A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-28 / 26. szám

Veszélyben forog az emberiség puszta léte

írta: Lord Bortrand Russell

Noha ebben a cikkben vannak olyan megállapítások, amelyekkel nem értünk egyet, de a legteljesebb mértékben egyetértünk Lord Russell-nak azzal a felfogásával, hogy az általános és teljes leszerelés létfontosságú az emberiség életbenmaradása szempontjából.

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KoItúregyesBlatéBak hetilapja.

Megjelenik minden vasárnap.

Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gyurcslk József, Lőrinc« Gynla, Máos József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Kezső.

Szerkesztőség: Bratislava, jesanského 8. Postafiók C:38S, teleién 833-04 Törleszti a Posta Hlriapazolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö.

Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Oatredná espedioia tlafie. Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII.

Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat. Bratislava, Stárova 4.

Előfizetési díj negyed évre 18.80 Kis, fél évre 38.— Küe, egész évre 78.— Kis.

Kéziratokat nem érzünk meg éz nem küldünk vissza.

K-13'41447

Vannak olyan tények, amelyeket minden Tértinek és nőnek az agyába kell vésnie. Oroszország és Kína kormánya jelenleg alkraszáll a gyors és teljes nnkleáris leszerelésért: a nyugati kormányok, amelyeket a lakosság többsége támogat, nem cselekszenek így. Noha, talán már a tizenegyedik éra is a végéhez ér, van még lehetőség arra, hogy — amennyiben mindenki követeli a nukleáris fegyverek betiltását — a nyugati kormányok is csatlakozzanak a keleti kormányáokhoz, s együttes erővel megvalósítsák a gyors és teljes nukleáris leszerelést. A nyugati demokráciák által hozott döntések közvetlenül felvetik a polgárok felelősségét, hisz ők választották meg, ők támogatják kormányaikat. Ezek a kormányok — a lakosság többségének támogatásával — mindeddig olyan politikát folytattak, amely veszélybe sodort bennünket. Ezt tanúsítja az atomháború elleni mozgalom számos felhívása.

Ez a politika addig érvényesül, amíg a lakosság többsége, amely ezért a politikáért felelős, nem követeli annak megváltoztatását. Ezért tehát arra van szükség, hogy a nyugati népek többsége követelje a nukleáris leszerelést. Ennak az esélyei sajnos meglehetősen csekélyek, de ha nem követeljük, akkor teljes pusztulás és szörnyű halál vár ránk.

Ha nem kerül sor a leszerelésre, méghozzá ezeknek az embereknek a támogatásával, akkor haláluk pillanatában legfeljebb így vigasztalhatják magukat: „Saját halálomnak és a velem együtt pusztuló sok millió ember halálának eszköze voltam.“

Az emberek nem látják eléggé világosán a véletlen héború kirobbanásénak veszélyét. A rakéták mindenütt a radartól függnek, a radar pedig tökéletlen szerkezet,

\ rlasztőrendsze.ak percek alatt jelzik a veszélyt, s a legcsekélyebb számítási hiba, a legkisebb műszaki zavar a világ elpusztulásához vezethet. A biztosító társaságok készségesen közük velüpk, hogy az országutakon közlekedő autók és a léglutakon közlekedő repülőgépek adott száméból következtetni lehet a balesetek évi százalékarányára. Ugyanez a helyzet az atomfegyverekkel is. A NORAD-nak, az Egyelült Államok északi radar riasztóhálózatának évente 50 000 repülést kell megfigyelnie — akadnak köztük meteoritok és akadnak űrhajók is. A radar azonban nem tud különbséget tenni a rakéták és a természeti jelenségek között. A sorsunk felől döntő elektronikus számológépből a másodperc törekéda alatt érkezik a jelzés. A tengeralattjárókon és a rakétákon kívül 800 légitámaszpontot is meg kell figyelni.

Amikor az Egyesült Államok Észak- Karolina államára leesett egy 24 megatonnás bomba, utólag megállapították, hogy a robbanást gátló hat biztosíték közül öt meglazult. 1981-ben egy túlhevült repülőgépmotor az elsőszámú riasztás elrendeléséhez vezetett, s 25 másodperc híján megindult az atomtámadás. Ugyancsak 1931-ben egy holdfelkeltét rakétasorozatként jeleztek a radarernyők, s csak a szerencsés véletlen közbejötté — egy jéghegy átszakította a tengeralatti kábelt — hozta magával azt a késedelmet, ami módot nyújtott a parancsnoknak az alaposabb tájékozódásra. És ez csak néhány kiragadott példa a sók közül. Igen sok ember figyelmeztetett bennünket a véletlen háború kirobbanásénak vitathatatlan veszélyére: a Sugárzástanulmányozási Tudományos Bizottság (Egyesült Államok), a Stanford Kntató Intézet elnöke, Kennedy, McLoy, Lord Hailsham, Macmillan, Hruscsov.

Az Egyesült Államok és a Szovjetunió által felhalmozott atombombák robbanóereje megfelel 320 milliárd tonna trinitrotoluol robbanóerejének. Ennyi robbanóanyagot használtak volna fal a második világháborúban, ha az 148 évig tartott volna! Az Egyesült Államok 130 000 ideggázbombát tartalékol. Minden egyes bomba 3500 négyzetmérföldnyi területen elpusztli minden élőlényt. Ha bevetnék ezt az égési készletet, 455 millió négyzetmérföldnyi területen szűnne meg az élet. Nos, ei nyolcszorosa az egész világ, s 151-szerese az Egyesült Államok területének, fis ea még csak nem is nukleáris fegyver. Mi természetesen úgy vélekedtünk annak Idején hogy a német fasiszták kivetkőztek ember mivoltukból, amikor nemzeti politikájuk részévé tették a tömeggyilkosságot.

Az angol Sir John Cockroft nemréglbei kijelentette: az elmúlt két év sorén vol egy eset, amikor be akarták szüntetni i gyermekek tejellátását, mert a légköri ki »érietek megmérgezték a friss tejet Ugyanakkor a Brit Atomenergia Bizottság nevében arról nyilatkozott, hogy amennyi ben új légköri kísérleteket hajtanak végre már a közeljövőben esedékessé válik e:

17 intázknrlés

Tudjuk, hogy 1959 és 1961 között több mint megkétszereződött a torzszülöttek száma. Az Egyesült Nemzetek Egészségügyi Világszervezete mutatta ki ezt az Egyesült Államokban tapasztalt „béta“-sngárzásról és ugyanakkor azt Is kimutatta, hogy a 4—14 éves gyermekek elsőszámú halálozási oka a fehérvérűség. A második helyen állnak a születési rendellenességek. A New York Times 1933. augusztus 21-i számában olvashattuk, hogy Utah államban a két évnél fiatalabb gyermekek szervezetébe alig egy hónap alatt 2—28-szor annyi rádioaktív jód jut be, mint amennyinek az Egyesült Államok kormánya által meghatározott biztonsági normák szerint egy egész év alatt szabadna bejutni. Ez 1982-ben történt. Mindez bizonnyal a földalatti nukleáris kísérletek szennyező hatásával függ össze. Meddig tűrik még a világ népei ezt a veszélyes őrületet?

Nyugaton azt állítják, miszerint nem érdemes leszerelési egyezményeket kötni a Szovjetunióval, mivel az nem hajlandó beleegyezni abba, hogy a leszereléssel egyidejűleg helyszíni vizsgálatra vagy ellenőrzésre kerüljön sor. Az Egyesült Államokban széles körben elterjedt ez a hiedelem, ezt ismételgeti a sajtó, ezt hangoztatják a kommentátorok, így James Reston is. A valósággal szöges ellentétben azt hajtogatják, hogy a Szovjetunió csak abban az Esetben egyezne bele a helyszíni ellenőrzésbe, ha már befejeződött a leszerelés egész folyamata.

Az oroszok álláspontja a következő: ha a Nyugat egyetért az általános leszerelés elvével, az oroszok azt óhajtják, hogy a nemzetközi ellenőrző csoportokat még a leszerelési intézkedések megkezdése előtt beengedjék az összes országba. A szovjetek kijelentették, hogy az általános leszereléssel kapcsolatos egyezmény megkötése esetén lehetővé tennék:

a) az Egyesült Nemzetek Szervezete sok ezer megfigyelőjének beutazását, még mielőtt sor kerülne a tényleges leszerelési Intézkedésekre;

b) a megfigyelők helyszíni vizsgálatát a haderő 80 százalékának leszerelésére, a rakéték szállítására alkalmas eszközök teljes elpusztítására vonatkozóan.

Az emberiség fennmaradása szempontjából létfontosságú tehát, hogy ne tekintsük egymást továbbra is ördögöknek, ne hazudozzunk egymásnak, ne kendőzzük el az igazságot, hanem — amíg még megtehetjük — nézzünk szembe a tényekkel és kezdjünk munkába az emberiség megmentése érdekében. E feladat megvalósítása érdekében jött létre a Bertrand Russel Békealapltvány és az Atlanti Békealapitvány. Örömmel vesszük a béke ügyét viselő emberek támogatását és anyagi segítségét. Ne nézzük többé azt, hogy mások ml rosszat csináltak, mert ez igen sok esetben a saját magatartásunk következménye.