A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-06 / 36. szám
— De gazüuram Manyi magához túlságosan fiatal, noha túl van már a húszon. Mayga fölött pedig elszálltak az évek, ő még csak most kezdi az életet Bizonyosan nem egyezne Dele és én sem engedném Ne haragudjon ezért, egyébként maga egész kellemes ember, akivel el lehet társalogni. — Tudom, már jől túl vagyok a negyvenen. de a kislányának szüksége van a férjhezmeneteihez pénzre, de se magának se neki egy fillérje sincsen Ellenben nekem van elég, és maga is jobban élne Szerzünk valahol egy iobb lakást és együtt fogunk lakni — Kosztkáné fölkelt a székről, és a tűzhelyhez tipegett nekidőlt és megsímogatta az alvó macskát — Ha a lányom bele is egyezne, én megtiltom neki. Ha szegény is, akkor sem engedem — Nem úgy van az, ahogy maga mondja,. Kosztkáné A szerelem elmúlik, ha jön a szegénység, de ha megvan minden akkor megjön magától is Egy idő múlva az emberek megszokják egymást akkor is, ha nagy korkülönbség van közöttük Majd idővel veszünk egy kis családi házat Elmegyünk Szlovákiába, ott felfogadok legalább húsz drőtosinast, a ház végében mindnyájan meghúzhatják magukat, és ebből is lesz egy kis jövedelem Ott kapok annyi gyereket amennyit csak akarok Kíszuca vidékén olyan nyomor van, hogy onnan mindenki menekül a világba, és ha már nem lehet másba fogni, — hát elmennek drótosoknak, vagy drótosínasnak, úgy ahogy András is, aki néha itt szokott aludni. Ö is arról a nyomorúságos vidékről való Gyerekkorába drótoslnasként járta az országot, csupán most, a katonaság után emelkedett fel az igazi drótosságig Annyian vannak otthon mint az ürgék az apjuk pedig nagyon részeges András sem lesz különb Már sokszor fetrengett itt részegen Na. és mennyit keres ma Ilyen drótos? Keveset' És, ha még azt elissza, akkor ruhára sem marad neki Haza. az anyjának nem küld egy krajcárt sem. pedig többször kért tőle pénzt jóllehet Kosztkáné nagyvárosban lakott, de a nyomorból és a nélkülözésből kivette a részét. A gazda elbeszélése a kiszucai helyzetről — ennek ellenére mégis nagyon eJkeserftette. — Nem kell olyan messzire mennie, szomszédúr Csak nézzen szét maga körül, a mi udvarunkban, vagy ebben a negyedben is találkozhat hasonló szegénységgel és nyomorúsággal A ládából papirt, aprófát vett ki és megmelegítette a déli maradékot A gazda rendületlenül nyomta a széket, mintha odaragasztótták volna A ruhákat már előzőleg az asztalra helyezte és idegesen csavargatta a kabátgombot — Jól tudom, hogy az, amit most mondott, nem lesz az utolsó szava A saját lányának nem ronthatja el a szerencséjét — De Igen, szomszédúr. ez volt az én utolsó szavam De egyáltalán hogyan jutott arra a gondolatra, hogy Ilyen fiatal lányt vegyen el, aki inkább a lánya, mint felesége lehetne? Azt gondolla ha szolgáló, akkor nem választhat a kedve szerint? ö nincs annyira oda a pénz után. ezzel őt maga nem fogja meg A gazdát Kosztkáné viselkedése dühösíteni kezdte Felkelt az asztaltól és Idegesen az ajtóhoz ment — No, ha akarja. megmondom, hogyan jöttem rá én — Iparos, — s ezt a szót különösen kihangsúlyozta — arra á gondolatra, hogy a maga- lányát vegyem .feleségül Ugyanis már majdnem fél éve látom őt járni azzal a részeges Andrással. Kosztkáné meglepődve emelte fel a fejét. — Gondoláin, — folytatta a gazda, — ha egy közönséges drótossal tud mászkálni, akinek a ládáján kívül semmije sincs, miért ne vehetném én feleségül, rendes ember, iparos, akinek van is valamije. Ogy vélem, nem vagyok rosszabb a drótos Andrásnál! Mit adhat ő neki? Csak egy sereg gyereket. mint ahogy ők voltak otthon Ellőtt magát egyszer is megnézni, mint én? Szégyellí magát? És szégyellheti Is a nyomorúságát És ha hazaviszi, hová fekteti? Csupán a kertben a körtefa alá - A gazda úgy (levetett, hogy szinte remegett a hasa. — Hát csak adja őt neki. aztán majd maga is drőtosládát hordhat a hátán A lánya biztosan nem dicsekedett el a híres vőlegényével. Kosztkáné csak a fejét ingatta. Mindezt nem akarta elhinni. — Hát ml lesz, drótosnak adja vagy hozzám iparoshoz? — Oh — sóhajtott Kosztkáné, a vizesvödörhöz tipegett és ivott egy kortyot. — Maguk mindnyájan egyforma iparosok, a drótos is meg a gazda Is Törődjön többet az inasaival, az én lányomnak pedig hagyjon békét — Az inasaimnak nem kell magától kenyeret kérniük; azért vagyok itt, hogy gondoskodjam róluk De magának bizonyosan szüksége lenne a gondoskodásra. — Köszönöm, ezt nem magától kérem, akitől félni kell Most is dől magából a pálinka szag. hogy még a másik sarokban Is érezni — Majd megbánja maga, de akkor már késő lesz Én nem vagyok akárki, akit a szegről leakaszthatnak és aki minden hívásra menjen — Kérem szépen, akkor se jöjjön, ha hívnánk A mi számunkra ez sokkal jobb lesz És most arra kérem, hogy hagyja el a lakásomat — Amelyért nincs megfizetve a lakbér — tette hozzá gonoszkodva a gazda, miközben felszedte ruháit az asztalról — Magától nem fogok kérni, — mondotta haragosan Kosztkáné és ajtót nyitott neki Amikor magára maradt, súlyos gondolatok rohanták meg: „A lányom és a drótos? Inkább megfojtom, mintsem az megtörténjen! Miért nem szólt nekem az édesanyjának? Idegen embertől kell megtudnom, és még hozzá ilyen semmirekellőtől'“ Levette a falról a lányai fényképét, megsimogatta mind a hármat és keserves sírásra fakadt „Az én lányom meg a drótos .. Hát neki nem jutott jobb vőlegény? Inkább maradjon öreglány. minthogy egy drótoshoz menjen!" Éjjel szörnyű álmok gyötörték Drőtosládával a hátán vezette a lányát, körülöttük egy sereg gyerek — az unokái, mint drótosinasok és ezek keresték meg számukra Is a mindennapi kenyeret András. Manyival együtt halálosan biztos volt abban, hogy szerelmükről még senki sem tud semmit Mielőtt az anyja elé lépnének. Andrásnak munkát kell találnia, bármilyent. csakhogy dolgozzon. Ö megszokta a munkát, nem lustálkodott a katonaságnál sem. mint mások Minden munkát becsületesen, jól elvégzett, és kiismerte magát mindenben: meg tudta csinálni a viilanyt. az elromlott vízcsapot sőt a fűtőtestet is. Magával hordta a szükséges szerszámukat és ha nem ment a drótosság, vállalkozott mindenféle javításra. Sokszor még szőnyeget is porolt Egy alkalommal, sétálás közben azon törték a fejüket, hol lehetne valami munkát találni — Mányicska, a te gazdád mégis igazgató a gyárban, az felvehetne engem Hiszen megígérheted neki. hogy továbbra is ott maradsz, én pedig munka utáD ingyen fogom gondozni a kertiét és a villáját — Látod, Ondrejko, ez jó gondolat! — örvendezett Manyi és szorosabban bújt a fiúhoz Reménykedve búcsúztak el egymástól, nem messze az úr villájától. Ezután András a kerítésnek dűlve meghúzódott az árnyékban és a távozó lány után nézett. Szíve melegével kísérte tovább. Manyi a járdán szaladva, közelebb volt már a házhoz, mint Andráshoz — amikor az árnyékban egy férfi lakaotd vett észre. Ez hirtelen kilépett az űtr^ és megindult vele szembe, A lány erre megállt és szíva a félelemtől a torkában dobogott Amikor az ismeretlen már csak néhány lépésre volt tőle. levetette a kalapját és köszönt: — fő estét, kisasszony! — s feleletet se várva mindjárt rákezdte: — A városból, a városból? Manyi megismerte a gazdát. — Jő estét! Ob hogy megijedtem maga tói I Néhány év óta ismerte őt, de csak úgy futólag Találkozások alkalmával a férfi mindig udvariasan köszöntötte őt és a lány észre vette, hogy szívesen kerülne vele beszélő viszonyba — Kisasszony ne haragudjon, hiszen én — én nem akartam magát megijeszteni. De napközben nem tudok magával találkozni, bizonyosan sok munkája van. igaz? — Bizony van, annyi, hogy néha nem tudom, hol áll a fejem. Takarítani, mosni, főzni — Hagyja ott a szolgálatot és nem lesz gondja — De hiszen manapság jobb munkát nem találok — A gazda még mindig nem tette fejére a kalapot, kopasz feje a holdfénynél úgy világított, hogy Manyinak nevethetnék je támadt — Más mőd is van, ahogy ezen segíteni lehetne.. Manyi figyelmesen várta, milyen jő tanácsot ad neki a gazda Rövid hallgatás után a férfi ismét megszólt: — Jől férjhez menni — és a szót „jól" külösen megnyomta — Szolgáló — és a jő férjhez menés! Most nem járnak mesebeli hercegek a szegény menyasszonyokért. Nem születnek ma Ilyen ostobák Melyik tehetősebb venne el szegény szolgálót? Mindegyik azt akarja, hogy készen legyen a lány kelengyéje és ehhez várja még a gazdag hozományt. — Én feleségül venném magát, ha nem utasítana el. Van elég pénzem ahhoz, hogy ne kelljen sehol sem dolgoznia Manyi a gazda utolsó szavaira kacagni kezdett és a járdán egészen a kert kapuhoz futott, vela szembe pedig két farkaskutya szaladt az udvarról A gazda áhítattal nézett utána Csak most vette észre, hogy fedetlen fővel Idétlenkedlk a holdtényben és megszégyenülve gyorsan feltette a kalapját Fordította: Gimesí István 10
