A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-21 / 25. szám
Minden szigorló orvostanhallgató tudja, hogy a nagy Izgalom vagy megerőltetés egyes erre különösen hajlamos embereknél a szívizmot tápláló koszorús verőér összehúzódását okozza. Ha a szívizom elégtelen vérellátásban részesül, mellkasunkban a szív táján fájdalmat érzünk. A fájdalom olykor szinte elviselhetetlen. Amennyiben a hiányos vérellátás — például lépcsőn felfelé haladás közben — csak néhány percig tart, ezt angina pectoris-nak nevezik. Ha azonban a kegyetlen fájdalom órákon, esetleg több napon át tart, szívinfarktus a neve, ami orvosi nyelven a szívizom klsebb-nagyobb területének elhalását Jelenti a vérellátás megszűnése következtében. Az Infarctus myocardll nem régen Ismert betegség. Az Infarktus-hullám ffileg a második világháború után árasztotta el az emberiséget. Ma több mint 50 000 orvoskutató foglalkozik vele világszerte. A modern kor átka Egyes emberek koszorús verőerén olyan nagy mennyiségű mész és zsiradék rakódik le, hogy olyan képet nyújt, mint „a hegyipatak kavicsos feneke tavaszt olvadás után" — Így Jellemezte nagyon képletesen White amerikai specialista. Az Ilyen „fenék“ azt eredményezi, hogy a meder bizonyos hajlataiban a vér megalvad, alvadók keletkezik, amely olyan méretű is lehet, hogy elzárja a véredényt. Ennek következtében a szívnek abban a részében, amelyet az ér táplál, megszűnik a vérkeringés s a szívizom leáll. Ha csupán hajszáleret zár el a vérdugasz, a szívizomnak csak kis .'észe lktatódlk ki; a páciens Ilyenkor különösebb következmények nélkül átvészeli az Infarktust. Az emberi szervezet ugyanis csodálatos gépezet; Idővel új utakat hoz létre a vér számára. Roszszabb a helyzet, ha a véralvadék fontosabb vérereket zár el: a szívizomnak akkora része is elhalhat, hogy a sújtott azonnal meghal. Az egész világ szakembereit Izgatja a kérdés: Ml az oka annak, hogy egyes embereknél túlságos mértékben lerakódik a mész és főleg a zsír az erekben s aivadékot hoz létre? Hangsúlyozzuk, hogy ez a jelenség csak egyes embereknél észlelhető s éppen ez a probléma okozza a legnagyobb nehézséget az említett ötvenezer specialistának. Ez Ideig egyikük sem tudta egyértelműen meghatározni, miért kap az egyik ember szívinfarktust, a másik pedig, aki hasonlóképpen élt, nem. Nincs más hátra, mint a statisztikához folyamodni, amely mindent elárul ugyan, de keveset magyaráz meg. A statisztika vallomása A statisztikai számadatok azt bizonyítják, hogy az Idegesítő szellemi munka, sietség, túlerőltetés, elégtelen alvás és pihenés, a jövőtől való félelem és szüntelen Izgalom szlviníark-A kutya külső masszírozása. A koszorúér elzáródása következtében leállt a szívműködés. tust válthatnak ki vagy elősegíthetik kialakulását, Graf professzor, a dortmundi Munkafizlológiat Intézet vezetője azt állítja, hogy Ilyen emberek 50—65 éves korukban nyolcszor-kilencszer gyakrabban halnak meg szívbajban, mint nyugodt életmódot folytató társaik. Ámde — a szellemi munka és a túlerőltetés nehezen mérhető tényezők, mindenkinél más-más a „norma", ezért ez csak egyike azoknak a botoknak, amelyekre a szívinfarktus utáni kutatásban a tudósok támaszkodnak. Más úton is próbálkoztak s itt Is a statisztikát vették segítségül. Angliában és az Egyesült Államokban például több százezer dohányos napi cigarettafogyasztását tanulmányozták. Az amerikai Heart Association arra a következtetésre Jutott, hogy az erős dohányzóknál a koszorúér rendszerének megbetegedése és a szívszélütés következtében beállt elhalálozások száma 50—100 százalékkal magasabb, mint a nemdohányzóknál. Ez azonban még mindig nem ad választ a „Miért?“-re. Miért akadnak ezzel szemben olyan erős dohányzók, akik magas korukban pipával a szájukban halnak meg? A helytelen táplálkozás lenne a tettes? A koszorúér rendszerének betegségei okai után nyomozó tudományos kutatók legnagyobb csoportja az emberi táplálkozás összetételére fordítja a figyelmét. S Itt szintén a statisztikára támaszkodnak. Keys amerikai flztológus 800 000 kilométeres utat tett meg, összehasonlította számos nemzet étlapját s kivizsgálta több mint 10 000 személy egészségi állapotát. S megállapítása? A szívinfarktus egyik oka a túltáplálás, illetve a helytelen táplálkozás. _ Az orvosok előtt már nem titok, hogy az az anyag, amely lerakódást okoz a koszorúérben s Ily módon korlátozza áteresztőképességét, az úgynevezett koleszterin s ez annál nagyobb mennyiségben van Jelen a vérben, minél zsírosabb a táplálék. Ámde valóban llyen-e a helyzet? Az orvosok kezdetben azt gondolták, A kutya szívműködésének elektrokardiográflai képe infarktus előtt (balra) és után. A szívinfarktus titka után állatokon végzett kísérleteken át vezet az út. A felvételen a kutyaszív Infarktusának modellje. A szívbe vezetett csúcs — a véralvadék pótléka — behatolt a koszorús verőérbe. hogy már az a kis koleszterin-tartalom is, amelyet a tojás, a vaj és állati eredetű zsírok tartalmaznak, egyeseknél a vér koleszterinszintjének veszélyes megnövekedését okozza. Később azonban rájöttek, hogy az emberi test maga is termel koleszterint, mégpedig nem mindenkinél egyforma mértékben. A kutatás tehát Ismét útvesztőbe került. Hogy a helyzet még jobban összebogozódjon, a dologba beleszólt statisztikájával még a klimatológia is: vannak ugyanis hónapok, amelyek bővelkednek a koszorúér-megbetegedésekben. Ebből azonban nyilván bajosan lehetne arra következtén!, hogy más hónapokban a kardiológusok munka nélkül maradnak. Kéznél van azonban még egy statisztika, amely diszkriminációjával felháborítja a férfiakat, akik Joggal kérdezik: hogy Jövünk ahhoz, hogy a szívinfarktus kétszer nagyobb számban sújtja a férfiakat, mint a nőket? Erre a kérdésre sincs egyelőre egyértelmű válasz s a megelőzés módját sem Ismerjük. Végeredményben tehát az említett statisztikák adatai bizonyos mértékben mind igazak. A helyzet úgy fest, hogy a szívinfarktusnak nem csupán egy oka van, hanem a tényezők komplikált és nehezen kibogozható tömekelegével állunk szemben, amelyekhez Schettler német professzor lemondóan a következőket fűzi: „Ki kell várnunk e kutatómunka további eredményeit .. . .“ A kutatás új utakon Szerencsére vannak olyan türelmetlen tudósok is, akik nem hajlandók várni az újabb
