A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-13 / 37. szám
EGY ORA RACZ OLIVÉRREL ** Kassai dalok, a Puffancs, Göndör és a többiek, a Megtudtam, hogy élsz alkotója most fejezte be új könyvének kéziratát, mely azóta a nyomdában is van már. Alkotószabadsága lejárt, újból visszatért az iskola élére, jönnek a telefon- és egyéb csaták, az értekezletek. A munka, amellyel elkészült mégis — természetszerűleg — mindig kitölti még gondolatait, s mikor megkérem, beszeljen új könyvéről, sz'nte áradnak belőle a szavak, gondolatok, szigorú sorrendbe rendezve, megérve, kikristályosodva. — „Egyszerű ügy“ a címe, de ellentétben a címével, korántsem olyan egyszerű és zökkenőmentes a történet. Nagyon is nem-egyszerű kérdések — a fiatalok nevelési és önnevelési problémái kerülnek a felnőtt vizsgáló szeme elé. Pontosabban: egy felnőtt próbálja vallatni a többi felnőtt lelkiismeretét is: jól, helyesen neveled gyermekeidet? Meggyőződésem, hogy a „huligán“ szót helytelenül használjuk nagyon sok esetben. Ha valakin twistpulóver van vagy cowboy-nadrág? Huligán. Ha valaki twistet táncol? Huligán. Maga a szó utálatos, mert visszaéltek vele. Nem a ruha teszi az erköicsöt. Boncoljuk a társadalmat. Minden munkahelyen legalább annyi „huligánt“ találsz, mint a fiatalok között. Mert ha valaki vizet kever a tejbe, egy dekát elmér a sohkavételnél, vagy lelkiismeretlenül vizsgálja meg a beteget, az éppen úgy „huligán“. Az új regény _ részint felelősségrevonás, részint klútr jelölés. Nem moralizáló, cselekményes regény, egy fiatal lány életén keresztül vizsgálom az összefüggéseket. Mert nem szabad elfelejteni, hogy éz a generáció. ezek a fiatalok már a mi kezünk alatt nőttek fel. A felelősséget nem lehet senkire és semmi másra hárítani. Szociális körülményeik egyformák. Szinte egyenlő „eséllyel“ Indulnak az életbe. Es valahol mégis hiba van. Vajon szülő és » pedagógus jól oldja meg feladatát? A tanítóság fejlődött, de még sokat kell fejlődnie. Még mindig nem lehetünk teljesen megelégedve a pedagógusok pszichológiai és szakmai képzetts igévei. Egy példa: a „szabálytalan“ gyermek. Ameyik kicsit más, mint az átlag. Rögtön ijedelmet okoz, s picit eltérő viselkedésévé! problémát. És a szülők? A felelősség kölcsönös áthárítása az iskola, a szülök és a társadalom között? „Kérem, nekem a feleségem is dolgozik“ . Kérem nekem nincs a gye - rekre időm, nagyon ki vagyok merülve" . .. A szülő felelős gyermekéért Minden futballmeccs erejéig, és minden tcét deci bor erejéig. Itt a könyv új megfigyelése: Mi az, hogv huligán? És hol kezdődik a huligán? Ezzel a könyvvel persze nem merült ki Rácz munkássága, máris egy újabb dolgon, egy antológia összeállításán fáradozik. A címe — a címnek Is érdekes története van, vagy harminc ötlet után véglegesítette ezt s mikor hirtelen ki kellene mondani, nem megy, a noteszt kell segítségül hívni, mert még mindig tarka összevisszaságban röpködik agyában a többi huszonkilenc cím-jelölt is — a címe tphát: Csillagsugárzás. A kötet tartalmazza majd Rácz valamennyi értékes műfordítását, az antik görög klasszikusoktól napjainkig. A szerkesztést persze aszerint végzi, az a fő szempont — mi modern még ezekben a versekben, illetve az űrhajós világnak mi kedves, érthető és tanulságos még a régiekből. —• A fordítás — erre még egészen fiatalon jöttem rá — a legiobb stíluscsiszoló — mondja. És miért én is osztom Hemingway nagyon bölcs és nagyon igaz, zsenire jellemző megállapítását a költészetről (aki azt a kúthoz hasonlítja, amelyből ha nem isznak, elromlik, zavaros vize lesz): ha nem írsz folytonosan, elveszted stílusod —, én is írok, fordítok, állandóan benne vagyok az alkotásban — folytatja tovább. Lassan másra terelődik a beszélgetés. Szóba kerül az utóbbi évek legnagyobb magyár könyvsikere, a Rozsdatemető. — Nagy regény, de a körülötte felvert por nagyobb. Persze ez semmit sem von le értékéből. Az író olyasvalamit mondott ki, amiről ez ideg hallgattak. Ez is nagy érdeme. Jó az, ha van egy. kis lárma. A csend a baj. A nagy csend Mikor minden stimmel. A csend, az ernyedés, a tespedtség, sok mindem megölő. — — A jelenkori magyar költészetben — főleg a fiataloknál - nagy a fellendülés, — állapítja meg s mindjárt meg is magya rázza, miért tetszik neki mostanában a magyar líra. Véleménye szerint eddig bizonyos kettősség volt megfgiyelhetö^a magyar költészetben. Voltak a „szent“ nagyok: Petőfi, Arany, József Attila Ady, Ba bits — és voltak — rengetegen — ezek epigonjai Ma? Csaknem mindenki sajátos költői egyéniség, ha nem is józsefattilai fokon. S ami mindegyikben közös: a problémák, gondok felvetése, magyarázása. Ez nagy fellendülése a kultúrának! — És nálunk? — Dobos könyve nagyon jó kezdet, és általánosságban mind a próza, mind a líra nagyon fellendült az utóbbi öt évben. Megnőtt a szerkesztők és az irók-költök igénye. Viszont még mindig nagyon kezdetleges a kritikánk. Az ok: alig van irodalomkritikusunk. Ez viszont arra készteti az írókat (főleg a fiatalokat), hogy egymás munkáiról írjanak Ennek két jó öidala van. Az egyik: bizonyos irodalmi őszinteségre nevel, egymás iránti érdeklődésre késztet, persze csak akkor, ba mentes minden kritikai zsargontól, igazságos és célratörő. A másik - ami az elsőnek mintegy végeredménye — kinevelődik egy kritikus gárda. Nem baj az, ha a kritikus egyben alkotó is! Sőt! Annál jobban tudja érteni egy mű világrahozása körüli fájdalmakat kínokat. Tudja, mert saját bőrén tapasztalja, mi az írás, az igazság kimondásának kínja, az alkotás szülési görcsei. Vagyis: tárgyilagosabb tud lenni, még akkor is, ha gyengébb termékről van szó. Bár írnánk egymásról többet! Visszakanyarodunk ismét az írásra, szóba kerül ifjúsági és a gyermekirodalom, hiszen Rácz Olivér ennek is egyik legjelesebb képviselője nálunk. — Készül valami új a gyermekek részére? Tervbe vettem még nem tudnám pontosan megmondani mi lesz, de azt hiszem, egy mesegyűjtemény. És itt rögtön nagysikerű ifjúsági könyvére, a Puffancs, göndör és a többiekre váltunk, melyet a magyarországi könyvterjesztő Is nagy példányszámba vett át. Illetve nem is annyira a könyvről, az illusztrációról lenne szó. Az illusztrációk ugyanis többnyire rosszul sikerülnek. Miért? Mert az illusztrátor — bármilyen tehetséges, rutinos, elismert művész — nem érti, mit is kell Illusztrálnia, miről szól a könyv. Nem Is értheti, mert nem tud magyarul. A megoldás tehát kézenfekvő. Alakítsák meg a képzőművészek is — az Írókhoz és újságírókhoz hasonlóan — a Szlovák Képzőművészek Szövetsége magyar tagozatát. Ezzel nagyon sok minden megoldásban. Nem kallódnának el azok a tehetséges fiatal és idősebb festők és szobrászok, akiknek nem sikerült a főiskolára bejutni. (Oda illeg igazán művészet bekerülni meri évente 14—20 hallgatói vesznek fel egész Szlovákiából.) Vagy avuljon meg az itt megjelenő magyar könyvek illusztrátorainak szekciója. Már ez Is nagy eredménv lenne, nagy előrelépés. A beszélgetés lassan végéhez ér. Nem maradt ki belőle semmi — nyugtázom örömmel. Aztán, mikor kilépek az ajtón, s ring velem a villamos, jut eszembe, hogy persze hogy kimaradt, kifelejtettem megint valamit. Nem haj. Ezután kérdezem Rácz Olivért, a Kassai dalok, a két kiadást megért verskötet szerzőjét: a versírást aló bahagyta már? BATTA GYÖRGY
