A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-30 / 35. szám

Putöfi oKxtagnak nem egy tag)« volt roxsnjrtt, tégy Roxuiyő kflrayü Ax osztag egyik cxaportja, Jobb szülén Adler

Képünkön a mai Rozsnyó látható Károly, partlzáoparancsnok

ft e

g

y

e

t b

e

n

Irányítása alatt maradt partizánoknak még lőni Is osak kivételes esetekben szabad. Térdig, derékig ér a hó, kevés az élelem, s Kovács Lászlóék egyszer tizenhat szarvast látnak egy csomóban, de — lőni nem szabad, a szarvasok hát megmenekülnek. De hát akkor mit szabad?

A Rákos-csúcson tüzérségi megfigyelő ván ~ Jelentik a p&rtizánfelderítők. Tizenkettőn Indulnak a felszámolására. — Jó estét, urakl — köszön rá a szalonnázó tüzérekre a századosi egyenruhában feszítő Gyenes József, mintha csak ellenőrzésre érkezne. Az eredmény: Jelenthetik Kozlovnak: Szoroskőnél áll a front, Krasznahorkán, NylrespusztánáJ s Betlérnél tüzérség állomásozik, s Betléren Gestapo-parancsnokság is van. S még azon a nap katyusa-tűz zúdul a megnevezett helyekre. S mit szabad még a partizánnak 1944. decemberében és 1945. Januárjában, mikor szinte már a hegyek túlsó oldalán szólnak a szovjet ágyúk?

A Greksza-tanyán egész magyar zászlóalj toborzódott össze szökött magyar katonákból, akik ugyan nem harcoltak a partizánok oldalán, de azért hellyel együttműködtek velük. A Slosszer-bányában Is egész sereg menekült: katonák, bányászok, kommunisták rejtőztek. A partizánok tudtak róluk. Karácsony estéjén mentek fel hozzájuk. Reggel* kisorakoztatták őket, a betegeket s aki haza akart inenni hazaküldték, s a többit feleskették a Magyar Népköztársaságra. De fegyver persze nem volt, s az Ilyen nagy tömeggel mozogni Is kényelmetlen, s megindult a németek tisztogató akciója Is újból, A Greksza- és Gyurt-tanyákat el kellett hagyni és kb. 700 emberrel felvonultak Kozlovék a hegyek közé. Kovács László, mint a környék Jé Ismerője — vezette őket. Az út kimerítő volt. Méteres hóban, étlenszomjan vonszolták magukat az emberek, nem csoda, hogy a számuk egyre fogyott. Átvergődtek a másik oldalra, Gölnlcre, az Úvízü völgybe, de a lakott településekhez a németektől sehogyan sem férhettek hozzá. Egy fűrész-üzemben találkoztak Kolbacsev kapitánnyal és hatszáz emberével. Céljuk már csak egyetlen volt: áttörni a frontra. Három szovjet kapitány, egy szlovák partizán és Kovács László felderítő útra indultak, Elsőízben Szomolnoknól egyenesen

egy német tüzérségi állásba szaladtak bele, de másodízben sikerült a felderítés, s a kis csapat elindult Mecenzéf Irányéba, hogy a szovjetekkel találkozhassanak. Ekkorra Gyenesék már lekapcsolódtak Kozlovéktól. Csúcsom környékén működtek, Kovácsék csoportja négy főre apadt. De a fronthadsereggel már Kovács sem találkozott.

Nyolcvan szovjet tiszt töri a havat Mecenzéf irányában. Nyomukban Kovácsék. Kettesével, libasorban halad a csapat, s most éppen egy keskeny árkon át vezet az út. Két kis fa között egyenként lépik át az árkot a fáradt, agyoncslgázott partizánok. Mózes János a legeicsigázottabb (egy a Kovácsék kis csoportjából) már nem bírja azt sem átlépni, belelép az árok közepébe. Akna robban, s Mózes János egyik lába helyén már csak roncs fityeg. Háború van, nincs Idő érzékenykedni, orvos, kötszer nincs: Kovács László kapja a parancsot: maradjon le a sebesülttel s lőjje fejbe. Lemarad, de a parancsot partizánkodása alatt először, nem teljesíti. Derékig érő hóiban 15 kilométert tesz meg a sebesülttel, viszi a hátán, húzza nyakánál fogva, s hagyja magára a gölnlci fennsík alatt teljesen kimerülve. S mikor Gölnlcen egy lakatlan házra bukkan visszamegy érte, s utolsó erejét megfeszítve {elcipeli a házba. Ott kénytelen magára hagyni, s ő maga folytatja az utat Mátéhéza felé. Már csak öt tölténye van, ha megtámadják védekezni Is alig tud. De szerencsére nem kerül sor harcra. Egy olyan házba bukik be fólájultan, ahol három mezítlábas munkaszolgálatos románon kívül senki sem tartózkodik. Napokat sőt heteket tölt betegen, sokszor eszméletlenül. Január végén viszik meg neki a hírt a csucsomlak, hogy már románok vannak Rozsnyón, hazamehet.

Haza mehet. MI mindent Jelenthetett húsz évvel ezelőtt ez a szó Kovács Lászlóóknak: hazamehetnek... A háború végét és a felszabadulást persze, de nemcsak a fasiszta Iga alól, hanem abból a középkori állapotból Is, amelyet a háború Jelent a modern ember számára, amikoris csak egyetlen igazság létezik, az erősebb s a könyörtelenebb Igazsága.

A háború s a megpróbáltatások végét jelentette, de a történelem fő tartópillérei

Partizán-ösvény

mindig Is a megpróbáltatások voltak. Csak a megpróbáltatások, a halál közelében kapnak a történelem komoly dolgai halálosan komoly, tehát egyedül komoly tartalmat, anélkül akár színháznak Is felfoghatók. Húsz évvel ezelőt a Szlovák Nemzeti Felkeléssel egy nép mondta lkir hogy halálosan komolyan veszi a létét, a haladást, s barátságát a Szovjetunióval. Ezzel valóban rehabilltálódot a szlovákság a világ haladó nemzeteinek szemében. A szlovákiai magyarság legjobbjai Is részt vettek ebben a fegyveres ellenállásban, s annak ellenére Is, hogy az ő tájékozódásuk jóval nehezebb volt mint a több eredőtől Is egy irányba hajtott szlovákságé. De kommunistáik és haladóik megtalálták a helyes utat, s hogy mennyire nem kis számban, arra hadd Idézem az Új Szó egyik történész cikkírójának az adatát, aki szerint a SZNF részvevőinek egy huszadrésze magyar volt.

7