A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-28 / 26. szám
Még mindig sok » olyan lapén katona, aki húsz évvel a második viléghábord ntán nem tudja, hogy véget ért a háború. Körülbelül 1500 japán katona él még Oj-Guinea Őserdőiben, A japén kormány repülőgépekkel keresteti Okét és rOpIratokat ssérat le as dserdűk fOlütt, amelyekben basatérésra ssélltja tel Okét. 1845 májuséban Fusaso Kejamát három társával Őrjáratba kUldték egy motorcsónakon, hogy derítsék tel as amerikai—ansstrállal csa-Í intők hollétét Ngo sslget kOselében. As éton ellenséges járőrrel taálkostak, és osak ügy sikerült megmenekülniük a fogságba esés elOl, hogy a tengerbe ugrottak. Ketten küsülük vlsbe toltak. A másik kattfl klússott a partra s ott a sslklák védelmében elrejtOsOtt. Másnap reggel as egyik katona a fáradtságtól lélholtan alObOjt rajtekébOl, lement a partra és megadta magát as ellenségnek. Társa, Fusaso Kajama egy sslkla alá hdsódva várta meg a következő estét. Akkor a pert mentén távolabb Ossott és ott mássott partra. Exntén bárom hétig bolyongott egyedül as Őserdőben. Es alatt as Idfl alatt nem találkosott senkivel, a vadállatok ellen automata géppisstolyával védekesett. As olajait állatok nyars húsával és gyümüloosel táplélkosott. Egy napon óriáskígyó támadta meg. Sikerült lelónie, de a zajra egy csoport bennssülOtt robant elO as OserdOból. Asonnal rájuk fogta a géppisztolyát, de a kflvetkesó pillanatban fi|ra leengedte. A kis fekete emberok pedig odarohantak, közrefogták és csókolták, ahol érték. Megértette, hogy ezek a's emberek még sóba nem láttak lőfegyvert, esért nem Is félnek tOle. A pápuák pedig est gondolták: aki Imeg tud Ölni egy óriáskígyót anélkül, hogy bőssé érne, az csak Isten lehet. A bennszülöttek nagy OrOmujjongással vezették az Idegent a törzs falujába, ahol három fehér hajd Öregember, a törzs vénei ünnepélyesen fogadták. A „földrészéin Isten“ tiszteletére nagy ünnepséget rendeztek, a pápuák énekeltek, táncoltak, és különféle ételeket tettek elé. Három hét óta alóssOr lakott jól kedvére. A tánoolók kOsött fiatal lányok Is voltak. Fusaso Kejama vágyakozva nézte a fflszoknyéba OltOzött, madártollal ékesített szép testű lányokat. A vének megértették sóvár pillantását a nem sokkal kéaflbb hat ssép fiatal lányt vezettek elé. felbeszéddel tudomására adták, hogy választhat. KI Is választotta mindjárt a legszebbet, I-Telt. A választás ötén bevezették Okét egy sátorba és kezdetét vette a házassági szertartás. Másnap a törzs minden tagja előtt kihirdették, hogy az égből küldött vendég mától kezdve a törzs királya, akinek mindenki engedelmeskedni tartozik. A törzs minden férfi és nő tagja a sátrukhoz járult, ajándékokat hoztak ás hódolatukkal árasztották el az Aj királyt és feleségét, I-Tett. Fusaso hajmarosan megtanulta a tOrss nyelvét és megtudta, hogy a törzs neve „haja“. Kilenc faluból éli a héják területe, a közelben más törzsek laknak, akikkel a hálák nem mindig élnek békességben. Fehér vagy sárga embert még soha nem láttak. Csodálattal és tisztelettel nézegették Fusazo géppisztolyát, zsebkéseit, gázálarcát, szemüvegét és karóráját. Ezeket úgy tekintették, mint a „nagy fénOk“ varásssserssámalt. Elérkezett az esős évszak. Fusazo Kejama Japánban épltömunkás volt. Oj barátait megtanította,, hogyan kell olyan kunyhót építeni, amely nem ázik be. Útmutatásai alapján csinos, agyag-házakat építettek, amely kitünően védte Okét a hidegtől és az esőtől. Most már valóban senki nejm kételkedett benne, hogy ilyen okos csak Isten lehet. Nemsokára küldöttség jött más törzsektől Is azzal a kéréssel, hogy az idegen király menjen el hozzájuk és nekik Is építsen olyan házakat, mint a hajáknak. Fusazo megígérte segítségét s útnak Indult. Felesége, I-Tei sírt, hogy majd a távoli faluban bala talál szeretni más valakibe, de 0 megesküdött, hogy visszatér hozzá. Amikor pár hónap múlva hazaérkezett, I-Tel fiúgyermekkel karján fogadta. Felesége megszülte elsO gyermekét, aki a Ko-0 nevet kapta, ami annyit jelent: „Az égbOl jött fia". Ezután még agy fiuk, majd lányuk született. Fusazónak most inár volt családja és új hazája, mégis gyakran gondolt vágyakozva Yokohamában lakó öreg szüleire. Valószínű, hogy nem látja már Okét többé, de miért Is hagyná itt ezt a boldog életet, csak azért, hogy az amerikaiak börtönbe vagy luternálótéborha zárják, vagy a japánok lOjék agyon, mint katonaszökavinytf A baják nem ismerik a naptárt, de Fusazo minden nap húzott egy vonalat zsebkOnyvébe. IMI. Tizenhat éve, hogy Oj-Guineába került. Most tizenhat év után szintén negyedmagávaí indul „felderítésre“. Három bennszülöttel az ardOzég távoli részébe mennék, a partvonal falé, gyógyfüveket keresni a betegek részére. Hosszú gyaloglás után kiértek a tengerpetra, a parton bárka állt, benne egy halász — fehér emberi Egy holland Imlssztonárlussal találkoztak, akt tudott japánul. Mikor Fusazo meglátta a febér embert, nagyon megijedt, de szégyeilte volna, ha ezt társai észravaszlk, ezért méglsosak odament hozzá. Az elsO kérdése az volt: gyOztek-e a japánok? A holland hamarosan megértette, hogy a japán, aki eifltte áll, semmit se tud a múltról, a japánra dn ■ s,c »bambákról. A holland néhány perc alatt két évtized történelmét mesélte el. A japán katona pedig elmondta az 0 különös történetét. Majd félszegen megkérdezte: — Mit gondol, ha hazalmennék japánba, nem ionénak főbe vagy nem zárnának be? — Sem halál, sem börtönI Ne féljen semmitől! — válaszolt a mtszsslonárlus. Ennak ellenére Fusazo ott maradt a családjánál, de oda adta a misssslonárlusnak szúlel címét és kérte, írja meg nekik, hogy él és üdvözli őket. Ezzel az ügyet befejezettnek vélve ott maradt a haják között. Két évvel később, 1863-ban a holland misszionárius váratlanul megérkezett e haja törzs fO falujába és ott a Japán királyt kereste. |Atadta hoki szülői üzenetét, hogy könyörögve kérik, térjen vissza hozzájuk. A misszionárius elmondta azt Is, hogy a legközelebbi kikötőben egy japán hajó horgonyoz. Fusazo Kejama hetekig vívódott. Végül határozott. Vlsszamegyl 1-Tel sírt, de sírtak a gyerekek is. 0 azonban újból ImageskUdött, hogy visszatér a családjához. I-Tel hitt neki, mert Fusazo mindig megtartotta a szavát. Az a nap, amikor eltávozott, gyásznap volt a haja törzsnek. Fusazo Kejama már egy éve él odahaza, Yokohamában, ápftOmunkás, mint húsz évvel ezelűtt, bér az élet japánban más, mint Oj-Guineábau. Hamar megszokta az új körülményeket, de szive Oj-Guinoában van a héjáknál, I-Tet-nél és gyerekeinél. Szívesen visszamenőé családjához. de nincs pénze. Pénz? A haják nem Ismerik a pénzt. Sokszor gondolja: talán azért olyan boldogok? Eszperantból fordította: Soós Gyula 1500 japán katona Új-Ouinoa ős*rdeib*n, A földroszállt ist*3 Fusazo K*jama, a Kaják királya Nász az ős*rdőb*n Mikor látja inog újra családját a yokohamai építőmunkás? Japán katonából — király
