A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-26 / 4. szám
Néhány sorban Ez év áprilisában ünnepeljük a Csemadok fennállásának 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból ezen a helyen számról számra bemutatunk egy-egy Csemadok-tagot, odaadó kultúr munkást, akinek része van a 15 év eredményeiben. Az ezer lakosú Nagypaká csallóközi falu. fekvését, utcáit, házait, leírni nem tudjuk, hasdnlitani sem más Itteni köz ségekhez, mivel későre jár, beesteledett, kint csak a villanyégők hunyorognak. Nem is vagyunk a házak között, Andrássy Jánosoknál Várunk a gazdára, a Csemadok helyi csopdrt elnökére. Csak a lánya tartózkodik otthon, az ajtóra déz, várja az apját, aki hetedik éve reggel háromkor mégy, hátkor jön, délután háromkor megy s este tér vissza S szövetkezeti istállóból, amelyben másodmagával 90 szarvasmarhát gondoz. Várja az urát, aki kőműves mesterségét Bratisiavában űzi, 0 is Ott dolgozik a bútorüzemben, most anyasági szabadságon van. S várja az édesanyját is, aki valamelyik szomszédhoz ugrott ót egy pillanatra. Van hát időnk bőven a gondos asszonykezeket dicsérő konyhában széjjültekiuteni s beszélgetni. A fiatalasszony meglehetősen tájékozott faluja dolgaiban, tud mindent a szövetkezetről — talán nem is csoda, édesapja ellenőrző bizottsági elnök — s még többet tud a Csemadok helyi szervezetről, amely 1949-ben alakult harminc taggal, jelenleg hetven tagja van. Szeretettel mesél apja munkájáról. Apu igy, apu úgy ... Apunak olyan szenvedélye a kultúrmonka, mint másoknak az ital vagy a dohányzás. Egyszerűen nem bir élni nélküle. Anyu kezdetben haragudott szenvedélyére. Nem is csodálkozom. Sokszor megtörtént, hogy a színjátszókkal csak hajnali kettőre ért haza. Le sem feküdhetett, csupán átöltbzködésre volt ideje, aztán ment az istállóba. S amennyit ő már biciklizett, gyalogolt, vonatozott Csemadok ügyben! Itt föllépés, ott fellépés, előadást lekötni, termet előkészíteni, vundoskodni a jegyeladásról stb. S miért csinálja? Miéri kell ezt neki csinálnia? Ezt nem érti anyu, s ezt nem tadja megmagyarázni apu sem. Vérében van ez a munka ... Itt a fiatalasszony elhallgat, köszönti a férjét, aki szokott Időben megérkezett, s örömmel kapcsolódik a beszélgetésbe. Kiderül, hogy kultúrmunkások mind a ketten, több színdarabban is játszottak már. Vázlatosan tizenöt év tevékenysége rajzolódik ki szavaikból. Apu első dolga az volt, hogy berendeztette a kultárházat, Színpadot építettek s asztalokat, székeket, függönyt, reflektort vásároltak. Aztán kidolgozták a tervszerű színjátszás programját. Így került sor a Ludas Matyi, a János vitéz, a Sári birö, az Amit az erdő mesél, A cigány, a Csikós, a Húsz év után, az Eles Marika menyasszonyi fátyla, a Lldécfény, a Baj van a szerelemmel és a Senki fia bemutatására, amellyel a Szocialista Dráma Fesztiválján a dunasezrdahelyl járás első diját nyerték el. Mióta megalakult Nagypakán a Csemadok helyi szervezete, állandóan van kultúrbrigádjuk — Somarján, Vajkán, Békén é;, Tnnkházán is ismerik őket. Tánccsoportjuk is volt, pillanatnyilag nincs, bosszankodik is apu eleget a lányokra, amiért férjhez mentek. (Színdarabot sem tudnak tanulni csak húsvétra). Pedig jó tánccsoportot összehozott, sikerrel szerepeltek Dunaszerdahelyen, Karcsán, Bősön és Tonkházón. Két irodalmi est is szépíti a szervezet történetét. A nagypakaiak egyszer Galine Nyikolajeva Aratásáról, más szpy Zápotocky Vörös fény Kladnó fölött cjmü könyvéről vitatkoztak... Cjra nyílik az ajtó belép Andrássy János, a házigazda. Középmagas, kopaszodó ember, jelentéktelen kis bajusszal. Helyet foglal köztünk és csodálkozik, hogy bár Csemadokról beszélgetünk, nincs hozzá kérdésünk. Mért nincs? Mindenki mosolyog, s a mosolyban benne van: ez egyszer lánya beszélt az apjáról. S ebbe belenyugszik a gazda. Az elmondottakhoz csupán azt fűzi hozzá: — Tizenöt év nagy idd és szép Idő, Nálunk a Csemadok-tagok mind kétkezi munkások. Sok-e a munkánk vagy kevés? ,.. Egy bizonyos, másfél évtizedbe került, míg falunk a sötétből kilépett a fényre. (m) Beszéljünk róla Fiatal vagyok magam is san megvásároltuk az ahlako“ és sokszor elszomorít a kát, cementet és a szükséges dolog: miért vagyunk mi rósz- anyagot s minden nap késó szak a felnőttek szemében? esti órákig folyt a munka. Talán ezért: múlt év novem- Akadtak szakemberek is mlnber 3 án a vasúton utaztam a dig. Közvetlen karácsony előtt losonci óvónőképző hallgatói- még meszelték a. kultúrházat. val egy kupéban. A Horná A létrák tetején asszonyok Slubfía i állomáson szálltak ágaskodtak, asszonyok tisztijei. De hogyan?! Lármáztak, tották az ablakokat is, zsontolongtak, rendetlenkedtek. Mit gott a terem a segíteniakarókgondolhattak az utasok arról tói. Így történt, hogy a Lidércaz iskoláról, s azokról a taná- fényt a görgői közönség mégrokról, akik ilyen diákokat ne- iscsak a nagy müvelödésházvelnek. S később, felszállás ban nézhette ,pégig. A falak után, gondoltatok e arra loson- ugyan még egy kicsit tarkák ci tanítónő-jelöltek, hogy min- voltak, de azt senki sem akardenkt zavartalanul, nyugodtan ta észrevenni. Olyan tett ez, akar utazni? S gondoltatok-e amelyről érdemes beszélni, arra, hogy az a fiatalság még Török Lászlóné, Görgő nem lesz modern, amely saját tranzisztorait túlüvöltve zavarja O Az iglót 0j Otthon taaz utasokat? Emlékezzetek **" nonciskola internátusácsak, losonci lányok: ahogy nak lakói a múlt évben már szavaitokból kivettem, Galánta másodszor kapták meg a „Kekörnyékéről jöttetek, talán va- let Szlovákia legjobb tanoncislamityen sportversenyekről. De kólája“ elmet s a címmel járó gcndCLtatok-e arra a Hronská zászlót. Az intézet tanulói Dúbravka-i álomáson, ahol olyan megállják helyüket a tanuláskihívóan viselkedtetek, hogy ban s példás közösségi életet ilyen viselkedéssel a szülők bt- élnek az Iskolán kívül is. Enzalmát a magyar iskolák Iránt nek a jele az a kísérlet is, nemigen növelitek? Nem hi- amely szerint a' tanulók újabszem, pedig szükséges lenne ban nem a pénztárostól veszik saját érdeketekben és vala- át fizetésüket, hanem az ebédmennyiünk érdekében. löasztalon találják borítékjai-Totna József, Hanva kát sorba lerakva. Legutoljára 210 tanuló vette át így a fize-2 A Roznyó melletti Gör- tését s egy fillér sem htány“ gön két kultúrház Is zott. van, de nem sokkal karácsony Major Vince, Igló előtt még egyik sem volt használható. A görgőlek Dávid Te- A Alsószecsén és Nagyod réz Lidércfény c. drámáját ** * községekben pang a kulakarták betanulni karácsonyra, turális élet. Három év óta nem a bökkenő csak az volt, hogy volt kulturális rendezvény sem hol fqgják előadni. Az egyik egyikben, sem másikban. Rékultúrház kicsinek bizonyult, a gebben a Csemadok járási titmástk, az új, nyár óta szét- kára két hetenként meglátoszedve, átalakítás előtt állott, gáttá jalvainkat, most hónap- Az idő sürgetett, nem volt mit ról hónapra egyszer sem. A tennünk, összehívtuk a falu la helyiszervezetünk elnöké, is alkosságát és segítségüket kér- szik, nem hajlandó az ügy értük. A Udércfényt már az át- dekében tenni semmit. Az évalakított kultúrházban akartuk záró közgyűlések a nyakunkon bemutatni. Sokan nevettek és vannak, hogyan tovább alsósokon tamáskodtak. De a cső- szecsei Csemadok? da mégis megtörtént., Hamarq Kűcs Gyula, Alsószecse
