A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-27 / 39. szám
A VUágifjúsági Fórum Moszkvában. A Kreml kongresszusi palotájában megkezdte tanácskozását a II. Világ Ifjúsági Fórum. A földkerekség 118 országából tttbb mint négyszáz ifjúsági ás diákszövetság küldöttei nagy érdeklődéssel hallgatták a felszólalásokat. — Képünkön a Fórum ünnepélyes megnyitása. (CTK - TASS felv.) A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrogyeailotének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Füsserkosstó Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gyureslk jászét, Lőrinci Gyula, Mécs löstet, Oswald Árpád, dr. Szabó Rozsó. SzorkesztOsÓg: Bratislava, jesonskábo 8. Postafiók 0-398, talefón 833-04 Terjeszti a Posta MIrlap«zolgálata, előfizetőseket elfogad minden postahivatal és levólkósbssitd. Küllőidre szóló elófizetóseket elintéz: PNS — Ostredná azpodfoia tlaés. Bratislava, Gott* waldovo sóm. 48/yiI. Nyomja a PRAVDA uyemdavállalat, Bratislava, Stérova 4. Elóflsatási díj nagyad évre 19.80 Kés, -fél á»r* 38.- K8», s**ss évre 7f.- Kés. Késjratokat nőm küldünk vissza. Örsünk meg és nem K-3T417?4 HAGYOMÁNY, MELY KÖTELEZ Száz évvel ezelőtt, 1864. szeptember 28- án Londonban Igen szerény körülmények között angol, francia, belga és német műnkásvezetók találkoztak s létrehozták a Nemzetözt Munkásközösséget. A történelem ezt az eseményt úgy könyveli el, mint az I. Internacionálé megalakulásét. Az Interncclonálé megalakulása Igen jelentős mérföldkő a munkásság hosszú harcos útján. Tudjuk, hogy a munkásmozgalom kezdeti évelt a napi gazdásági érdekekért folyó harc jellemzi. Ezen a kezdeti fokon a proletárok csak pillanatnyi helyzetük Javításáért, a kizsákmányolás súlyos terhelnek enyhítéséért küzdöttek, de még nem magáért a tőkés rendszer megdöntéséért. Képletesen mondva ebben az Időben a proletariátus zászlaját még sem a munkásfiatalom, sem a nemzetköziség Jelszava nem ékesíti. A proletár nemzetköziség ebben az Időszakban a munkásoknak legfeljebb csak ösztönszerű érzése volt, amit akkor érezték át különösen, mikor Idegen országba, más ajkú jnunkások közé kerültek és velük együtt dolgozva látták, hogy életük, gondjaik, sorsuk lényegében azonos. Amikor a munkásmozgalom a kezdeti időszakon túljutott és napi követelésein túltéve a kizsákmányoló rendszer megszüntetését, a hatalom megszerzését, a dolgozó ember teljes felszabadítását tűzi ki célul, a nemzetközi összefogás már tudatos fegyverévé válik. A nemzetközi munkásmozgalom e fejlettebb Időszakába való lépés szorosan összefügg a száz évvel ezelőtt alakult I. Internacionáléval, ennek néhány esztendős Igen értékes szervező és felvilágosító tevékenységével. Az I. Internacionálé létrehozása majd munkássága szorosan összefügg Marx Károly és Engels Frigyes nevével, akik oroszlánrészt vállaltak a szervezet vezetőségének munkájából. Marx tagja volt az alakuló ülés elnökségének, és 6 vezette a programbizottságot, melynek feladata a határozati Javaslat kidolgozása volt. Marx azért vállalta el e feladatot, mert mint Engelshez intézett levelében Irta: „most szemmelláthatóan a munkásosztály mozgalmának újabb fellendülése kezdődik ...“ A Marx által fogalmazott alapító nyilatkozat kimondja: „A politikai hatalom meghódítása a munkásosztály nagy kötelességévé vált.“ A nyilatkozat egyik legérdekesebb fejezete a tudás elmélyítését célozza, és szó szerint ezeket mondja; „A siker egyik elemével, számbeli nagysággal a munkások rendelkeznek. A létszám azonban csak akkOT dönti el a dolgot, ha szervezet fogja össze és tudás vezeti.“ Az Internacionálé munkásságának sokoldalú értékelését egy kis cikk keretén belül lehetetlenség elvégezni. Érdemes azbnban megemlíteni, milyen nagy hatással volt az Internacionálé megalakulása és munkássága a hazai proletárok szervezkedésére. íme néhány példa, mely az Intemaclonálé eszmei kihatásét bizonyltja. 1869-ben Bratislavában egy Vorwärts (Előre) elnevezésű munkásegyesület alakult bizonyos Niemczyk Eduard vezetésével. Niemczyk élénk kapcsolatot tartott az I. Internacionálé vezetőivel. Az egyesület mindjárt megalakulásának évében magára terelte az ország, sőt a külföld figyelmét, azzal az akcióval, mely Wenkhelm báró belügyminiszter bukásához vezetett. Történt ugyanis, hogy az egyesület küldöttséget menesztett a belügyminiszterhez a munkásság nehéz helyzetének ügyében. Tárgyalás közben az ingerlékeny miniszter kijelentette, hogy „a rossz munkás csak árt az országnak“. Niemczyk erre nyugodtan azt válaszolta, hogy: „a rossz munkás sokkal kevesebbet árthat, mint a rossz miniszter.“ A pozsonyi munkásmozgalom akkori erejét bizonyítja, az a tény is, hogy az I. Internacionálé negyedik bázeli kongresszusának eredményeit — titkos értekezleten — 1869. november 14-én Itt tárgyalták meg és ezen az akkori Osztrák—Magyar Monarchia számos városénak, így Bécsnek, Budapestnek, Prágának, Llberecnek munkásküldöttel is részt vettek. Abban az Időben, már a monarchia törvényei szerint az Internaclonáléban vállalt tagságot börtönbüntetéssel sújtották. A meghurcoltatások ellenére is a munkásmozgalom egyre erősebbé vált, egyre hatásosabb akciók szervezését vállalta. Érdemes megemlíteni, hogy az Internacionálé tulajdonképpen világpárt volt, melynek szekciói különböző országokban, Illetőleg városokban dolgoztak. Ezek a szekciók viszonylag nagy belső önállósággal rendelkeztek, maguk dolgozták ki programjukat, maguk alakították meg azokat a szervezeti formákat, melyek keretében dolgoztak. Egységes irányelvek kidolgozása akkor lehetetlen volt, hiszen az akkori munkásmozgalom országonként, sót vidékenként és városonként Is nagyon különböző színvonalon állott. Az Internacionálé vezetősége csak azt a feltételt köthette ki, hogy általános tendenciájúik ne legyen ellentétes a Nemzetközi Munkásszövetség általános küldetésével. Ez a széles körű demokratizmus Igen értékes hagyománya a nemzetközi munkásmozgalomnak. A mai kommunista vtlégmozgalom joggal nevezheti magát az I. Internacionálé örökösének. Száz évvel ezelőtt alig néhány száz kommunista egyengette a munkásosztály történelmi küldetésének útját, ma pedig 45 millió szervezett kommunista dolgozik, öt világrész 90 kommunista ás munkáspártjában. Egy egész sor európai és ázsiai országban a munkásság a többi dolgozókkal szövetkezve saját kezébe vette ügyel Irányítását. E sikerek persze közel sem oldottak meg minden problémát. A forradalmi mozgalomnak ma is számos nehézséggel kell megküzdenie, s ezek közül Is az első helyen az egység megteremtése áll. Az egység pedig ma Is csupán a pártok Igyekezetével, az alkotó marxizmus alkalmazáséval valósítható meg. „Emlékezzünk csak az Internacionálé fő elvére, a szolidaritásra — mondotta Marx. — Nagy céljainkat elérjük, ha ezt az életet adő elvet minden ország minden munkásában elmélyítjük.“ Ügy gondoljuk, ebben a marxi célkitűzésben száz év távlatából sem veszítette el Időszerűségét az I. Internacionálé1. S. Gy.
