A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-19 / 3. szám
MM 1 Istállók között egy szabad térségen I nyolc-tíz méter hosszú karcsú husángok voltak kúpalakúan egymásnak Ml ^ támogatva. A leghosszabbnak a hegyére egy borzas varjú tilt és károgott. Kár, kár... mondta makacsul és következetesen ... — Megenyhül az idő — mondta Kaszás József, a vágkirályfal szövetkezet zoológusa ha a varjú a fa hegyébe, vagy a karó tetejére ül, enyhülés várható! A tehénistálló körül csípős szél hordta az apró porhavat. Tíz fok lehetett nulla alatt. Keményen köszöntött be az idei tél. Csikorog a hó a lábak alatt. Enyhülés várható? Nem is lenne rossz, legalább nem fáznának az Istállóban az állatok! Kaszás József barna nagykabátja zsebébe dugja a kezét, úgy mondja: — A varjú nem téved, meglátják, hogy megenyhül az idő. m Vágkirályfán 1950-ben alakult a szövetkezet. Akár a többi faluban, itt is a kisgazdák ás földtelenek alakították meg, a módosabb gazdák egyelőre magángazdák maradtak. A földek tagosításánál a szövetkezet csupa jó földet kapott, de nem is panaszkodhatott a tagság, mert azokban az időkben még vidám szövetkezeti élet folyt a faluban. A föld termett, beadásukat teljesítették, Így természetbeni juttatásra meg osztalékra is maradt elég. Itt-ott egy üszőborjút vagy két hízót levágni, ünnepek alkalmával húst adni a tagságnak sem volt nagy probléma. Igaz, a falu fiatalsága már akkor sem maradt meg a szövetkezetben, a fiatalok a háború után következetesen mesterséget tanultak; naponta nyolc órát akartak dolgozni és igyekeztek „nem paraszt módon“ élni. Ha ma egy fiatal a szövetkezetben akarna dolgozni, a többiek így ugratnák: no, te híres, hát te csak ennyire vitted, a szövetkezetig?) De a kezdet kezdetén az alapító tagok életerős, dolgos emberek voltak, s így munkaerőben mégsem volt hiány. Csak hát azóta egy évtized telt el, és akik akkor erejük teljében lévő ötven évesek voltak, ma már a hetven körül járnak, A szövetkezeti tagság átlagos életkora a faluban ma hatvanöt év. A titkár elvtárs az asztalra üt Három évvel ezelőtt Vágkirályfa szövetkezeti falu lett. Az összes magángazda beállt a szövetkezetbe, amely így gazdagabb lett állatállományban, földben (sajnos ekkor már a határ értéktelenebb részével) és munkaerőben. Az új tagság állatállományát összpontosítani kellett. Bár voltak, akik olyan feltétellel léptek csak be, hogy három tehenük közül kettőt (persze, hogy a Jobbakat) eladhatnak, még így Is jelentősen gyarapodott az állatállomány. Ekkor mondta az akkori járási vezetőtitkár, hogy elvtársak, ezeknek az állatoknak pedig építünk egy szabad Istállót! A vezetőség — ők tudták rnlért és ma meg is magyarázzák — ellenkezni próbált, nem akart szabad istállót. Hosszas huzavona lett a dologból mindaddig, amíg a vezető titkár elvesztette türelmét és az aszalra ütött: „Elvtársak, azt a szabad istállót pedig felépítjük!“ Felépítették. Ma garázsnak használják, mert az állatok nem bírják ki benne a telet. Az üszőket, amelyek benne nevelkedtek „kecskéknek“ csúfolják a szövetkezetesek. Egy Időben komoly propagandát fejtettünk ki a szabad Istállók érdekében. Egy egy felépült szabad Istálló érdemet jelentett a szövetkezet elnöke számára (lém, nála már szabad Istállóban vannak az állatok, mondták a járáson), a járás gazdasági vezetői számára (vegyetek példát X. járásról, mondták a kerületben); a tervezője bizonyára jutalmat kapott, talán államdljat Is. Ügy látszik, mindenkinek haszna volt belőle, de egy bizonyos, a vágkirályfai szövetkezet három éves teheneinek^és üszőborjalnák nem. Érdemes megvizsgálni az esetet, mert jellemző egyes gazdasági vezetőknek a mezőgazdaság fejlesztését célzó módszereire. Rózsa Károly, a szövetkezet jelenlegi elnöke ezeket mondta a szabad Istállóról: — Voltak és még vannak vezetőembereink, akik pontosan úgy akarják fejleszteni a mezőgazdaságot, ahogy azt a könyvekben olvassák. Olvasnak a szabad Istállóról és már lelkesednek; gyerünk, megcsináljuk! Lelkesedésük néha önzetlen és őszinte (ez a jobbik eset), néha pedig egyéni érdekek (majd én megmutatom, hogy milyen vezető vagyok) sugallják. Csakhát a dolog nem Ilyen egyszerű. A szabad istálló példád jó és okos dolog lehet, csak okosan kell bevezetni. Meleg Istállóban született és nevelődött állatokat semmi esetre sem lehet egyszerre belé helyezni. A ml borjaink csak álltak a huzatos hidegben, álltak ősszehúzodkodva és a medencéjük sem fejlődött ki. Ma be sem tudjuk őket fedeztetni, s így veszélyeztetve van az állatállomány utánpótlása. Ha fokozatosan neveltünk volna ki egy edzett, szívós tehénfajtát, az bizonyára elbírná 3 szabad istállót és hírből sem ismerné a gümőkórt! Rózsa Sándor Jó gazdasági szakember, hosszú ideig állami gazdaságokon volt vezető. Amikor Vágklrályfára helyezték szövetkezeti elnöknek, az ismerősei azt mondták neki: „Aztán tudod-e, Károly, hogy Vágkirályfán csak megbukni lehet?“ Bizonyára tudta. Bátorság kell az ilyen feladathoz, elismerem. Mit csinálhat egyelőre? Igyeszlk barátságosan beszélni az emberekkel, mert az erősebb szavakat komolyan vennék és otthagynák a szövetkezetét. Nem enged almoztatni, mert tavaszra nem lenne mit enni az állatoknak. A közeli kenderfeldolgozó üzemből almozni való hulladékot igyekszik szerezni az állatok alá. Igyeszlk, hogy teljesítsék a felvásárlási kötelezettségeket. Igyekszik — vezetni a szövetkezetei. Duba Gyula: fii j Él2lllfIMUltSI ^ Porhó az istállók között C| technika, amiből senkinek semmi haszna 1 m
