A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-13 / 37. szám
Szépség nélkül nem lehet élni Érdekes módon bizonyítja ezt egyik utcaseprő, aki a Manderla és a Kőtér tájékán őrködik városunk tisztasága fölött. Reggel, munkába menet másokhoz hasonlóan elkészíti tlzóraís csomagját, beleteszi aktatáskájába, megveszi valamelyik reggeli lapot s mindezt odaerősíti a nagykerekű kordéhoz. Már Indulna is. Azaz dehogy indul. Még hátra van a legfontosabb teendő. A „vázába" friss vizet tesz. Ez a váza nem lakásának asztalán áll, hanem a szemetes kordé oldalára van szerelve. Aztán belekerül a virág, barka, ibolya, nárcisz, tulipán, mikor melyik van soron virágzásának Ideje szerint. Mostanában éppen vörös szegfű ékeskedik a fehér vázában. Gyűlik a szemét a kordéban, mocsok, hulladék „jaj de csúszós“ banánhéjak, gondtalanul eldobott villamos- és mozijegyek, összegyűrt zacskók tűnnek el a kövezetről söprűje, lapátja nyomán, mert a hatalmas, modern utcaseprőgép nem alkalmazható mindenütt. Gyűlik a szemét a kordéban, de szeme nem a sivár, hulladékhalmon akad meg, hanem a fölötte virító virágokon, amelyek miről se tudva épp oly teljes szépségben pompáznak, mintha drága, fúvott vázában egy szalon közepén állnának. Mit tud az öreg nyugdíjaskorú utcaseprő az esztétikáról? Aligha sokat. Csak azt érzi, szüksége van a szépre. Amíg az utcát, teret tisztítja, a várost szépíti, addig ő maga a szemétben gázol. De a hulladék fölött ott ring szárán a borzasfejü szégfű és 0 a virágot látja. A szegfűt, a virágot, a diadalmas szép-Falusi utcarészlet Az egyiptomi vidék lakéi I1 i 1*21 in i ss ii I: Mégis változik a fellah Közismert mondás, hogy a fellah — az egyiptomi paraszt — megváltoztathatja nyelvét, vallását, de életmódját sohasem. Az egyiptomi falu ma még valóban azt a benyomást kelti, hogy igaz ez az állítás. A világ itt valóban nem sokat változott az elmúlt öt-hatezer év alatt. A régi sírok reliefjein és freskóin ábrázolt lakóiházak pontosan úgy néznek ki, mint a mai falu vályogból vagy kőből összetákolt épületei. A mezőgazdasági felszerelés sem formában, sem pedig anyagban, szintén nem változott sokat. A bivalyok által vontatott faekét ki tudja hányadik ősétől örökölte mai gazdája, épp úgy, mint a hosszúszárú kapát, vagy a malomkövet, Nllus-völgyet és a Deltát behálózó öntözőcsatornák és zsilipek bonyolult rendszerének nagyrésze szintén még a fáraók birodalmában épült, és még akkor lett kieszelve az ötletes vizmeritő gépezet, a szakkla, amely két, vízszintes, és függőleges tengelyen forgó, fából összeácsolt fogaskerékből áll. A függőleges tengelyű kerék rúdjffhoz fogott bekötött szemű bivaly körbenjárása mozgásba hozza a vízszintes tengelyű fogaskereket is mely a vízgyűjtőgödörbe ér. A hozzákötött cserépedények a felszínre hozzák — és mikor a kerék felső helyzetébe kerülnek — a favályúba loccsantják a vizet, ahol az egyes edények tartalma — vékony, de állandóan folyó erecskévé egyesül, és az apró földeket négyzetekre osztó árkokon át eljut minden szomjas gyökérhez. A vízben álló növényzetnek így nem árt meg Afrika forró napja sem, sőt hihetetlenül rövid idő alatt növeli hatalmas méretűvé az egyes terményeket. Nem mindenki rendelkezik azonban állati munkaerővel, Így a vlzmerltés egyhangú rabszolgamunkáját gyakran az embernek kell végeznie egy archlmedesz-csavar örökös forgatásával, vagy pedig a saduf nevezetű primitív gémeskút segítségével. A fellah úgyszólván egész életét a földjén tölti, a forró déli órákat alva egy pálmafa árnyékában, a nap enyhébb részét pedig szorgalmas munkában. Az apró földecske évente háromszor hoz termést, de háromszor is kell alaposan megmunkálni, és minden alkalommal újból ki kell építeni az öntözőárkok rendszerét. Az évezredek óta lerakódó finom Iszapból álló föld, annyira porhanyós, hogy megmunkálásához elegendőek a használatos faszerszámok is. Talán ez az oka annak hogy nem tapasztalható nagyobb igyekezet az új eszközök és munkamódszerek bevezetése iránt. A falu vezetője és korlátlan ura a bíró. Ez valamikor öröklődő, apáról fiúra szálló tisztség volt. Ma már a bírót 10 évre választják, rendszerint a szocialista szövetség tagja, de egyszersmind a falu leggazdagabb paraszt ja is, aki teljes vagyonával felel a rendért. Szükséges azonban, hogy testi ereje szintén kimagasló legyen, mivel csakis ennek segítségével érvényesítheti a törvényt, és tudja fönntartani személyi tekintélyét Is, bár Malomkő — közhasználatra
