A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-12 / 28. szám
Egy új fogatom: sí k» Kin ii vízi rí Ha valaki néhány évvel ezelőtt használta volna ezt a kifejezést, kétségtelenül csodálatot váltott volna ki, nem értették volna, miről van sző. Mert Ismerjük az Intervíziőt, az Eurovlziőt, később itt-ott szó esett a sztratovtzlóról — de milyen csodabogár lehet a kozmovíziő? Nemrégiben keletkezett a „kozmosz“ és „televízió“ szavakból, szakkörökben már teljesen meghonosodott. Akkor kezdett teret hódítani, amikor első ízben sikerült televíziós képet közvetíteni a kozmoszból a Földre. Az első kozmovíziós közvetítés 1959-ben valósult meg, amikor a speciális vevőállomások képernyőjén megjelent a Hold tőlünk örökösen elfordult másik oldala. A ma már világszerte ismert felvételt egy szovjet önműködő bolygóközi állomás készítette és közvetítette a Földre. Egy évvel később a kozmovíziő < érdeméből saját szemünkkel figyelhettük az űrhajók kabinjaiba zárt állatok viselkedését föld körüli útjukon. Aztán pedig már mindnyájan feszült érdeklődés sei nézhettük otthon televíziókészülékünk képernyőjén a szovjet űrhajósokat — Nyikolájevet, Popovicsot, Bikovszkíjt és Tyereskovát — űrrepülésük közben. Hogyan történik tulajdonképpen a képek közvetítése a világűrből? A kozmikus hajók fülkéjében elhelyezett televíziós kamerák automatikusan követik az űrhajósok tevékenységét és a fedélzeti műszerek működését. A képet a földi állomásokra közvetítik, ahol a rádió útján kapott adatokkal együtt kiértékelik őket! Ily módon pontosan megállapítható, hogy helyes-e a repülés rezsimje. Másfajta televíziós kamerákkal látják el a meteorológiai mesterséges holdakat, amelyek .a légkörön felüli magasságból figyelik a felhők csoportosulását, mozgásuk irányát és sebességét a Föld egyes övezetei felett. Ezen adatok alapján már ma is hosszú időre előre kidolgozhatják az időjárás prognózist. A csillagászati mesterséges holdakba szerelt kamerák-az égitestekre irányulnak s felbecsülhetetlen adatokat közvetítenek a csillagászoknak. Pályájukon nem befolyásolja őket a földi légkör, tehát tiszta, zavarmentes képet adnak a távoli világokról. Ilyen kamerákkal látják el azokat a bolygóközi állomásokat is, amelyek a Hold, a Venus és a Mars közvetlen felderítését fogják végezni. A televízió-nézők majd helyszíni közvetítés formájában figyelhetik meg az űrhajó leszállását s az ember első lépéseit az idegen kozmikus testeken . .. Mai becsléseink szerint a kozmovízló akár 40Ü millió kilométerről is közvetíthet képet. Az űrhajók pontosan beirányozott adóantennái és a Földön felállított óriási vevőantennák a célbolygó és a Föld közti pályán mozgó űrállomás közvetítésével is megvalósíthatják az ilyen adást. lyú antennát ballon alakú plasztlkburok vádi a légköri behatásokkal szemben. Ilyenek lesznek a Synccjm rendszerű állá kozmovíziós mesterséges ' holdak. Három Ilyen űrállomás az egyenlítő lelett 35 800 km ma Telstar, Relay és a többiek Ezek a nevek sem ismeretlenek már. Olyan televíziós mesterséges holdak neveiről van sző, amelyek már ma Is lehetővé teszik a műsorok közvetítését egyik kontinensről a másikra. Ily módon feleslegessé válnak a költséges s gyakori üzemzavarban szenvedő földi közvetítő vonalak. A kozmovízló előfutárja az a sok reménynyel kecsegtető megoldás volt, amelyet több országban már megvalósítottak: a sztratovíziós közvetítés („sztratoszféra“ és „televízió“ szavakból képzett szóösszetétel). A megoldás lényege az, hogy a televíziós adás elektromágneses hullámait keskeny nyalábba fogják és nagy magasságban köröző repülőgépre vagy egyhelyben lebegő helikopterre sugározzák. A repülőgépbe épített adóberendezés a műsort vísszasugározza a Földre. A hatósugár ebben az esetben attól függ, hogy milyen magasságban köröz, illetve lebeg az átjátszóállomás szerepét betöltő repülőgép. A tlz-tízenkétezer méter magasságban működő sztratovíziós adó akkora területet sugároz be, melynek „lefedéséhez“ hozzávetőleg húsz földi állomásra lenne szükség. A végső, valóban Ideális megoldást azonban az űrhajózástól várják az elektrotechnikusok: a Föld körül keringő három vagy négy űrállomás ugyanis lehetővé teheti a televíziós világadást: bármely televíziós adó műsorát a világ minden pontján venni lehet majd. A televíziós mesterséges hold kétféleképpen végezheti a közvetítést: a Földről kisugárzott jelet visszaveri, vagy átveszi s feerősítve sugározza vissza a Földre. Az első típusú űrállomásokat passzívaknak szokás nevezni — ezek közé tartozik például a sikeres amerikai Echo. Az aktív mesterséges holdak közé sorolhatjuk a már említett Telstart és Relayt. Közreműködésükkel már fekete-fehér és színes képet Is közvetítettek hang kíséretében az Atlanti-óceánon ét. A Kennedy elnök temetéséről szóló közvetőtést a Csehszlovák Televízió is átvette. A Telstar és a Relay azonban egyfolytában legfeljebb fél óra hosszat képesek fenntartani az összeköttetést. Ez ugyanis csak abban az esetben lehetséges, ha az amerikai és az európai földi állomásokról nézve egyidejűleg a láthatár felett tartózkodnak. Mihelyt a földgömb „másik oldalára“ kerülnek, a közvetítés megszakad. A folyamatos A Relay típusú aktív kozmovíziós mesterséges hold szerelése. Az ulsó kísérleti prébakSzvetltés Tokiéból, az ez évi olimpiai játékok színhelyéről ez év április 18-án valósult meg. A Telstar II. és a francia Pleumeur—Bodou állomás közreműködé sével 24 európai állomás vehette a műsort. A tizenkétperces műsorban a televizió-nézők íkeda japán tainiszterelnök (a képen) beszédét is meghallgathatták. Az USA-beli Maine állam Anduver-állomásán érdekes megoldású torgú kozmovíziós antennát építenek. Az 54 méter hosszú és 340 tonna sú
