A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-11 / 41. szám
A királyhelnaeci Állarol Gazdaság gata Négy lábét ég télé mereszti a sült n Klrályhelmectöl alig négy kilométernyire van egy falu, abol egyezerre több, számomra megfejthetetlen titokra leltem. Persze nem keli valami hátborzongató és félelmetes rejtelmekre gondolni, sem gondosan őrzött és senkinek el nem árult „praktikákra“, az itt talált titkok hnzzáférhetfik Is, meg nem is, mindenesetre a laikus ember tűrheti a fejét rajtuk eleget. A falut Kisgéresnek hívják, s a titkok közűi vegyük mindjárt a nagybélest, az itt sütött, hires klsgérest nagybéles rejtélyátl Ott kezdődik a dolog, hogy Kisgéresen Immár másodszor rendezték meg a bodrogközi szüreti ünnepélyt. S ugyan mit érne az ünnepély nagybéles nélkül? Szép áj ház tornácán készítették a klsgéresl asszonyok, vagy heten-nyolcan a bélest. Az egyik nyújtotta, a másik hajtogatta, a harmadik zsírozta és vitte az udvaron éllé kemencébe. Két asztalon készült a bélés és az egész munkának valami bensőséges, családi jellege volt, mint amikor olyan emberek dolgoznak valami közös mű^ön, akik tudják, bogy mnnkájuk egyben tudomány és egy kicsit művészet Is. Elmondták ők a béléskészités 'titkát, elmondták szívesen. Ogysem érti meg az elvtárs, gondolhatták befelé mosolyogva magukban. Elmondták, hogy kétféle Nagybéléit sütő ki: 1 asszonyok töltelékkel készülhet, túróval vagy káposz tóval, hogy többször kell nyújtani és újból összehajtogatni, mint a rétest, aztán kerekké formálni; láttam én, hogyan készül az egész, meg Is kóstoltam, de a titkát közelről sem sikerült ellesnem. Mert a látottak mellett hol van még az, amit hiába lát az ember, amit a bélés készítői Is csak éreznek, hogy mennyi só kell a tésztájába, mennyi bors és petrezselyemlevél a töltelékbe? Aztán meg hogyan, mivel kell befűteni a kemencébe, mennyi ideig kell benn hagyni a bélest és hogyan kell nagyon ügyesen kiszedni, hogy finom legyen?! Ahogy valamikor nem minden háziasszony és nem minden pék tudott jó kenyeret sütni, úgy bélest sem tud készíteni mindenki, még talán Kisgéresen sem. S ha már titkokkal kezdtük a beszámolót, folytassuk a másikkal, a pincék keletkezésének rejtélyével. Klsgéres igazi bortermelő falu, a házak Is ezt bizonyítják, majd minden udvaron lugas vagy szőlőskert., A szőlőtő úgy hozzátartozik az utca képéhez, hogy szinte a fain címere lehetne. A pincék egy enyhe lejtésű begyodalban a falu közelében vannak. De milyen pincék? Nem az általánosságban Ismert, homokkőből épített, boltozatos borpincék esek, de mélyen a domb gyomrába nyúló, sziklába vájt kisebb helyiségekből álló labirintusok. Szűk torkukon háttal befelé menjen be az ember, hogy be ne verje a fejét, odabenn Is meg kell hajolni, de a legjobb leülni, mert Így aztán Igazán semmi baj nem történhet (még a bortól sem). A falu legidősebb embere sem omlékszlk, hogy ki, mikor és hogyan készítette őket. Talán már a törökök elöl is itt húzódott meg valamikor a falu népe, s mintán éppen az út mellett vannak, erős deszkaajtóik előtt Idők során a vidék egész történelme elvonult. Ezen a vasárnapon forgalmas a pincék környéke. Mindjárt az út mellett színpad, ott lépnek fel a népi együttesek. A domboldalon asztalok, lacikonyhák és kimérések. Árnyas fák alatt. Izzó parázs felett úgy iwavin ropogós, pirosra sült ökör mereszti lábalt az égnek. További titok. Néhányszor vált alkalmam látni, hogy hasonló ünnepségeken ökröt akart süttetni a rendezőség. Am .az Illatozó, ropogós sülthús helyett he kuliéit érni egy megfeketedett, kesernyés húsé ketyaszurü valamivel, amely az t!nii<”sség végén rendszerint beleesett a tüzbe. Xisgáre»-’" sikerült az ökörsütés, aki ki akarja fürkészni e tudomány titkát, Itt talán megtanulhatja Ahogy elnézi az ember a domboldal forgatagát, a fűre terített pokrócokat, doinizsonokat és sült ételeket, az a benyomása lámad, hogy ma Klsgéres megvendégeli az egész környéket. A fain vendégszerető népéről hallottam egy történetet. Egy alkalommal lakodalom volt a faluban, amikor keresztül hajtott rajta egy idegen autóbusz. A lakodalmas ház vőfélyei megállították az autóbuszt és minden utasának egy liter bort nyomtak a kezébe. Hagyomány a vendéglátás a faluban. Maguknak a szüreti ünnepségeknek Is hagyománya van, melyet érdemes felújítani. Az ilyen hagyományok ugyanis mindig a munkával függtek össze, határozott emberi és erkölcsi tartalmuk volt és felelevonitésükkel — bár a munka körülményei és viszonylatai talán megváltoztak — tovább éltetjük azt az emberi tartalmat, amit valamikor magukba sűrítettek és megtestesítettek. Így lényegében az emberség folyamatosságát teremtjük meg s ennek érdekében kulturális életünk szervezőinek is el kellene gondolkozni azon, hogy a színjátszás és népi tánc klmerftl-e a hagyományos népi kultúra fogalmát. Mert változó világunkban, amikor a fain a város fölé orientálódik s az emberek |elleme és erkölcse napról napra alakul, a hagyományok, a múlt embarségfogalmának tovább élő maradványa) csak pozitív hatással lehetnok erre a folyamatra. S még az sem lesz baj, ha a nagybéles sütésének tudománya örökre a klsgáiesi asszonyok titka marad, csak minél többgn ehessenek belőle. DUDA GYULA. Prandl S. felvételei
