A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-20 / 38. szám

san cselekedett. Benyújtotta a válókeresetet, mert Imre iszik, és ha szól érte, dühbe jön, tör-zúz, ütlegeli őt is, a fiát is. Ez szabályosan ismétlődött, és már álmodni sem mert arról, hogy másképp is lehetne.

Hanka azt várta tőle, hogy találjon valami értelmes kivezető utat, de a fejében olyan furcsa ürességet érzett, semmire sem tudott gondolni, csak arra, hogy nagyon, nagyon fáradt. Az a tízpercnyi szaladgálás a házban az autóbusz érkezése előtt, annyira kimerítette, hogy már sem gondolkozni, sem beszélni nem tudott. Hanka, látva nyomorúságos állapotát, vigasztalni kezdte, és biztatta, hogy sírja jól ki magát, az segit.

Másnap reggel tompa fejfájásra ébredt, és végre képes volt gondolkozni. A feje zúgott és derengett benne, hogy valamit cselekednie kell. Nem maradhat a végtelenségig Hankával, mint egy menhelyen. Eszébe ötlött, hogy majd Bratislavában keres valami munkát, és addig itt is lakhat. Csak most ébredt a tudatára, hogy teljesen egyedül áll, határoznia is önállóan kell, és félt ettől a gondolattól.

Hanka késő éjszakáig tárgyalta férjével Mária esetét, de semmi megoldást nem láttak és úgy találták, hogy Mária túl egyszerűen képzeli az egészet.

A véletlen Mária segítségére jött. Az Ivánkái üzlet eladója megbetegedett, s erre az időre felvették kisegítőnek. Három hónap hosszú idő, azalatt majd csak kialakul valami.

Amíg a kis Sanyi nem született meg, a nemzeti bizottságon dolgozott, aztán jöttek a gondok és otthon maradt. Az üzletbe addig csak bevásárolni járt, most meg ott állt a pult mögött, de ez jót tett neki, a munkájára kellett összpontosítania figyelmét, nem volt ideje, hogy a maga és Imre dolgával foglalkozzon. Az első napokban szórakozott volt, gyakran kereste az árut, ami előtte állt, lehet, hogy nézett is rá, mégsem látta. Egy hölgynek bugyi helyett hajcsatot adott, de aztéin már vigyázott, és megtanult kedvesen, előzékenyen bánni a vevőkkel.

Néha elfogta a kíváncsiság, mi történik otthon, de nem mert hazamenni. Imrével csak a bíróságon találkozott. Tulajdonképpen előbb Erzsikével találkozott, aki szintén eljött, mert az egész falu tudta Imre éjszakai kiabálásából, amikor a kocsmából ment kifelé, hogy mikor lesz a tárgyalás.

Erzsiké tájékoztatta, hogy Imre állandóan iszik. Már hitelbe is. Az egész falu mégis Mária felett tör csak pálcát. Még a szülei Is. A házban jóformán mér minden össze van törve, mert Imre, ha hazatér a kocsmából, mindennek nekimegy ami még épségben maradt, a falu meg szánja őt, mert Mária tönkretette az életét. Erzsiké is eljött a tárgyalásra, mert tudta, hogy Mária mellett senki sem áll, és ki tudja Imre mit fog elkövetni ellene. Nem tudta, hova tűnt el Mária a kis Sanyival, de mikor este sem kereste fel őt, megsejtette, hogy az unokanővérénél van. Hiszen ki máshoz mehetett. Imre azt híresztelte a faluban, hogy a szeretőjéhez ment, és mind a kettőjüket agyonvágja.

Sanyiké rémülten kapaszkodott anyjába, mikor megpillantotta az apját. Imre néhány lépésnyire állt tőlük, kicsit gyürődött fekete esküvői öltönyében. Karja erőtlenül lógott oldalán, úgy nézte Máriát, a fiát és Erzsikét. Júzaa volt. A szeme alatti sötét karikák és megduzzadt orra szemrehányásként meredt Máriára. Nagyon szomorúan nézett ki, szinte kétségbeejtő«. Máriának nem esett meg rajta a szíve. Most érezte csak mennyi gyűlölet halmozódott fel benne házasságának hat éve alatt. Az első pillanatban meghökkent, míg nem állapította meg, hogy józan, és ilyenkor mindig csak bocsánatért esd, foigadkozik, hogy ezután minden másként lesz. Ha ittas lenne, az más, de így ő, Mária a helyzet ura. Imre gyenge és félénk, ha józan. Közelebb lépett hozzájuk. Erzsikére nézett s maga sem tudva, mit mondjon,

ijedten kérdezte: — És te mit akarsz itt? Téged is beidéztek?

Erzsiké csak a vállát vonta meg, aztán a kis Sanyival kezdett beszélni, aki anyja háta mögé bújt, ha valami baj lenne, el tudjon

szaladni.

Aztán beszólították őket. Mária felállt és állandóan Erzsiké kezébe kapaszkodott. Aztán bátortalanul mindent elmondott házasélete élményeiről. Elég összefüggéstelenül beszélt, de a bírú Így is megértette, és újabb kérdéseket tett fel. Imre semmiben sem cáfolta meg, Erzsiké pedig tanúskodott. Mária csalódást érzett, mikor arra igyekeztek őt rávenni, hogy még egyszer próbálkozzék.

Nem, azt már nem bírná. Gyűlöli. Ez az ember teljesen idegen már a számára, undorodik tőle. Az ivást sem fogja abbahagyni. Imre és Erzsiké tégranyllt szemekkel hallgatták és ő maga is meglepődött azon, hogy mit beszél.

Egy hónap múlva még egy tárgyalás. Miért nem választották el őket azonnal? Hiszen tudhatják, hogy nem változtatja meg elhatározását. Imrével egy szót sem beszéltek. Nem kérdezett semmit, és lassan lépkedett előttük az utcán a gyűrött esküvői ruhában. Erzsiké örült, hogy Mária munkát talált, hogy jól megvan, és elmesélte az otthoni újságokat, de Máriát valahogy semmi sem érdekelte. Még mindig nem tudta, mitévő legyen később, mi lesz aztán. Azelőtt minden egyszerűnek tűnt. Otthon végezte a munkáját, gondoskodott Sanyikéról, főzött és várta, mikor jön Imre a kocsmából. A traktorvezetéstől már három éve eltiltották iszákosséga miatt, mert elég már néhány korsó sör ahhoz, hogy ne legyen ura maigának. Az elnök mindig új feladattal bízta meg, ahol hasizmuk lenne belőle, nem pedig káruk. Ha józan volt, három helyett is dolgozott, és jóvá akarta tenni hibáit, de egyre gyakrabban volt részeg. A kocsmába mér akkor kezdett járni, amint kinyitották, és azon a napom már nem érdékelte a munka.

Erzsiké mindig ugyanazt ismételte, és Méria örült, mikor az autóbusznál búcsút vett tőle, hogy visszautazzon Ivánkára.

A második tárgyaláson kimondták a válást, de Imrének volt egy kicsi a fejében és hangoskodott. Aztán mégis Iecsöndesitették,

és rövidesen kijózanodott. Megállapodtak, hogy Mária hazamegy,' összeszedi a holmiját, meg a gyerekét is. 'Az autóbuszban hallgatagom ültek egymás mellett. Imre arca sovány volt, beesett, a ráncok és a karikák a szeme alatt kellemetlen élességgel rajzolódtak ki a sápadt bőrön. Elsőnek Imre lépdelt végig a falun. Gyűrött fekete esküvői ruhája lötyögött rajta, akár egy madárijesztőn.

Mária néhány lépéssel mögötte maradt, és nem nézett senkire. Érezte az emberek tekintetét, amelyek végigsúrolták, de senki sem szólította meg, nem is köszöntötték. Autó szaladt el mellettük, s finom fehér por lepte be Imre ruháját. Egyszerre valamiféle sajnálkozás támadt benne.

Sajnálta azt a gyűrött fekete esküvői ruhát. J. MICHALKOVÄ