A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-27 / 39. szám
Tüdőből Tüdőbe Az életmentés új módja BaJeset történt. A sújtott eszméletlenül fekszik a földön. Már nem lélegzik, vagy csak alig plheg. Ajkai és körmei kökéinek, arca szürkéssé válik. Pillanatokon múlik, hogy életben marad-e. Levegőt kell juttatni a tüdejébe, fel kell újítani a légzését. A régi gyakorlat szerint mesterséges légzést alkalmaztak: a karok szabályos mozgatásával összeszorították majd kitágították a beteg tüdejét. Ezek a mozdulatok a légzőizmok hiányzó működését pótolják és a keringésen keresztül oxigénhez juttatják a fontos szerveket, elsősorban az agyat. Néha a légzés hosszabb idő után felújul, gyakran azonban a sebesült nem nyeri vissza eszméletét. Ojabban a mesterséges légzés leghatásosabb módját — a tüdőből tüdőbe történő belégzést propagálják világszerte. A Vöröskereszt Is magáévá tette az életmentés e módját, az Iskolákban Is sok helyen tanítják rá a gyerekeket gyakorlati bemutatók, modellek és filmek segítségével. A kilélegzett levegő ugyanis még mintegy 16 százalék oxigént tartalmaz, vagyis háromszor annyit, amennyire szükségünk van. Hogyan kell végezni ezt az újfajta mesterséges légzést? Az önkívületi állapotban levő sújtott fejét 55 fokban hátrahajlftjuk s orrán vagy száján keresztül percenként 10—12-szer levegőt fújunk a tüdejébe. Minden belehelés után várni kell, amíg a páciens magától ki nem légzl a levegőt, csak azután szabad új levegőt juttatni a tüdejébe. Helyesebb, ha először az orron át végezzük a belégzést, csak azután folytatjuk a műveletet a szájon keresztül. A belégzés technikáját mindenkinek előre el kell sajátítania. A tüdőből tüdőbe történő mesterséges légzést sikeresen lehet alkalmazni minden esetben, amikor a sújtott önkívületi vagy félig eszméletlen állapotban van és elégtelenül lélegzik, vagy egyáltalán nem lélegzik, vagyis amikor már gyakorlatilag bekövetkezett a klinikai halál. A kutatás ugyanis kimutatta, hogy az agysejtek még a klinikai halál beállta után Is élnek bizonyos Ideig, ámde mihelyt megszakad az oxigénellátásuk, bomlani kezdenek, majd 3—4 perc elteltével annyira megrongálódnak, hogy elhalnak, Ez a felismerés nagyon fontos, mert amíg az agyiejtek nem halnak el, fel lehet újítani a légiéit és a szívműködést, életre Jehet kelteni az umhert. Természetesen, minél korábbon kezdjük el az élesztőst, annál kevésbé sérülnél? jjjeg az agysejiek és annál Jobb eredményt érhetünk el. Az 20 erősen megsérült agysejtek, súlyos enuropszlchlkai zavarokat hagyhatnak hátra a páciensben. Amennyiben az agy sejtjei már teljesen elhaltak, a sújtott élete nem menthető meg. Ekkor már biológiai halálról beszélünk. Az elsősegélynyújtás Ilyenkor már felesleges. Az elmondottakból ezeket a következtetéseket vonhatjuk le: 1. A tüdőből tüdőbe történő mesterséges légzést mielőbb meg kell kezdeni, amíg az agysejtek nem sérültek meg, legkésőbb 3—4 perccel a klinikai halál beállta után. 2. A mesterséges légzést 4 perc elteltével Is megkezdhetjük, ha még nem észleljük a biológiai halál Jeleit. A biológiai halált úgy Ismerjük fel, hogy a baleset sújtotta bőre alatt (20— 30 perc elteltével) a test legalcsonyabban fekvő részein sötétkék foltok tűnnek elő. Ezt meg kell különböztetni az ajkak és körmök kékes színétől, pl. a vízbe fulladtaknál. A halóit követő foltok a biológiai halál megbízható Jelel és azonnal felismerhetjük őket szabad szemmel is. Amíg tehát nem látjuk ezeket a foltokat, időveszteség nélkül azonnal megkezdhetjük az élesztőst, hogy megakadályozzuk az agysejtek további bomlását, Illetve a biológiai halált. A klinikai vagy biológiai halál megállapítására Sohasem pazaroljuk az Időt, hogy ne veszítsük el az Autentikus felvétel a tüdőből tüdőbe William Jennerlch tűzoltó megmentette értékes másodperceket, amelyek néha az élet megmentését Jelenthetik. A sújtott egészségi állapotának kivizsgálása helyett lássunk hozzá az elsősegélynyújtáshoz. Hogyan részesítsük elsősegélyben a vízbe fúlt embert? Leszögezhetjük, hogy a vízbe fúlt emberek elsősegélynyújtásában Is forradalmi változások következtek be. Ez Ideig azt tették, hogy a vízbe fúltat először kihúzták a vízből, aztán fejjel (és törzsével) lefelé fordították és addig rázták, míg teljesen ki nem folyt belőle a víz. Ezután a földre fektették és mesterséges légzést adtak neki. Ez az egész művelet rendszerint négy, sőt több percig Is eltartott, vagyis közben a klinikai halál gyakran biológiai halállá változott és ezért az életre keltés már lehetetlen volt. Ma megfordítva teszünk. Megpróbálunk már a vízben tüdőből tüdőbe történő mesterséges légzést alkalmazni. Aztán a vízbe fúltat kihúzzuk a partra és azonnal megkezdjük a tüdőből tüdőbe a mesterséges légzést, még mielőtt kiengednénk belőle a vizet. A mesterséges légzést a szív külső masszírozásával egészíthetjük ki. Csak miután a vízbe fúlt már magához kezd térni és élet jelt ad Jajkai és körmei rózsaszínűvé válnak, felújulnak a reflexei, légzése vagy érverése stb.) fordítjuk őt fejjel lefelé és engedjük ki belőle a vizet. Kizárólag ez az eljárás a helyes, mert bebizonyosodott, hogy a vízbe fúlt tüdejében úgyszólván egyáltalán nincs víz. A vizet ugyanis a gyomrába nyeli le és csak elenyésző mennyiség kerül a tüdejébe, ahol beszlvódlk a tüdő szövetébe, akár a szivacsba. A tüdőbe Jutott víz tehát nem akadályozza a mesterséges légzést. A víz kiengedése a tüdőből tehát szükségtelen és nem is lehetséges. Fölöslegesen tékozoljuk ezzel a drága másodperceket, különösen amikor a vízbe fúlt már közel van a biológiai halálhoz. Csak miután a vízbe fúltat már nem veszélyezteti a biológiai halál és eszméletre jcezd térni, csak akkor fordítjuk őt fejjel lefelé és engedjük ki a vizet a gyomrából (nem a tüdejéből), mert a gyomor Ingerlése következtében hányni kezdhet és a gyomor kifordított tartalma a tüdőbe Juthat. Az eszméletlen embernél ez ugyanis könnyen fulladást és halált okozhat. A víz kibocsátása után természetesen folytatjuk a tüdőből tüdőbe történő mesterséges légzést és a szív külső masszírozását. Ezt az új életmentő módszert már hazánkban Is alkalmazzák és nem egy esetben sikeres eredményt értek el vele. történő mesterséges légzésről, amellyel egy tlzenkétéves New York-t kislány életét.
