünket bízzuk közvetlen kapcsolat teremtésére, ez hatékonyabb az újságfelhívásnél. Legyünk mecénások a jelenben — a jövő érdekében! IARUSKA LÁSZLÓ, Kassa 14
