A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-02 / 5. szám
Csallóközi karcolatok Dermesztő hideg volt. A reggeli vonatról jövők siettek a munkába. Az egyik ház udvarán disznót pörzsöltek. Nem Volt kedvem nézelődni, nyakamat behúztam a télikabátonj gallérja mögé, s szapora léptekkel elindultam a városba, Amióta legutóbb itt jártam, sok újat építettek Szerdahelyen. Oj kórház épült, ami sajnos ma már szűknek bizonyult. A művelődési Otthon, Iskola, vadonatúj szálló, jái'ásl nemzeti bizottság s a több emeletes lakóházak egész sora jelzi a város fejlődését. Később személyesen is meggyőződtem, mennyire örülnek a szerdahelyiek ezeknek a létesítményeknek. Magam is megörültem amikor hallottam, hogy most alakul a mezőgazdasági technikum, amelyet később talán főiskolai szintre emelnek. Tehát ma már Szerdahelyen is akad látnivaló. Az osztrákok is, akik szombatvasárnaponként eljönnek ide, dicsérik a szép új szállodát. Ide vezetett az első utam, és itt ért az első kellemes meglepe-Mai számunk tartalmából Nyílt levél . . . • • • 4 Arizona............................... • 5 Manonok, gondolák és szerkesztők.......................... 6—7 Írók időszerű kérdésekről 11 Sohasem vagy egyedül . . . 12 Majd a papa.......................... 17 Hét nap a Fehér Házban , , 18 A XX. század Góleme , , • 26-ift; ■ ; r, ■ A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultfiregyesaietónek hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztfibizottsfig: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcsik József, Lórincz Gyula, Mács józset, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, jesenskóho 9. Postafiók C-398, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hlrlapazolgólata, előfizetőseket elfogad minden postahivatal óz ievélkézbesltó. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná ezpedfcia tlaőe, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stóróva 4. Előfizetési df| negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39.— Kés, egész évre 78.— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és' nem fcOltlRnk vissza. K-21M1075 tés. Olyan ízléses a szálló belső berendezésé, hogy bármelyik nagyvárosba is beillenék. A szobák melegek, tiszták, barátságosak, a felszolgált ételek a házi kosztra emlékeztetnek, az alkalmazottak rendkívül figyelmesek és udvariasak, mindenütt ragyogó tisztaság, tehát mindez hozzájárul ahhoz, hogy jól érezte magát itt a vendég. Mi Délután megnéztem az új kórházat. Meglepően tiszta, világos, napos valamenynyi szobája. Készséggel kalauzolt végig az osztályokon a kórház igazgató főorvosa. Pár évvel ezelőtt épült fel, s amint mondtam már kicsi. Mindenütt barátságos környezet, minden emeleten televízió s a betegek kedvük szerint szórakozhatnak, elfeledve az operációt, a fájdalmat, a kórház nyomasztó légkörét. Láttam itt egy szomorú dolgot Is: A gyermekosztályon megálltunk egy ágynál, egy nyolcéves kisfiú feküdt benne. A feje csupa seb, csupa forradás. A nyakán még látható volt a kötél nyoma. Meg akarták fojtani, agyon akarták ütni a szülei, január 12-én hozták be a mentők félholtra verve, eszméletlenül, félig kitépett nyelvvel. Hihetetlen, de szomorú valóság. Olvasom a kórlapot a gyerek ágya fűlött: Sárközi Géza, született Ekecsen, 1956 december 13-án. Apja. Sárközi Géza, 45 éves ekecsl lakos. Anyja: született Sztojka Júlia, 42 éves, egészséges, nem dolgozik sehol. Testvérei; József, 14 éves Blanka 12 éves Pál, 9 éves István, 5 éves. Ezenkívül még hat gyerekük született, de mind a ha egy éves koráig meghalt Nem sok hiányzott, hogy az itt fekvő gyerek is arra a sorsra Jusson. Szótlanul álltunk a gyerek ágya felett, egymásra néztünk, s arra gondoltam, mi lesz vele, ha felgyógyul? Ugyanez a kérdés visszhangként hangzott el a csendes betegszobában a kezelő orvos szájából. Mi lesz a gyerekkel, ha felgyógyul? Ki kezeskedik érte, ha visszamegy, nem ütik-e agyon. Itt az ember lelkiiismerete azt diktálja, hogy a gyereknek nem szabad viszszemennie a szüleihez, de vajon milyen sors vár a többi négy gyerekre, akik közül három súlyos beteg? ■ Szikrázó napsütésben Bős felé tartottam. Túl a községen javában tart a geológiai kutatómunka. Vizsgálják a talaj összetételét, amelynek az épülő vízlerőművet kell majd megblrnia. Itt-ott kibontakoznak az első épületek is. Lehet, hogy mire kitavaszodik, több lesz itt a látnivaló. Elmentem hát megnézni a téli kikötőt és a zajló Dunát. Beszélgettem a vizjelziőszölgálat dolgozóival. Javították a jelzőberendezéseket. Csicsai Ottó, az említett vállalat dolgozója elmondotta, hogy a múlt évben egy országos jelentőségű újítást nyújtott be vállalatuk vezetőségéhez. Egy újfajta éjszakai jelzőlámpát szerkesztett, amely Jobb, olcsóbb és biztonságosabb Is a meglehetősen drága svéd jelzőlámpáknál, Egyébként fontosságukról szólva még annyit, hogy ezek a lámpák hivatottak jelezni éjszaka a hajók útját, s ha egy-két Ilyen lámpa éjjel kialszik, mint ahogyan az a múltban elég gyakran előfordult, a hajó könnyen zátonyra futhat. Tehát ezeknek a lámpáknak kellene biztosítani az éjszakai hajózást, de nem biztosítják, mert gyakori az üzemzavar, elalusznak és a hajó, amelyiknek reggelre Komáromban kellene lenni, nem érkezik meg, mert az éj beálltával le kell horgonyoznia és meg kell várnia a virradatot. A Csicsai Ottó szerkesztette jelzőlámpa lényege abban áll, hogy ez a lámpa nem világít egyfolytában, hanem csak pislog, jelzi az utat akár három hónapig is. Javaslatét el is fogadták és országos jelentőségű találmánynak minősítették, sajnos mindmáig nem használták fel a gyakorlatban, s olyan hírek is érkeztek a vállalattól, hogy nem is fogják egyhamar. Nem tudom, mi igaz ebből. Mindenesetre a józan ész azt diktálja, hogy fokozatosan ezeket kellene üzembe helyezni, hisz nagyon sok ilyen lámpára lesz szükség, nemcsak a Dunán, hanem más hajózható folyón is, és miért hoznánk be drága devizáért olyasmit, ami nem teljesíti a hivatását, amikor idehaza jobbat és olcsóbbat készíthetünk. DjJSEK IMRE A Csicsai Ottó szerkesztette jelzőlámpa
