A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-02 / 31. szám

A zoíd deltától a fekete Núbiáig

A mohamedán év nem szűkölködik ünnepek* ben. Egyiptomi tartózkodásom alatt a jelentősebb Ünnepek közül átéltem a Ramadán hónapját, a Kis- és nagy-bajrám Unnepsorozatokat, ás megünnepeltem májusban az Újév napját, amikor 16 az 1385. esztendőbe léptünk, ilyenkor természetesen szünetelt a munka a kairól építészeti tervezőintézetben Is, ahol szaktanácsadóként működtem.

A „jó szellő ünnepén" Indultam el dél {elé, hogy valóra váltsam 0gl vágyam, és megismerkedjek a nagy folyammal — széles deltájától, a forró Núbiáig. Az egész hatalmas ország múltját, Jelenét és JOvójét jelenti az a földsév, melynek Nllus-völgy a neve. Emlékszem, hogy diákkoromban, amikor az egyiptomi építészet történetével Ismerkedtem, milyen valószínűtlen távoli, és reménytelenül elérhetetlen volt számomra ez a hely, pedig mennyire vágyódtam utána, hogy valaha lássam Echnaton és Neferjltl „ezüstpalotáját" a tel-el amarnal napvárosban, vagy hogy egyszer a karnakl nagytemplom oszlopainak hatalmas kelyhet alatt állhassak átélve á -tér és a forma hatását, melyet nem pótolhat, sem leírás, sem pedig a kétdlmenzlóJú kSp: ,('t •

Végre ott ültem a símén száguidó gyorsvonat kényelmes és fóleg pompásan hűtött étkezőkocsljában, mely a szerelvény többi, részével együtt a messzi északról, a győri vagongyárból került az afrikai sivatagba. Kint már esteledett, és a hajladozó pálmafák alatt szamárháton baktattak hazafelé az egyiptomi fellahok apró földjeikről.

Reggel volt, mire Luxodba értem. Arra a helyre, ahol valamikor az „új birodalom" fényes központja, az ókor mllUós városa állott. Már a flakkerről, amely a Savoy szállóba vitt, megcsodáltam a föld mélyéből előbukkanó kosfejes szfinxek sorát, II. Ramszesz óriási méretű Ulöszobralt Amon-Ré templomának pilonjai előtt. Megcsodáltam a karcsú obellszket, melynek aranyozott csúcsa valamikor a napisten ragyogó arcát tükrözte és amelynek párja ma a párizsi Concorde-teret díszíti. '

Az elszállásolás után alig vártam, hogy egy motorcsónak őtvigyen a Nílus túlsó partjára, ahonnan azután egy rövldebb; de szívós tusa után, melyét a hamisított. régiségek árusaival vívtam, egy taxi segítségével a királyok völgyébe jutottam. Végre elérkezett a várva várt pillanat, amikor beléphettem Tutanchamon szlklasfrjába, és közben talán hasonló Izgalmat éreztem, mint annak Idején Howard Carter, amikor a titokzatos ajtó pecsétjét törte fel. Bebarangoltam később Szétl fáraó sír-labirintusát, melynek nagyrésze a rablók félrevezetése céljából lett mélyítve a hegy gyomrába. Itt átléptem az alvilág- kapuját,' melyet kígyók őriznek, és láttam a pazar színezésű llojnbonnűvekben a napbárkát, az alvilági

Luxor: Amon-RA templom

Théba: A „Memnon kolosszusok“

Ivir2i mi snk

Hatschepsut királynő temploma

lelkeket, és démonokat, tblszfejű Istenek között, és végül magát a fáraót, a „szájnyitás pillanatában", amint éppen az alvilági ü) életre ébred.

Ha valaki eljut a királyok völgyébe, ne sajnálja a fáradságot, és gyalogoljon el Innen a csupasz mészkőhegyük gerincén át Delr-el Bahrlba. A meredeken kanyargó út fáradságát pótolja az a látvány, melyet Hatsepszutnak, a Nílus lányának, Egyiptom első asszonyának teraszos temploma nyújt Innen föntről. A -háttérben a Nílus széles medre, melytől nem messze látni a valamikor éneklő Mamnon kolosszusokat. III. Amenemhet halotti temploménak megmaradt szobrait. Tévplatob délre Medlnet Habu, III. Ramszesz templommal egybeépített palotája.

Okvetlenül el kell menni a Sheik abd el Qurna, a nemesek völgyének sziklába vájt kriptáihoz is, melyekben a tükörlapok által bevetltett napsugár fölcslllantja a rég eltűnt élet csodás színekben-’ megmaradt jeleneteit, a hárfát pengető lányok kecses formált, a táncosnők mozdulatait éppúgy, mint a nehéz.mezei munka fáradalmait.

Luxor és Karnak között az utat kocsin ' szokás megtenni. ,A2 arab fiakkeres baksist váró buzgalmában meglepő adatokat árul el, és Így a jámbor utas megtudja tőle példáin azt is, hogy balra aZ a nagy viz a Nílus, ős- az, a púpos állat a teve, melynek általában négy lába szokott lenni. A néhány kilométeres, kocsiút az ilyen érdekes beszélgetés következtében gyorsán múlik. Végre az egyik most épülő szálló állványai mögül előtűnik s szfinxek sorfala,- mely a karnakl nagytemplom hatalmas pilonjaihoz vezet. Ke uz óriási építészeti együttes a régi Egyiptom valóságos történelme. Minden valamlre való fáraó a Közép birodalom Idejétől a Ptolaniuloszok koráig kötelességének tartotta, hogy a szent épülőt ősi magvát további templomegységgel bővítse, így az egymásra halmozott csarnokok, pllónok ás obellszkek valóságos labirintusa keletkezett, melynek egyes rászel, mint például II. Szett, Hl. Ramszesz vagy Khonszrjsten temploma szinte eredet) épségben maradt meg,

Ha válakl megkérdezné, hogy Egyiptom műemlékei közül melyik , a legszuggesztlvebb hatású, gondolkodás' nélkül válaszolnám, hogy a karnakl, templom nagycsarnoka. Szavakkal nem lehet leírni azt az érzést, jpelyet a' 23 méter magas, 3 és fél

méternyi átmérőjű 134 homokkőoszlop alkotta csarnok nyújt, csodálatot keltve az ókori ember szellemi és testi munkájának szédületes eredménye lőttén.

Luxortól továbbra Is a Nílus partját követi a dáliáié, rohanó vonat. Az 3gyik oldalról a Líbiai, a másikról pedig az Arab-sivatag homokja mind szükebbre szorítja a Nllusvölgy öntözött, gondosan művelt füldsávját, amely Itt már csak néhány száz méternyi szélességű. A nyomorúságos falvak kődarabokból vagy vályogból Összerótt kunyhói az elmaradhatatlan óriás-kemence kinézésű galambdúcokkal, már a sivatag homokján épültek, hogy ezzel sem legyen kevesebb a termóföld. A földek legnagyobb részét Itt cukornád borítja.

Néhány órás út után feltűnik Edfú városa, melynek tetőtlen háztengerét • ma is Horusz temploma uralja. Távolabb délre elhagyjuk Komombót a Ptolemaloszok korából fönnmaradt párhuzamos tengelyű és kettős szentélyű templomával. Nemsokára pedig befut a vonat Asszuánba, Egyiptom egyik legszebb városába, a núblal hercegek egykori székhelyére. A város, forgalmas utcáin, elsősorban a Nllus-parton nyüzsög az élet. A lakosság itt már kevert, részben berber, részben hetlta fajú btsbarl, de nagyon sok a vagdalt arcú szudáni néger Is. A Nílus csodálatosan szép itt. Az úgynevezett első vízesést megfékezte már

Asszuán: Kilétéi Agha kbén villáiéból