A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-09 / 32. szám

Érsekújvári cigaretta Nlnot szándékomban értekezést Írni a do­hányról, (még a dobányzásrfil sem. A dohány őabazúja Dél- é* Közép-Amerlka. A dohányzás Európában egy bizonyos lisszaboni trancia kö­vet „Jóvoltából“ a tizenhatodik században válik szenvedéllyé. A tiltó Intézkedések nem segíte­nek. Száz és százezren lesznek rabjai a niko­tinnak. Persze, a clgarettázás újabb keletű. Csa­pán száz éve szokásos. De nem Is ez az érdekes. Ml bántja a dohányt és mi bántja a dohány­zót? A két kérdés szorosan, szinte elválasztha­tatlanul összefügg. A humorérzékkel {megáldott ember így válaszolna! Ember bántja a dohányt, dohány bántja az embert. Mérge, nikotintartal­ma, felszívódik a szervezetbe és különféle be­tegségekkel terheli a szenvedélyének élű do­hányost. Így azonban egészen leegyszerűsíte­nénk a kérdést. Mert a dohányt az ember csn­­pán annyiban bántja, amennyiben saját szükségleteire feldolgozza. A dohánynak Is megvannak a maga betegsé­gei. Palántabetegségeit talajpenészek, a „do­hányvészt“ baktérium okozza. Vlruszbetegségei között a „dohánymozaik“ a legismertebb, Kár­tevői: a lótetű, a tücsök, a dohánytrlpsz, a le­véltetű, a cserebogár és különböző bagolypillék. Tehát elég sokféle betegség bántja a burgo­nyafélék osaládjába tartozó növényt. Betegsé­gét orvosolni, egészségét {megvédeni a tudo­mány dolga. De kinek a dolga megvédeni az érsekújvári Cigaretta Jó hírnevét? Hogy a dohányost ne bosszantsa, ne bántsa a gyártás gyenge minő­sége! Mert termékeikkel egyáltalán nem lehe­tünk megelégedve. Vegyük csak sorba a kifo­gásainkat. t Clgarettás dobozuk Jó, ügyes, szabályosan téglalap alakú. Felbontása azonban rendkívül körülményes. Ha a végén bontjuk fel, a vékony cigarettahűvelyekbe „préselt“ dohány kllopa­­kodlk a zsebünkbe és azt vesszük észre, bogy a reggel vásárolt clgarettás doboz dohánytartal­­mának tele a dobozba, illetve a zsebünkbe hull. Vajon mi lehet ennek az oka? A termelőik és termelési felelősök ilyen módon védik egészsé­günket, hogy a vásárlókkal egész helyett fél cigarettákat szívatnak? (Ez érthető lenne, ha egy korona hatvan fillér helyett cigarettájuk csak nyolcvan fillér lennel Vagy ha a cigarettát a papírért és nem a dohányért vásárolnánk .. . ! Egyes tapasztaltabb dohányosok azt tanácsol­ják, hogy az érsekűjvárl clgarettás dobozt ne a végén, az oldalén bontsuk fel. Akkor nem szóródik annyira. A cigaretták szépen egymásra simulva maradnak. A tanácsért {mindig köszönet Jár, még akkor Is, ha nincs benne köszönet. Ugyanis az újvári clgarettás dobozt akármelyik végéről és oldaláról bonthatjuk, az eredmény nem változik. El kell tömni a cigaretta végét, hogy ne lobbanjon a papír, amikor rágyújtunk. El kell tömnünk azért is, mert zsebünkből a szánkig a cigaretta útja majdnem egy méter is bosszantó lenne, ha a távolságot úgy tenné meg a cigaretta, hogy maradna Is benne dohány Ó* nem is. A Józanabb cigarettavásárlók mást ajánlanak. Es ez talán a legelfogadhatóbb. Mindjárt vásár­lás után bontsuk fel a dobozt és a cigarettákat egyenként nyálazzuk {mag újra. Majd vereges­sük meg mindkét végén, hogy a szóródásnak elejét vegyük. A munka Igen egyszerű és sem­miféle fáradsággal nem Jár. £s csak hasznunk lehat belőle. A cigaretták töményebbek, szívásra alkalmasabbak lesznek. Egyszóval az érsekúj­vári cigarettával a normálistól, a megszokottól eltérően kell eljárni. Nem puhítani, tömltenl, keményíteni kell! No, nem tudjuk, elfogadható-e ez utóbbi aján­lat is? Cikkünk elején arról beszéltünk, hogy a do­hánynak vannak kártevői. Toldjuk meg ezt az­zal, hogy a dohányosoknak Is vannak kártevőik. Ha másutt nem, az érsakújvárl cigarettagyárban biztosan. A minőségi munka ellenőreinek tüze­tesebben szét kellene nézni a portán. Sok a se­­lejt. Nem kevesebbről, mint e gyár Jó hlrnevóról van szóJ MACS JÓZSEF Eígf/Jt MM/rréi A hidasiak egy nagy táblán arattak. Hidas közel van a városhoz, alig tíz kilométernyire, Másnap gyalog mentünk az említett tábla felé. Itt, itt voltak tegnap — mutatok klmeresztett szemekkel a táblára. Saját sze­memmel láttam. Rengeteg szalma bizonyít­ja az Igazam, kombájnt azonban nem lát­ni sehol, se közelben, se távolban. De Jön a megmentő. Egy biciklin ülő kisfiú. — Öcskös, mondd csak, hol vannak a kombájnok? — Bácsi kérem, nálunk már befejezték az aratást,'— s gúnyosan nevetve tovább haj­tott. Töprengtünk, most mit csináljunk. Men­jünk tovább? Ügy határoztunk, hogy nem jövünk ide mégegyszer aratási riportra. Gyalog mentünk tovább. Szerencsére egy tejeskocsi felvett bennünket. Falvak, házak maradtak mögöttünk. Csend, nyugalom mindenfelé. Nincs az a lőtás-Tutás, mint pár évvel ezelőtt. Hisz nem is olyan régen minden épkézláb embernek nyolc évestől nyolcvanig aratni kellett. Kihalt az út­­mentl környék Is. Zöldellő kukoricások, cu­korrépa tábák, üres tarlók fogadnak az út mentén. Sehol egy kombájn, sehol egy a"a­tő. Nagyon találósén jegyezte meg a kocsis: Aratókat ma már csak öreg képeslapok­ban, talán a Hét első számaiban, kaszát és nagygerehlyét pedig már csak viszont a múzeumokban találnák. Aranykalász szövet­kezetben megkérdeztünk egy embert: — Elvtárs, aratnak még? — Erre Űgyalla felé menjenek. Gyalog vágtunk az útnak,, mentünk egyl Jó darabot, de sehol nem láttunk senkit. Már kezdtünk bosszankodni. Valamikor Pé­­ter-Páltől augusztus végéig csengett a ka sza, zúgott a cséplőgép. S ma? Megszállják a kombajnosok a táblát, pár óra múlva csak tarlót meg szalmát hagynak maguk után. Körülbelül két kilométerre gépek mo-l zogtak előttük. Ugyancsak meg kellett sza­­poráznunk a lépteinket nehogy lemarad­junk. Isten ments, hogy előbb fejezzék be az aratást, míg ml odaérünk. — Jő munkát, kellemes pihenést — kö szöntöttük rá az árokparton ülőkre, s köz­ben kattant a Flexaret, hogy megörökítse az „aratők pihenését. Nem tartott sokáig azl ismerkedés. A csenkel Lengyel Lajcsi ki-l próbált kombajnista viszi a szót, Itt-ottl I Bikini a földeken A bfimérű higanyszita 30 lökön felül Jelezte a kánikula erejét. Ilyenkor a habzó sör, a hi­deg málnaszörp a legjobb, vagy pedig a fürdés a hűsítő habo<kban, medencék, tavak, folyók vizében. Már, aki teheti. Mert a szövetkezetek tábláján sürgős a munka, aratnak a tagok, búg­nak a kombájnok, aratógépek. Ám egyéb munka Is akad bóven. A mihályfai kertészet­ben derékig ér a gyom a paprikában, paradicsomban, azt kapálják a lányok szor­gos kézzel, Igyekezettel. Pongrác, a fókertész és Nagy Sanyi, a segédkertész Irányítják a munkát, ám nem kell különösebb dirigálás, értik a dolgukat a lányok. Még a brigádosok Is. A somorjal Iskola néhány növendéke — hárofm lány és egy fiú — van brigádon a szövet­kezet kertészetében, közöttük Pammer Ilona és Kállay Györgyi. Amott a vasúti töltésen túl ügyes A mlhálylal kertészetben gyomlálják a paprikát A bős! szövetkezet tábláin fiatal lányok és öreg

Next

/
Thumbnails
Contents