A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-13 / 37. szám
Lesz 1500 Hogyan is teljesedik ki, telik ineg tartalommal az emberi lélek? Alaktalan, céltalan gomolygásból, ismerteién víziók tumultusából pattan elő az első szikra, a felismerés, a világ észlelése. A pöttömnyi emberpalánta tudata kivirágzik, terebélyesedni kezd és mohón nekilát megszerezni, birtokába venni és megemészteni a körülötte zsibongó világot. Okos kis állatkává válik az emberpalánta, amely a saját hasznán. vagy kárán tanulja meg az emberi élet apró és döntő jelentőségű titkait. S mindaddig okos kis állatka is marad, amíg el nem jut az első irodalmi élmény megszerzéséig Állítom, hogy az első iro dalmi élmény az emberré válás első lépcsőfoka (Természetesen az élőszóval elmondott mesék világa is az irodalmi élmények kezdetlegesebben megszerzett, de teljes értékű csoportjába tartozik.) Az én első irodalmi élményem egy Uuska nevű árvalány és egy juhászbojtár szerelmének a története volt. Ha visszaemlékszem a körülményekre, kopott, vastag könyv jut eszembe, amely telisteli van versekkel Képek is vannak a nagy könyvben, boszorkányok és tündérek, meg nyalka huszárok és királyok, sosem látott dulgok. melyeknek befogadásával ugyancsak meg kellett küzdenie a pöttömnyi emberke agyának. Először olvasni sem tudtam, úgy olvasta fel a nagyanyám, aztán már magam olvastam és azt is megtanultam, hogy a nagy könyv címe Petőfi Sándor költeményei. Nem tudom, milyen építőkövekből épül fel, az a nagy komplexum, amit emberi érzelemvilágnak neveznek, de úgy vélem, nálam a János vitéz az alapkövekhez tartozott Bizonyára mások is megfigyelték már, bogy mi a különbség a prózai irodalmi élmények és a versélmények között. A próza okos gondolatokat tolmácsol, fejleszti a tudatot, az erkölcsi magatartás szilárdsá gát, de az emberi bensőt, az érzéseket és indulatokat a vers közvetíti. A prózának a lényegére, a velejére emlékezünk, a jó verset megtanuljuk, átéljük és „könyv nélkül" tudjuk, mert maradéktalanul magunkévá akarjuk tenni a tartalmát. A próza valahogyan a realitást fejezi ki, a vers a lehetőségeket. A próza sokszor lehangoló és komor, a vers (jó vers) mindig izgalommal tölt el, feltüzel és mozgósít. A versben a társadalmak, nemzetek és nemzetiségek lelke testesül meg, innen a hatása, mely folytonosságában időtlen időkig örök. A próza maga a világ s benne a költészet az ember Mindezt el kellett mondanom, hogy a to váhbi mondanivalómnak alapja legyen. Mert miről is van szó? Még a tavasszal felmerült és azóta is megvalósításra vár a Versbarátok Köre megalapításának a gondolata. A Hél 36. számában szerkesztőségi cikkben ismertette az újra felmerült problémát. Tudomásom szerint az ügy jó úton halad, de a róla szóló vita semmi esetre sem felesleges, mert sok mindent tisztázhat, ami a szlovákiai magyar költészet kérdéseivel összefügg. Sőt, valószínűleg olyan gondolatok is felmerülnek, amelyek a szlovákiai magyar kultúráiét egészét érintik. Itt van mindjárt egy dolog: viszonyunk és álláspontunk kultúréletünk fejlődésének lehetőségeihez. Ha felvetődik valamilyen egészséges kezdeményezés, azonnal ilyen oldalról kezdjük vizsgálni: megvalósítható-e, van-e rá pénz? Mit szólnak hozzá a felettes szervek? Mit szól hozzá ez, vagy az, támogatja-e? Egyszóval, mit szól hozzá a felső irányítás rendszere, amely végső fokon az ilyen dolgokat véleményezi, jóváhagyja és anyagilag lehetővé teszi? Csak arról előfizető? feledkezünk meg, hogy a szocialista társadalomban a társadalomszervezö intézmények feladata vizsgálni, felkutatni és megvalósítani a tömegek között felmerülő okos és hasznos kezdeményezéseket. Ebből pedig az következik, hogy nem lehet megvalósíthatatlan elképzelés (hangsúlyozom, hogy okos és hasznos elképzelés), ha annak töinegalapja vau. Ezt az állítást a gyakorlat ideig-óráig talán megcáfolhatja, végérvényesen soha. A szocialista társadalom egyik előnye éppen abban rejlik, hogy a közhasznú létesítményekért és elképzelésekért folytatott, önzetlen harcnak sokkal nagyobbak az esélyei, mint bármely más társadalomban voltak valaha is. S éppen ezért én így állítanám fel a kérdést: a szlovákiai magyar Versbarátuk Körének 1500 előfizetőre lenne szüksége ahhoz, hogy megvalósulhasson. Ha megindul az előfizető gyűjtő kampány, a több mini fél milliónyi szlovákiai magyarból akad ennyi előfizető? És ehhez lenne még néhány szavam. Be kell bizonyítanom, hogy a Versbarátok Köre a szlovákiai magyarság szempontjából és ezen keresztül közvetve a csehszlovák szocialista társadalom szempontjából hasznos kezdeményezés. Említettem már, hogy a költészet a népek, nemzetek és társadalmak testet öltött és hozzáférhetővé vált lelkivilága. A költészet — önismeret. Közösségi önismeret. (Mindvégig „valódi“, közösségi szellemű költészetről van szó, nem individualista virtuózkodásról s a magyar költészet élvonala mindig az előbbi volt). Egy nép, vagy népcsoport érzéseit, indulatait, legrejtettebb fájdalmát, vagy örömét csak a saját írói-költői tudják kifejezni. Más nem hatolhat a néplélekbe — csak az, aki belőle származik — és nem is akar, mert nincs viszonya hozzá, nem érdeke. S úgy gondolom, egy népcsoport, nemzet, vagy nemzetiség akkor kezd megszűnni, felolvadni az ót körülvevő népek tengerében, amikor az íróiköltői valamilyen ok folytán elhallgatnak. Az önkifejezés megszűntével illuzórikussá válik és megszűnik az önismeret is s az ember tehetetlenül és vakon tapogatózik a nagyvilágban Mindebből egyetlen dolog következik, a szluvákiai magyar nemzetiség belső, életét, lelkivilágát és problémáit soha más költő nem fejezheti ki, csak a szlovákiai magyar költő Önismeretünk alapja és nemzetiségi létünk pozitív tükrözője a szlovákiai magyar irodalom Olyan tény ez, me lyet megcáfolni nem lehet. És minél szélesebb körben terjednek el és válnak is mértté költőink versei, annál átfogóbb, határozottabb és élőbb lesz az 543 000 szlovákiai magyar önismerete. Itt kell megjegyeznem, hugy vannak, akik irodalmunk színvonaláról és eredményeiről néha szkeptikus mosollyal és ironikus hangon beszélnek. Nincs igazuk. Ha költészetünk művészi színvonalát összehasonlítanánk (sajnos, eddig még senki nem tette meg) a környező nemzeti költészetek színvonalával, az eredmény egyáltalán nem lenne lehangoló. Van viszont egy tagadhatatlan érdemünk: kisebbségi helyzetünkből eredően, esetleges formalista kísérletek ellenére sem foglalkozhatunk öncélú, virtuozitással, költészetünk — úgy érzem — adottságúi mértékében a lényeget próbálja megragadni. Eredendően lét és sorsirodaloiu. Még „közepes" színvonalon is az. Ez indokolja, hogy minél szélesebb körben elterjedjen azok között, akiknek a sorsáról beszél. így tettük fel a kérdést az elején: (esz 1500 előfizető? Ez így van, a kultúra nemcsak mérhetetlenül sokat adhat az embernek, de áldozatot is kér tőle. Esetünkben a szlovákiai magyar kultúra áldozatot kér azoktól, akiket szolgál Ügy érzem, az elmondottak után felesleges lenne tovább bizonygatni, hogy közös érdekről beszélünk és mérhetetlenül fontos dologhoz kérjük a hozzájárulást. S véleményem szerint, ha az emberek értenek a szóból, nem 1500, de 2000—3000 előfizetőnek kellene lennie. Hiszem, hogy így lesz, különben feleslegesnek tartottam volna megírni ezeket a sorokat. DUBA GYULA Toulouse-Lautrec születésének «századik évfordulója alkalmából Párizsban különleges bronzérmet verettek a művész emlékezetére. A 420 gramm súlyú érmet kollektíva készítette. Ili A Shakespeare-év alkalmából októberben Shakespeare filmfesztivált rendez a Német Filmtudományl Intézet Wiesbadenben. Ennek keretében nyolc ország húsz játékfilmjét és számos etokumentumfilmjét mutatják be. i s » A salzburgi ünnepi játékok résztvevőinek kimagasló művészi teljesítményét minden évben a Heinrich Puthon-díjjal jutalmazzák. Az idén Evelyn Lear énekesnőnek és Ingrid Haebler zorngoramüvésznőnek adták át a díjat. ft ft ft Helyet az öregnek! Ezt a címet Jehetne adni egy közvéleménykutatásról szóló eredménybeszámolónak. Tizenhét amerikai ifjúsági folyóirat megkérdezte olvasóitól, ki a kedvenc filmszínészük? Az első helyre meglepetésképpen egy idősebb művész futott be: a 60 éves Cary Grant. A második és harmadik helyezett Rock Hudson és Paul Newman. jean Cocteau: Szent szörnyetegek című művéből televízió filmet készítenek Genfben. A filmet októberben, Cocteau halálának évfordulóján mutatják be. Érdekes hanglemez jelent meg Hochhuth sokat vitatott művéről, a Helytartóról, amely mint ismeretes XII. Plus pápa háborús magatartását bírálja. A hanglemez tartalma a többi között: a pápa és Ricardo szerzetes híres párbeszéde, méltató és támadó kritikák a darabról, a lejátszódott nézőtéri botrányok „helyszíni közvetítése“, valamint a műről elhangzott legutóbbi pápai nyilatkozat. • Az English Opera Group szeptemberben Meredith Davies karmester vezetésével a Szovjetunióban vendégszerepei a Csavar forgatása, a Lukrécia elrablása és az Albert Herring című Benjamin Britten operákkal.
