A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-30 / 35. szám
a forgalmista A háború idején hányszor hallottuk az ismeretlen, rögös utakon: — Menjetek jobbra az úteléguzásig. Ott áll Ljusza. Tőle balra találjátok meg Petrov ezredét... Ljuszáig és jobbra, majd a másik Ljuszáig és tőle halra ... Hány ilyen kedves, aranyos Ljusza volt a háborúban, aki nélkül eltévedtünk volna az utakat keresve, értékes, sokszor sorsdöntő perceket fecséreltünk volna el. Miért hívnak minden forgalmistát Ljuszának? ki tudja? A ml frontszakaszunkon Így szoktuk meg: ha forgalmista, akkor okvetlenül Ljusza a neve. Napsütésben, esőben, falvakban és városokban irányították a teherautók és harckocsik áradatát ezek a bátor lányok, mosolyukkal erőt öntöttek az elfáradt katonákba, utánuk kiáltottak egy-egy vidám szót, és álltak az őrhelyükön éjjel-nappal... Nehéz és veszélyes feladatot teljesítettek. A Ljuszák irányítottak bennünket a cél felé, velünk együtt állták a sarat éjjel-nappal a nehéz harcok, veszélyes légitámadások éráiban. Nem egy áldozta életét közülük úgy, hogy keze még szorította a vörös irányító zászlúcskát. — A mi Ljuszáink nélkül órákig tévelyegnénk — mondotta egyszer nekem egy őszhajú őrnagy. — Az ördög tudja, merre van itt Küsztrin-Kietz meg Hoppengarten ... Ekkor fényképeztem le az én Ljuszámat Berlinben, a Frankfurter Alléén. 1945. május 10-e. Ljusza majd kicsattant az örömtől, amint őrhelyén állt. Már volt ideje arra, hogy kicserélje a fronton viselt napszítta tábori sapkát kék svájcisapkára, sőt már egy pár új fehér kesztyűt is kerített. Ljusza mosolygott és boldog volt, mert „Hitler kaput!“ Tehát béke köszöntött az egész Földre. Ez az ő legutolsó hadi őrhelye, az utolsó katonakötelessége. A háború még füstölgő romjain a békés életet köszöntötte. Nem kérdeztem mBg akkor, mi az igazi neve, sem azt, hogy rjazanyi vagy szmolenszki születésű, esetleg Szibériából vagy Ukrajnából jött-e. — Ml újság? — Berlinben minden rendben! Ennyi volt az egész beszélgetésünk. Miért jutott most eszembe? A hitleri pestis fölött aratott győzelem huszadik éve kezdődött. Az egyik ország a másik után ünnepli meg a történelmi dátumot, felszabadulásának huszadik évfordulőját. Azt gondoltam, hogy Ljusza fényképe mindennél jobban eszünkbe juttatja az örömteli eseményt. Mindnyájan ilyen boldogan mosolyogtunk a győzelem felejthetetlen napjaiban. JEVGENYIJ TYIHANOV Ez a fénykép bejárta már a földtekét, de aki készítette, nem tudja kt ez a lány, él-e, hogyan fejezte be nehéz katonaéletét. Ha él, hogyan töltötte ezt a húsz évet, a béke éveit? Talán a kezedbe kerül a Szovjetszkaja Zsenscsina, Ljusza. Szólalj meg, mondd meg az igazi neved, mesélj az életedről. Az lis lehet, hogy felismerik a fényképet la családtagok, rokonok, barátok, ismerősök. Várjuk a választ. {Átvéve a Szovjetszkaja Zsenscsina c. folyóiratból) s
