A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-30 / 35. szám
P in g u in e k a legtársasabb hajlamú madarak Olykor több százezer példányt számláló társulásokban élnek. Az év nagy részét szaporodási tevékenységgel töltik el. Rég megszokott kőltöhelyeíken találkoznak az év pontosan meghatározott időszakában. A Fal'kland-szlgeteken például szeptember vége felé, más szigeteken korábban vagy későbben, s Ilyenkor rendkívül eleven élet kezdődik. Bennett zoológus, aki Macquarle-szlgeteken, a Csendes-óceán déli részét kereste fel őket , így számol be róluk: „Hihetetlen, mekkora számban gyűlnek össze ezen az egyetlen helyen ezek az űszószárnyúak, s szinte teljesen lehetetlen megbecsülni, hogy kb. mennyi lehet a számuk, mivel éjjel-nappal állandóan kb. 30 000—40 000 érkezik, s ugyanannyi megy vissza a vízbe. A szárazföldön levők még sokkal nagyobb serege olyan módon sorakozik, mint egy regiment katona, éspedig nemcsak sorokban helyezkednek el, hanem kor szerint is elrendeződve. Más helyen állnak a fiatalok, megint máshol a vedlösben levők, harmadikon a költő tojók, s a szabad hímek egy negyediken. Ehhez a felállításhoz annyira ragaszkodnak, hogy a csoportba nem tartozó jogosulatlanul behatolni törekvő egyedeket nem eresztik maguk közé.“ A Falkland-szigeteken hosszabb Időt töltő Liardet minden részletében alátámasztja Bennett beszámolóját, s leírja azt a meghökkentő benyomást, amit a szűk területre összeszorult ezer meg ezer madár látványa kelt a szemlélőben. Az esti szürkület beálltával, szép estéken felemelik a hangjukat, szakadatlanul kiabálnak és valósággal félelmetes zenebonát csinálnak. Költési időben egyenes utakat készítenek a víztől a füvön keresztül, megtisztítják a kövektől és növényi részektől, és oly simára, tisztára kitapossák, hogy emberi műnek hat. Imlttamott mérföld es utak vezetnek a szárazföldre, ahol némelykor a pinguinek édesvízi patakok mentén is tartózkodnak. A pinguinek szárnyai teljesen átalakultak úszókká s a repülésre alkalmatlanok lettek. Szárnylzmaik elrendeződése a legcélszerűbb ©v ez őmozg ások at biztosítja. Szárnytollalk pikkelyszerűen átalakultak. „Úszóik“ segítségével a pinguinek nagy utakat tudnak megtenni a vízben, sebességük eléri a 10 métert Is másodpercenklnt. Rövid úszóhártyás lábaik egészen hátul Illeszkednek a törzshöz, ennek következménye, hogy a szárazon egyenes a tartásuk. Lábaik úszás közben kormányzó-evező szerepet játszanak, de Jól használhatók a szárazföldön való mozgás közben Is. A pinguinek a földön tipegő léptekkel haladnak. Ügyes úszók és kiválóan tudnak alábukni. Táplálékuk főleg halakból és puhatestűek - ből, különösen tintahalakból, valamint a planktonhoz tartozó rákfőlókből áll. Szárazföldre főleg szaporodási időszakukban mennek, s gyakran megszámlálhatatlan seregekben költenek, s közösen gondozzák a fiókákat. A kisebb fajok 1—2 tojást tojnak a maguk ásta üregekbe, kőmélyedésekbe vagy kissé kibélelt földteknőkbe, s fekve költik ki őket. A nagy fajok (király- és császárpinguin) költés közben tojásukat a has bőrének külön redőjében, vagyis egy költőtáska-félévben tartják lábuk töve fölött és állva költik ki. A hím és nőstény felváltva kotlik. Váltáskor a két állat szembeáll egymással úgy, hogy ujjaik érintkeznek. A tojást csőrükkel taszlgálják az egyik költőtáskáből a lábakon ét a másikba. A tojást oly szilárdan tartják, hogy menekülés közben sem hagyják el. Az eleinte magával tehetetlen fiókát Is a nagy fajok addig hurcolgatják költőtáskájukban, míg vízáteresztő ptheruházatát sűrű tollazat nem váltja fel. E tollazatban a fiatalok már vízbe merészkedhetnek, s maguk A pinguinek nagyon kiváncsi természetűek. Az antarktiszi kutatúállomésok közvetlen köze lébe ts merészkednek és semmiféle félelmet sem tanúsítanak az emberrel szemben. A képen: Pinguinek a „MlrnlJ“ szovjet állomás közelében. kereshetik meg élelmüket. A kisebb fajok fiókál oly soká maradnak fészkükben, míg vlzátnemeresztő tollruházat nem fejlődik rajtuk, s eddig az Ideig szüleik etetik őket. A pinguinek vedlése a legegyszerűbb módon folyik le: egy csapásra elvetik összes tollalkat, s a régi tollak közepette várják, míg az új ki nem nő, ami többnyire két hetet vesz igénybe. Ezalatt természetesen nem tudnak vízbe menni, s éhezniük kell, ami azonban nem válik kárukra, mivel a vedlés előtt sok táplálékot vesznek magukhoz, s meghíznak. Valamennyi pinguin a déli félgömb tengereinek és tengerpartjainak lakója, északnak egészen a Galápagos-szlgeteklg és Dél- Afrikáig. Nagy tömegekben fordulnak elő, ezért mint guanó-termelőknek nagy a gazdasági jelentőségük, de húsuk, zsírjuk és bőrük miatt Is vadásszák őket. 6 nemüket s kb. 13 fajukat különböztetjük meg. Legnagyobb a császárpinguin, amely 1,5 m magasságot is elér, s Antarktisz-földjón él. A királypinguin csaknem 1 m magas. A Magalihaes-útja környékén, a Fatkland-szlgeteken, Dél-Georgiában, a Kerguélen-szigeteken s néhány egyéb szigeten él. A pápaszemes pinguin 55 cm magasságot ér el, hazája Dél-Amerika és Dól-Afrika tengerpart vidéke, A takaros kis bóbitás pinguinek közül, melyeknek fejük két oldalán egy-egy sárga tollbóbltájuk van, említést érdemel az aranybóbitás pinguin; mintegy 50 cm magasra nő ineg. Patagónla, Tűzföld és Tristan da Cunha partjain él. Állatkertekben manapság nem ritka a pinguin, s kedvenc látványa a közönségnek. Némelykor költ is itt, vagy legalábbis költési kísérleteket tesz. Tartása nem könnyű, a gondozó személyzettel szemben nagy követelményeket támaszt. (Brehm nyomán]
