A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-06 / 36. szám
Mi van a Versbarátok Körével? Tavasszal nagy lendülettel harangoztuk be elképzeléseinket, hogyan és mit kellene csinálni a szlovákiai magyar líra terjesztése érdekében. Cseh és szlovák, valamint magyarországi, példára hivatkozva az ötletet is papírra vetettük: alakítsuk meg a Versbarátok Körét! Csehoi szagban már régen megindult ez a munka, a szervezésen és tagtoborzáson túl vannak, több mint huszonötezren irattá« fel nevüket fiatalok, idősebbek a Versbarátok Köre listájára, a szlovákoknál sem áll rosszabbul a helyzet, több mint hatezren várják és kapják a kiadványokat, de a magyar olvasók,még nem tudják, vajon az ötletnél tovább jutottunk-e? Pedig az olvasók fogékonyak az újra, érzékenyek az okos dolgokra, érdekli őket a szlovákiai magyar Ura helyzete, perspektívája. A tétovázást nem szeretik, a tagtoborzás megindítására várnak. Érthető ez, hiszen a Versbarátok Körének nemes gondolata nem „fent“, hanem „lent“ született meg, történetesen a Csemadok lévai járási konferenciáján, amelyen Csontos Vilmos költő ilyen értelmű felszólalása után a küldöttek közül nagyon sokan jelentkeztek tagnak. -— Miért nem indul hát meg a munka? — kérdezik olvasóink. Mi szükséges még ahhoz, hogy a Versbarátok Köre nálunk is megalakuljon? Az olvasók lelkesen fogadták a Hét tizedik számában Egri Viktor cikkét. Végre történik valami! Az Új mecénásokon tűi további cikkek is megjelentek a Versbarátok Körének megalakulása és megindítása érdekében. A Hét tizenharmadik számában Dénes György kapcsol rá az Egri által felvetett gondolatra és nagyon hasznosnak találja. De akkor miért nem csináljuk már, elfeledkeztünk volna az olvasók körében nagy visszhangot keltő Ötletünkről? Vagy nem feledkeztünk el, készen állunk a szerveaésre és a tagtoborzásra? Akkor miért nem tudatjuk ezt az olvasókkal? Szerkesztői tapasztalat, hogy az olvasók komolyan veszik a leírt szót és ha valamilyen kezdeményezésről van szó, türelmetlenül várják a realizálást. Mi azért örülünk a Versbarátok Köre gondolatának — mondják és írják olvasóink — mert iránytűnek képzeljük el a kezdeményezés után következő munkát, a kiadásra kerülő könyvek megválasztását és küldését... Mennyire igazuk van! Vidéken ugyanis még mindig az a helyzet, hogy az olvasók felkészületlenül és a válogatás igénye nélkül vásárolnak könyveket. Persze, tisztelet a kivételnek és nem is erről van szó. A Versbarátok Köre kimeríthetetlen lehetőség a kiadó számára, amely így a szlovákiai magyar líra legjobbjait, a cseh és szlovák költészet legtökéletesebb művelőit, valamint Magyarország és a világ lírájának élményszámba menő alkotásait juttatja el könyvespolcainkra. A mozgalom fejleszti és finomítja ízlésünket és a szó igazi értelmében irányítja olvasóink figyelmét a legművészibb alkotásokra. Reméljük, hogy a kezdeményezés nem futott zátonyra, nem volt tiszavirág életű, nem halt meg, mielőtt megszületett volna! Egri Viktor indító cikkében feltételes módban fejezte ki magát: „megfelelő utánjárással és propagálással legalább ezer, jobb esetben ezerötszáz'barátot szerezhetnénk“. Utánajártunk-e megfelelően, s ha igen, miért nem propagáljuk a Versbarátok Körét és miért nem kezdjük el a tagtoborzást? — kérdezzük olvasóink nevében. A Csemadok központi és járási szervei minden bizonnyal vállalják a szervezéssel járó munka oroszlánrészét, s nem zárkóznak el a gondolat realizálásától a Népművelési Intézet dolgozói, az Iskolaigazgatók, tanítók, könyvesboltvezetők és könyvtárosok sem. Dénes György cikkében megszólalt a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége is. Szó szerint idézzük, amit mondtak: „az ötletet csak üdvözölhetjük, hiszen már valahogy a levegőben úszott ez a kérdés“. Olvasóink nevében kérdjük a kiadótól, elég csupán üdvözölni az olvasók rokonszenvét kiváltó ötletet, kezdeményezést? Szép dolog az üdvözlés, de nem megyünk vele semmire. Azzal, hogyha a kiadó csak üdvözli az egészséges kezdeményezést, még nem telnek meg ízléses kivitelezésű és komoly színvonalat jelentő kötetekkel könyvespolcaink. A kiadó Egrihez hasonlóan szintén feltételes módban beszél és ő is azt mondja: „ha meg tudnánk alakítani a Versbarátok Körét, a költői művek elérhetnék a prózai művek átlagos példányszámát, vagyis körülbelül 1000—1500 példányszámmal emelkedne egy-egy új költői mű“. De kérem, ha csak meg tudnánk alakítani a Versbarátok Körét, akkor miért beszélünk róla? A kérdést így tegyük fel, mert az olvasók így várják: megalakítottuk-e már és ha igen, a tagtoborzást megkezdtük-e már? Feltételezzük, sőt meggyőződésünk, hogy a Versbarátok Köréről megjelent két cikk nem az olvasót akarta izgatni, nem az olvasót akarta ötletekkel szédíteni, kultúránk ügyét akarta előbbre mozdítani! Az olvasó a következetes munkát kéri számon és ehhez joga van. Ha kimondjuk az a-t, mondjuk ki utána a b-t is és főleg ne vonuljunk el a kulisszák mögé, ne zárjuk ki a legilletékesebbeket a dolgok további alakulásából. Az olvasók joggal méltatlankodnak, hogy a Hétben napvilágot látott két cikken túl a Versbarátok Köréről semmit nem tudnak. Pedig kíváncsiak és türelmetlenek. Mi lett a kezdeményezésből? Megkezdődött a tanév. Fiataljaink újra elfoglalták padjaikat. Izgatja őket a kérdés: hogyan állnak a dolgok a Versbarátok Köre körül? Szeretik a verseket, szeretnének átfogó képet nyerni Európa és a világ lírájáról. Mi lett az ötletből? Tételezzük fel, hogy a kezdeményezést és az ötletet tettek követték. Egyébként ilyenek az értesüléseink is. De miért nem szabad tudni az indulásról? A kiadót egyáltalán nem érdekli, hogyan képzelik el az olvasók a Versbarátok Körének munkáját, a kiadványokat, a tagtoborzást stb.? Az az érzésünk, hogy pedagógusainknak, kulturális dolgozóinknak, könyvesboltvezetőinknek, könyvtárosainknak, diákjainknak és nem utolsósorban széles olvasóközönségünknek az induláshoz, helyesebben az indításhoz lenne néhány szava. A kiadónak nincs? Az íróknak nincs? Az olvasó közbeszól és követeti legtermészetesebb jogát, a hozzászólás lehetőségét. És elvárja a kiadói elképzelés ismertetését is, milyen elgondolás szerint és főleg hány és milyen könyvekkel akarja gyarapítani házi könyvtárát. Amint értesültünk róla, a cseheknél négy választható verseskönyv jelenik meg és az ötödik ráadás és ingyenes azoknak, akik a négy könyvet megvásárolták. A szlovák versbarátoknál ugyanez a helyzet, de ók az alapsorozatot — az ötöt — tovább akarják bővíteni hatra. Erre készteti kiadójukat a siker, az alapsorozat iránti rendkívül nagy érdeklődés. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége nem szeretné megkérdezni az olvasót, az alapsorozatban mit szeretne kapni? Persze, kívánságon, óhajon túl azt is'tudni akarja az olvasó, milyen könyveket tervez és milyen árban első alapsorozatába a kiadó. Csupán hazai líránkra, vagy csupán fordításokra korlátozza-e a szerkesztőség kiadványait? Vagy tisztán világirodalmi klasszikusokat jelentet meg? S a megjelentetett kötetekben talál majd az olvasó tömör jellemzést az íróról és verseiről? Rengeteg a kérdés és a felelet olvasóinkra, a kiadóra és mindánnyiunkra vár Az ügy fontosságára való tekintettel a szerkesztőség helyet ad minden hasznos javaslatnak, elképzelésnek, amely a tagtoborzást eredményesebbé teszi, javaslatok és elképzelések kereszttüzében kezdjük meg a munkát! A SZERKESZTŐSÉG Röviden A milánói Scala együttese szeptemberben Moszkvában vendégszerepet. A bemutató előadásra szeptember 5-én kerül sor, a világhírű operaegyüttes Puccini Turandot című operáját ad ja elő. • • Hosszas huzavona után a washingtoni szenátus elé került annak a 12 millió dolláros segélynek a kérdése, amellyel az Egyesült Államoknak kellene a kormány ígérete szerint támogatnia a núbiai Abu Simbel templom megmentését. A szenátus elutasította a támogatás megadását. A New York i színházak legtöbbet, játszott, legnépszerűbb szerzője Jean Anouilh. Húsz év alatt tizenhárom művét játszották a Broadwayn. A második legsikeresebb szerző Tennessee Williams tizenkét művét mutatták be eddig New Yorkban. Az edinburghi drámai és zenei fesztivált Shakespeare: VI. Henrik című drámájának szabadtéri előadásával és Berlioz: Grande messe des morts című művének bemutatásával nyitották meg. Wieland Wagner, a bayeruthi ünnepi játékok rendezője a párizsi opera meghívására az őszi évadban vendégrendezőként Strauss Salome művét állítja színpadra. A címszerepet Anja Silja énekli. 14
