A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-07 / 23. szám

ORDÓDY KATALIN

Ihatok többet, össze-vlssza három koronát vittem magammal.

A vádlottról többet sem jót, sem rosszat nem tud mondani: nem Ismeri.

Ml újság a Békában?

Ellátogatok a két kocsmába. A koradélelőtti órák ellenére a Békában nagy a forgalom, fiatalok, idősebbek ülnek az asztalok körül, de a söntés előtt is mindig váltja egymást négy-öt ember.

— A forgalom milyen tendenciát mutat? ■—* kérdem Halada Stefant, a Bóka főnőkét.

— Mondhatnám stagnálunk. Ugyanis a másik helyiségünk már átalakítás alatt áll, aztán erre a teremre is sor kerül. Végtelenül örülök, hogy társasklrándulások résztvevői számára fenntartott étkezdévé alakulunk át, így az üzlet szolidabb formákat ölt. Verekedések? Elég gyakoriak, ö, hogyne, K. Károly esete óta is előfordult már egynéhány. Nem kérem, ittas embert lehetőleg nem szolgálunk ki, de nem mindig lehet megállapítani az ittasság fokát, meg aztán, ha a Józanabbik „haver“ kér, mivel utasítsuk el? Vagy rundot kérnek s van a társaságban már részeg is? Ezt a rendelkezést könnyű kijátszani. S ha tudná, hányszor kell fiatalkorúakat kitessékelnil

A kép a Sportban sem megnyugtatóbb. Dehát kik azok, akik ráérnek bor, sör mellett üldögélni ilyenkor?

Az utca különben csendes, ápolt, virágos gyepsávok szegélyezik s végesvégig cseresznyefák. A mai és a húsz év előtti község külső képe között órási a különbség, csak lakói nem akarnak ezzel a fejlődéssel lépést tartani. Náluk a fejlődési képlet körülbelül így alakul: több kereset = több alkohol.

S nemcsak Diószegről, az egész galántai járásról van szó.

Az édesanya bízik

A pirosló cseresznyékkel megrakott fák során eljutok K. Károlyék házához. Az édesapa a szövetkezetben dolgozik még, de az édesanya már otthon van. A bírótól kezdve a károsultig egyöntetű a vélemény: a szülők igen derék, jóravalő embe.ek. K. Károly édesanyja még aránylag fiatal, kedvesarcú asszony.

— Tessék elhinni — s könnybe lábad a szeme —, én egész belebetegedtem a Karcsink dolgába! iitthon sosem láthatott rószegeskedóst és nem is volt vele semmi baj, amíg a katonasághoz nem ment Ott csavarták ki a nyakát. Ott talált tanítómesterre az ivásban. Láttam én azt már akkor, mikor szabadságra hazajött. Sajnos, hogy ilyesmi is előfordulhat, de ez az igazság, nem- szépíthetek rajta. Most, kész férfi létére kel lett, hogy a kezemet ráemetjem. De tudta,

^ A Sport olfitl mindig áll néhány bicikli

A károsult idősebb ember, rokkant, csöndes, ellenségei nincsenek

hogy megérdemli. Nagyon-iiagyon megbánta, amit tett. Maga sem értette, hogy fordulhatott vele elő ilyesmi, folyton csak azt hajtogatta: nem én követtem el azt, édesanyám, nem én, hanem az alkohol... Azóta nagyon vigyáz magára és én tudom, hogy tanult ebből az esetből. Ami történt, azt már meg nem történtté tenni nem lehet, de a félév után, ha kitölti a büntetését, pontot tehet arra, ami volt és egészen új életet kezdhet.

— Azon az éjszakán ketten voltak. A társa nem próbálta visszatartani őt a tettlegességtől?

— Ha igazi jőbarátja lett volna, akkor bizony nem nézi tétlenül Karcsi fejvesztettségét. ö nem ütött, de biztatta Karcsit.

Erről a biztatásról ugyan a periratokban nem esett szó, de magam is csodálkoztam, hogy Cs. Imrét csupán tanúként Idézték meg és nem bűnrészesként.

— Azóta mér nem járnak együtt, mindkettőjükre nézve jobb így. Karcsi hallgat rám, hiszen ha nem iszik, nagyon rendes, jó fiú. A keresetét is mindig az utolsó fillérig hazaadta, ón láttam el zsebpénzzel. Látom, mennyire fáj neki, hogy miatta most úgy tönkrementem. De hát nemcsak én, mindnyájan megsínylettük az esetet. A kislányom most érettségizik, utána pedagógiára készül, ő is. nagyon odavan a bátyja miatt. Karcsi igen erősen megfogadta, hogy ezután tartózkodni fog a szeszeslltaltól, bízunk benne, hogy meg is tartja.

— Ügy tudom, menyasszonya van. ö hogy fogadta a történteket?

— Én csak annyit mondhatok, hogy rögtön elmentem hozzájuk és megmondtam, ml történt. Tudomásukra hoztam azt is, hogy megértem, ha ezután Bertuka szakít a fiammal. Nem lesz emiatt köztünk harag.

És a menyasszony?

R. Bertééknál csak a nagymamát találom otthon. Berta és édesanyja még nem jött haza a cukorgyárból.

Elbeszélgettem a nagymamával, megtudtam, hogy az első világháborúban özvegyen maradt, egyedül nevelte fel két gyermekét. A másodikban a sors megismételte önmagát, a lánya maradt özvegyen, a kétéves fiúcskával és a kislánnyal, aki apja halálakor még a világon sem volt.

A lakás csinos; szeretettel ápolt otthon levegőjét árasztja. Az asztalon frissen sült mákostekercs, sütemény várja, hogy becsomagolják, s elküldjók a katonafiúnak. A munkából először Bertuka érkezik haza. Nyúlánk, törékeny, csinos tizenkilenc éves kislány. Ami a legvonzóbb benne, mégsem a külseje, hanem a megkapó tisztaszívűség, közvetlenség az, ami azonnal meghódítja az embert. Elpltyergi magát, mikor Karcsira terelődik a szó. Nem is érti, hogy követhetett el olyasmit. Hiszen ő olyan kedves, jó fiúnak ismerte... és az is, valójában igazán az. Persze hogy felbolygatta őt az eset, de Karcsi úgy sírt, olyan szerencsétlen volt, annyira őszintén megbánt mindent, hát most már ne szeresse tovább? Ne adjon lehetőséget neki, hogy bebizonyítsa: az nem az ő Igazi énje volt, aki azt akkor elkövette? Azóta nem jár a haverokkal, vele tölti a szabadidejét. Hát igen, azt a félévet most ki kell várni. Aztán? ... A továbbiak Karcsi magatartásán múlnak.

Megérkezik a mama is. Rokonszenves asszony, s ahogy így elnézem, csinos, fiatalos külsejét, tiszteletet érzek iránta. El tu— Látom, mennyire fáj neki, hogy Imiatta most úgy tönkrementem.

Pranril Sándor fölvételei

dóm képzelni, nem volt könnyű feladat, egyedül két gyermeket felnevelni s olyan otthont teremteni a számukra, hogy ne érezzék azt a veszteséget, amit édesapjuk korai halála jelentett.

A fiatalok dolgát józanul mérlegeli. Nem tekintett rossz szemmel ismeretségükre, a fiút ő is szerette és Ígéretének is hinni akar, de többet követel a puszta fogadkozásnál.

— Egy anyának sem közömbös gyermeke jövője, boldogsága, nekem meg duplán nem az — mondja —, hiszen egész életemet rájuk áldoztam. Egyedül gürcöltem, hogy mindenük meglegyen. Nemegyszer férjhez mehettem volna, könnyíthettem volna a sorsomon, de nem tettem, mert az ilyen lépés — akármilyen szépnek és jónak Ígérkezik Is a házasság — mindig magában hordoz bizonyos kockázatot a gyerekekre nézve. Nekik éltem csak, itthon rossz példát nem láttak. De nem Is okoztak nekem soha bánatot, szerető, kedves, jó gyerek mind a kettő. Persze hogy vigyázok rájuk, és ezután sem akarom őket boldogtalannak látni.

Mi van a mérlegen?

A bíróságon fekvő Jellemzések szerint K. Károly munkaerkölcse jó, hasznavehető munkaerő, mindenütt kedvelik. Egy ellensége van csak: az alkohol.

Néhány fél deci pálinka mennyi bajt, keserűséget, problémát hordoz magában! Egy órás alkoholos állapot sorsokat fordíthat más Irányba. Megéri? K. Károly Is elgondolkozhat ezen. Szeretnénk hinni, hogy komoly és végleges következtetést von le a történtekből. Hiszen a mérleg egyik felén csak néhány alkoholmámoros, ködös, alantas indulatokat gerjesztő s mérhetetlen veszélyeket magában hordozó félóra van, míg a másikban egy gazdag, fiatal élet, a boldogság, teljesség Ígéretével, a szülők büszkesége, nyugalma, egy kedves, tiszta kislány szive és az egész társadalom megbecsülése. _